Párbaj Reloaded

Múltkori párbajos cikkemből pár dolog kimaradt, mert mindketten úgy írtuk, hogy egymásét nem olvastuk el.

Múltkor nem írtam, de szerintem Detti szomszédai is megkedveltek. Barva utáni napon még az udvaron is lehetett hallani, hogy a lakásukban valaki hangosan horkol, amikor elkezdtem összeütni a cipőmet, hogy lemenjen róla a sár. Egyszer csak a horkolás hirtelen abba maradt. Meg ugyanabban a pillanatban a cipők összeütése is. A postaládájukat is összetörtem véletlenül pont Karácsonykor. Szegény Detti biztos furcsán érezte magát mikor becsöngetett és ezt mondta: Boldog Karácsonyt! Összetörtük a postaládát.
Amúgy ez már a második eset volt, egyszer Detti is eltörte korábban, és akkor teljesen letört. Amikor megjött vezetésből még benne volt a lendület, és kaput is tiszta erőből tolta, meg se kottyant Neki a kinyitott postaláda.

Mielőtt kimentem CR-ra Detti mindig 5-kor kelt, és nem azért mert reggel még újságot hordott munka előtt, hanem mert korán jár dolgozni. Amikor ott voltam 2-kor, 4-kor (wc lehúzásra), és 6-kor kelt (mert 5-kor nem tudott a fáradtságtól). Ebédidőben pedig kocsiban aludt evés helyett, mert napközben annyira fáradt volt.

Utolsó szombaton pedig megbeszéltük, hogy másnap reggel 8-kor kelünk, és megyünk Waterfall Garden-hez. Ő felkelt időben, én fél órával később, pedig kettőnk közül ő dolgozott még szombaton is (meg egész hónapban, még karácsonykor is). Ezt aztán nagyon megbántam. Egész pontosan utolsó este indulás előtt, amikor cserébe megkaptam utolsó számítógépes feladatot:)
De viccet félretéve azért ezt úgy kellett volna, hogy amikor Detti felajánlotta, hogy keljünk 8-kor, akkor nem kellett volna hagynom (mielőtt ezzel szivattok commentekben nem azért, hogy én tovább tudjak aludni).

Vezetésbe egy idő után már elég jól belejöttem, amikor Detti mellettem ült egyszer sem mentem be egyirányú utcába (mindig időben szólt), ő már csak dudát kezelte. Elején még nagyon kellett koncentrálnom, és amikor mentünk haza Zarcerobol lehúztam az ablakot, és amikor már olyan hideg volt, hogy Detti 2 pulóverben is fázott, és megkérdezte, hogy hogy bírom rövidnadrágban, akkor vettem csak észre, hogy majdnem agyon fagyok.

Tudom, hogy számítógépes feladatokat nem kicseszésből adta, persze azért folyamatosan ezt mondtam Neki. Meg papírba csomagolt sajtot sem azért rakta szendvicsbe, mert mindig tudni akarta hogy milyen az íze, csak ő sosem merte kipróbálni. Úgy voltam vele, hogy nem helyi specialitás, mint a pejibaye, de az ötlet eredeti.

Azt csak viccből írtam, hogy vizet mindig én vittem (de azért remélem meghatódtatok a hősiességemtől), mert Manuel Antonion pont fordítva volt, és ő vitte a nagy vizes palackot (pedig menni is alig tudott, mert papucsa elszakadt), én meg majdnem megittam az egészet, csak egy kicsit hagytam a végén. (Ez miatt azóta is álmatlan éjszakáim vannak:)

Fesztivál előtt amikor elmentünk ebédelni 2 üdítőt is ittam, Detti pedig övének is meghagyta a felét. Mikor megittam az övét, és mondtam, hogy tök finom volt, nem is értem miért nem itta meg, azt mondta, hogy nem akart fesztivál előtt sokat inni, mert több órán át még látni sem fogjuk legközelebbi wc-t. Kedves volt, hogy Nekem olyan szívélyesen kínálta, és ezt csak utána mondta. Úgyhogy ez a fesztivál két szempontból is különleges: a látvány mellett a másik a szorongás volt. A vége felé már inkább az utóbbi miatt. Egy biztos, erre a fesztiválra mindig emlékezni fogok.

Már másokkal is geocachingeltem, de amikor Vele mentem, és mondjuk Detti megtalálta a ládát akkor az volt 2. legjobb. Amikor meg én találtam meg az az 1. :)

Amikor hazajöttem Detti mesélte, hogy egér volt a lakásában (ami megint az én bűnöm, mert mindig nyitva hagytam az ajtót. Még jó, hogy egy A4 papírra írta a bűneimet, és ez már nem fért rá), és hogy az még rosszabb volt, mint amikor ott voltam. De az jó lett volna ha akkor ott vagyok, hogy kiirtsam. Egészen meghatódtam, hogy azért egy egér kiirtására képesnek tart (ha windows installt nem is merte rám bízni) .

Párbajban ezt nem írtam (a párbaj az párbaj), hogy Detti mindent megtett azért, hogy jól érezzem magam. Mielőtt mentem előtte hetekig jobban takarított, mintha Erzsébet királynét látná vendégül. Még a saját szobájából is kipakolt, mert az csendesebb, meg nagyobb az ágy, és abban aludtam. A felmosórongyot teljesen elkoptatta, itthonról kért másikat:) Amikor mentem 3 fogásos vacsorát csinált, másnap pedig reggelire melegszendvicset.

Nagyon lelkesen segített mindenben. Az egyik egyik ilyen eset volt, hogy olyan részletesen írta le hogy munkahelye és lakása hol van, hogy még az is benne volt épület hol van az udvaron belül, és taxis egészen odáig vitt. Amikor egyedül mentem kirándulni mindig írt sms-t, hogy minden rendben van-e, mikor Poas-hoz mentem még azért is, hogy vigyek pulóvert mert hideg lesz(pedig Zarcerobol hazafelé megtudta, hogy nem vagyok fázós:). Próbáltam megoldani minden helyzetet magamtól (nem akartam szólni azért sem, hogy étteremhez hívjon taxit, és azért szálltam be kocsiba), persze mielőtt felmásztam fára írtam sms-t hogy most indulok. Tudtam, ha túl gyorsan leérek nem az lesz az első ötlete, hogy eljön PDA-ért, hogy legyen mivel geocachingelni.

Amikor megtalált egy ládát, vagy egy jó rejtekhelyet a ládának, meg minden más esetben, amikor a siker valójában az ő érdeme volt, mindig királyi többesszámban beszélt.
Utolsó hétvégén mikor elaludtam még akkor is teát főzött mire felkeltem.
Azzal most is mindig meglepetést okoz, hogy minden apróságban milyen figyelmes.

Egy dolog miatt nagyon csalódtam Dettiben. Amikor cipőmbe mikulás ajándékot rakott lebukott, és rájöttem, hogy nem is Mikulás hozza az ajándékot.