Irazu

***Ezt a bejegyzést a Ferinek dedikálom, mert ő idő hiányában (és a cartagoi kalandos karácsony miatt) nem jutott el ide. ***

Sajnos az amerikai kessingelőkkel nem tudtam találkozni, mert pénteken az Arenálnál voltak, hétvégén mentek át Monteverdébe, majd Manuel Antoniora. De megköszönték a segítségemet, és így ismeretlenül is nagyon hálásak voltak.

Két kiszemelt láda volt a hétvégére egymástól ellentétes irányban. A választás végül az Irazu vulkánra esett, azon az egyszerű oknál fogva, hogy a Zarcero melletti új láda Palmares közelében van. És hogy ez miért baj? Nos, Palmeres egy San Jose-tól nem messze fekvő kisváros, ami január utolsó két hetében éli ki magát. Kb a magyar Szigetes buliknak felel meg Costa Rica-i ízesítéssel. Még sosem jártam ott, ahogy a Szigeten sem, mert valahogy ez sosem érdekelt. A bikaviadaltól a Topen át a koncertekig minden megtalálható a bulizni vágyók számára. Akit esetleg ez felvillanyozna, az itt nézhet utána:

http://www.wikicostarica.com:16080/index.php/Fiesta_of_Palmares

Itt pedig a programokat találjátok (sajnos csak spanyolul találtam meg, de biztos vagyok benne, hogy elég sok sör elfogyasztása után ez sem okoz majd problémát, és bármelyik koncert élvezhető lesz):

http://www.fiestaspalmares.com/

Irazu Cartago megyében fekszik, így odafelé megálltuk a bazilika mellett is. Az amerikai házaspár jelezte, hogy ugyan jártak Cartagoban, de nem találták meg a nanonkat. Jó, hogy csak 15 percük volt, mert ment tovább a buszuk, de azért kétezervalahány megtalálás után illene kikapniuk elsőre... Megnéztük, és ott volt a helyén!!!

Cartago már szerepelt előző bejegyzésben is, de akkor nem raktam ki a piacassára képeket, amit most pótoltam. KILIKK IDE!

Bónusz kép: ez a kecses őzgida láb most a divat (meg a fél szem, ahogy a Mama mondaná). Ezzel szórakozott két srác a téren... Nem tudom nekem elég balesetveszélyes szórakozásnak tűnt így első ránézésre.

Aztán indultunk is tovább az Irazuhoz. A ládáról annyit tudtunk hogy 3174 méter magasan van a hegyen, útban az vulkánhoz. Elvileg csak "P&G" ami "park and grab" rövidítése, azaz csak kiszállsz a kocsiból és kikapod, viszont nehezítésként az utolsó pár méteren fel kellett mászni egy merdekebb szakaszon a fához, ami mellesleg egy hagymaültetvény mellett van. Ahogy a Miki szokta mondani, akik szatyorban élnek (hozzátenném köztük én is), azok számára elárulom, hogy ez azért érdekes, mert a hagymaültetvény közelében kígyók lehetnek. Tole még tegnap írt a német rejtőnek, hogy emiatt mennyire kell aggódnunk 10es skálán. Mire az válaszként csatolt egy képet egy kígyóról azzal az üzenettel, hogy "ez a kép ládától pár méterre készült". Majdnem visszaírtunk neki, hogy a te anyukád, de aztán türtöztettük magunkat. Felkészültünk, a bazilikában kiimátkoztuk magunkat, vittünk elsősegélydobozt, "lesz ami lesz, első megtalálók leszünk" csatakiáltással szálltunk ki a kocsiból.

Hát mit ne mondjak ez volt éltem legkönnyebben felejthető megtalálása. Nem voltam elájulve se a rejtéstől, se a környezettől, se semmitől. Az az egy tény tette izgalmassá a dolgot, hogy azon rinyáltunk, hogy ne találkozzunk kígyóval. Mit ne mondjak ennél még a susnyákos is sokkal jobban szokott tetszeni, mert ennek a rejtésnek aztán tényleg semmi értelme nem volt. Ott kezdődött, hogy nem lehetett sehol rendesen megállni. Majd kiszálltunk, a fa rögtön kiverte a szemünket, igen ám de egy 2 méteres hegyoldalon kellett felkapszkodnunk, ami kicsit meszzebb ugyan sokkal lankásabb volt, de akkor meg be kellett vállalni, hogy a bozótos füvön tedd meg az utolsó 5 métert. Ha már felkapaszkodtál, akkor a rejtést is láttad. A lyukon keresztül ott kukucskált a láda. Egy szó, mint száz, kikaptuk, alá firkantottuk (még csak jutalom se volt benne!!!!) és elhúztuk onnan a csíkot.

Innen már csak 1 kilóméterre volt a vulkán, amit nem hagyhattunk ki. Már régen jártam az Irazunál, és most voltam itt még csak másodszorra. Hihetetlen mázlink volt, mert kristálytiszta kilátás nyílt a kráterre. De mire befejeztük a fényképezkedést, már jöttek is a menetrendszerinti felhők, ami a képeken is jól látszódik.

Persze nem bírtuk ki, és itt is poggyantottunk egy ládát. Majd még beszélek Reynaldo-val, hogy nem baj-e, mert tudom, hogy ő is akart rejteni valahová Cartago-ba, de neki nem szokása nemzeti parkokat kiszemelni. Ha áldását adja, akkor publikáljuk, ha nem akkor majd megkérjük, hogy amikor arra jár, akkor hozza vissza a miénket.

Az Irazus képekhez KLIKK IDE.

Ma adakozó kedvemben vagyok, ezért kaptok még egy bónusz képet, íme egy Rio de Janeiro feelinges kép: