Hogyan kergessünk egy programozót őrületbe egy hónap leforgása alatt?

Ferivel megbeszéltük, hogy kéne egy viccessebb hangvételű bejegyzést írni a mindennapokról. Az ötletet én tovább fejlesztettem, méghozzá úgy, hogy két különböző szemszögből írjuk meg a viccesebb történeteket. Akkor következzék az én verzióm.

Hogyan kergessünk egy programozót őrületbe egy hónap leforgása alatt?

Mivel nekem mindkét (fiú)testvérem nagyon jól ért a számítógépekhez, ezért viszonylag könnyű helyzetben voltam, mert nagyjából ismertem a gyenge pontjukat, és a hajlandósági szintjüket bizonyos dolgok irányába.

Ennek függvényében én így cselekedtem:


1. Bújj bele az ártatlan segítségre szoruló kishúg szerepébe már hónapokkal előtte, aki egy önalfabéte a számítógépekhez. Győzd meg arról, hogy mennyire magadra maradtál, és rajta kívül senki sem tudja megoldani a problémáidat, ami google chrom után adódnak, egyáltalan csoda, hogy a számítógéped még bekapcsol.

2. Találj ki neki valami programozós feladatot, amihez te amúgy sem értesz és akár szükséged is lehetne rá, ő majd örömmel felajánlja, hogy segít megoldani. Én a google analitics-ot kértem. Kösd a lelkére, hogyha a föld az éggel összeszakad, akkor is meg kell csinálnia majd az 1-es pontban említett dolgok miatt.

3. Amikor hulla fáradtan megérkezik egy cirka 20 órás utazásból, akkor add elő a kisangyal szerepét. Főzz neki valami finomat, legyél elnéző, ha eltöri a WC kefédet, ne ródd fel neki, hogy hiába tépted a szádat első éjszaka, mert semmit nem jegyzett meg a "mi, hol van, mit csinálj merre mennj" stb gyorstalpaló előkészítésből, vagy hogy a neki szánt welcome ajándékot (térkép és Costa Ricás könyv, amit te hasznosnak gondoltál számára) csak egy héttel később veszi észre, és akkor sem biztos benne, hogy az az övé.

4. Eljött a te időd. Kellőképp elaltattad a figyelmét. Most jön az első pofon. Találj valami olyan fatális hibát, amit mondjuk csak egy hatalmas, világhírű cég tud csinálni, majd a lehető legtermészetesebben add elő, hogy ez nálad egyik napról a másikra elromlott, és BEZZEG xyz-nek a honlapján ez milyen remekül működik, akkor nálad miért nem? Lehetőleg xyz egy általad nagyra tartott mellesleg főállásban programozó személy legyen, akkor tudat alatti énje rögtön bekapja majd a csalit, és elfogadja a kihívást.

5. A hiba, amit én találtam ki, az volt, hogy pár napig nem látszodtak a kommentek a blogomon, ami persze egy google bloggeres defekt volt, de némely pajtás blog kivételezett helyzetben volt, és nekik nem volt ilyen jellegű problémájuk. Ha igazán lelkiismeretes, akkor órákat fog ezzel tölteni, míg hosszú keresgélés után fog csak rájönni, hogy semmit se tehet, a hiba gyökere nem az ő hatásköre. BINGÓ.

6. Várj pár napot, és amikor tudod, hogy csak pár nap múlva lesz elérhető, ha akarna se tudna azonnal segíteni, akkor hívd fel, és síri hangon közöld vele, hogy nem működik az interneted. Egész úton hazafelé a lehetséges hibaforrásokat fogja latolgatni magában, ahelyett hogy jól érezné magát. Csoda ha ezek után még az egyirányú utcába is behajt?

7. Mikor megérkezik, első dolga lesz, hogy neki leselkedik, és megszereli. Ha megkérdezi, hogy az ipod touchon, működik-e a net, akkor igennel válaszolj, ez garantáltan megzavarja majd. Ha rákérdez, hogy hozzá nyúltál-e a kábelekhez, akkor nyugodtan ismerd be, hogy ki-be dugdostad őket, míg magad sem tudtam már, hogy mi hol volt eredetileg. Ekkor tévesen azt gonndolja majd, hogy valóban valamit elrontottál, pedig te csak a wireless wifi-t kapcsoltad le a számítógépről, amire ő nem fog rájönni, mert nem nézi ki belőled, hogy ilyet tennél vele. Majd amikor mégis rájön, (mert a huszadik hibakereső program felisntalálása után előbb vagy utóbb kiderül a turpisság) akkor színleld azt, hogy nagyon fáradt vagy, mennj be a szerverszobába, és kapcsold ki a netet. Meg fogja ütni a guta, hogy a számítógéped újra indítása után még mindig fent áll a hiba. Jól feladtad neki a leckét, addig fogja törni a fejét, míg rá nem eszmél, hogy más kütyün sincs internet. Ekkor viszont már jobb ha nem csak színleled az álmosságot, hanem eltűnsz a balfenéken, és megvárod míg elszáll a haragja...

8. Kecsegtesd meg neki egy lehetséges windows isntall lehetőségét, majd gondold meg magad az utolsó pillanatban.

9. Ha már kifogytál a számítástechnikai feladatokból, és a google analiticsot is megcsinálta, és még nem folytott bele egy kanál vízbe, akkor itt az ideje, hogy megadd neki a kegyelemdöfést.

Vidd el kiránulni, és ajánld fel neki, hogy csinálsz neki is szendvicseket. Nem fogja feltételezni rólad, hogy direkt hagytad benne a sajtos papírt, és majd csak az utolsó falatnál fogja megjegyezni, hogy: te, ennek mintha papír íze lenne... Bírd ki röhögés nélkül, és ártatlanul mosolyogva csinálj úgy, mintha nem tudnál semmit sem erről.

10. Nézd végig a pda-dat (vagy akármilyen kütyüdet) és keress rajta valami gyári defektet, egy számodra teljesen haszontalan programot, és győzd meg, hogy neked ez életbe vágóan fontos lenne, hogy működjön -lehetőleg mindezt az utolsó napra időzítsd, hogy ne tudjon aludni egész éjszaka a 20 órás utazás előtt.

+1. Bónusz feladat: ha már hazament, és azt hiszi, hogy végre örökre megszabadult tőled, kérd meg, hogy szerelje meg a GPS-ed látatlanba. Elég ha csak mondjuk lezárod a billentyűzetet a hold gombbal. Valószínűleg ekkorra már tényleg mindenre fel van készülve, és ezzel (vagy más dologgal sem) sem okozol már neki fejtörést. Megedződött.

VÉGE

Védelmemre legyen mondva, hogy én tényleg tudatlanságból vagy a szendvics esetében fáradtságból végeztettem el a fenti gyakorlatokat a Ferivel, nem pedig rosszindulatból. A wifit pedig tényleg nem direkt kapcsolatam le a gépemen, és az is csak véletlen egybeesés volt, hogy amikor ő már újra elindította a gépemet, akkor valóban elszállt a wifi. Azon csodálkozik, hogy ezek után én miért nem róvom fel neki, hogy egy hónapig nem aludtam rendesen vagy hogy eltörte a WC kefémet... Hát most már tudjátok, hogy igazából ő volt a hős, amiért elviselt engem.

A fent említett elbeszélés valóban megtörtént esemény(sorozatokon) alapul, de erősen fel lett nagyítva... Amúgy tényleg szeretetre méltó tüneményes kisangyalka vagyok (ahogy Anza mondaná TÜNDI BÜNDI ÉPITÖRP), és nem szándékosan szivattam a Ferit, aki arra kért, hogy írjak olyan megtörtént dolgokatb is, amit magamra vállalok, hát akkor következzen ez a lista:

- A Festival de Luz napján együtt ebédeltünk, és én tudva, hogy este 9-ig fogunk a kempingezők mellett tengetni az időnket, ezért csak szürcsölgettem a gyümölcslét, de a felét meghagytam, és felajánlottam a Ferinek miután ő már megivott 2 pohárral. Mikor már indultunk volna hangos nevetésben törtem ki, és ekkor esett le neki, hogy miért nem voltam hajlandó sokat inni.

- Mint azt a Dominicálos postban is megírtuk, ő hamarabb érkezett az Manuel Antoniora az én előre küldött 3 csomagommal, és az ő egy hátizsákjával, így megkérdezte telefonon, hogy mit vegyen másnapra. Mondta, hogy vizen, almán és teán kívül kell-e még más másnapra. Mondtam neki, hogy igen műzli. Nem emlékszem már pontosan, hogy mi volt, mit hozott, a lényeg a történetben, hogy a teát ő mondta magától és az nem volt köztük, amit én szóvá is tettem. Szegényt addig szekáltam ezzel, míg megkérdezte, hogy hánykor kelek másnap. Mondtam, hogy 9-nél hamarabb biztos nem. Erre felkelt 6-kor (zárva volt a bolt, azt mondták neki hogy 7-kor nyit), 7-kor (nem tudta, hogy nem kell elhinni, hogy 7-kor ténylegesen ki is nyitnak) és 8-kor is, hogy elmennjen a boltba.... ekkor már tényleg lelkiismeretfurdim volt...

- Nem elég, hogy Dominicálon elzavartam, hogy keressen meg két olyan ládát, amit már ezer éve senki sem talált meg, de még a tetejében Karácsonykor ahelyett, hogy megint beszöktünk volna egy vulkánhoz (Irazut tűzte ki célul) elcsaltam ládázni az isten háta mögé egy olyan ládához, ami 2004-ben raktak fel, és nem hogy senki nem találta meg. de még csak nem is kereste senki. A történetet innen ismeritek.... elég kalanodsara sikerült, mert a bérelt autót ott kellett hagynunk, a féke elromlott stb. Amikor kiszálltunk az első taxiból, akkor azt hittem, hogy ő még bent szerencsétlenkedik (és ezt így meg is mondtam neki), közben arra vártak a sofőrrel, hogy én nyissam ki az ajtót, mert belülről nem nyílt. Szóval én szerencsétlenkedtem igazából...

-Amikor elrejtettük a Carrizal-os ládát, akkor gyakorlás képpen az én GPS-re mentettük el a koordinátát, de erről az aprócska tényről mindketten megfeledkeztünk, és lelkiismeret furdalást okoztam neki, hogy ő vesztette el a koordinátákat, így utolsó nap még oda is visszamentünk, hogy ne essen folt a becsületén...

Feri egyéni stílusát nagyon sokáig magamra vettem, minden poénját halálosan komolyan gondoltam, és csak az utolsó 3 napban bátorodtam fel igazán, annyira, hogy vissza is vágjak neki. Persze ez már nem tetszett neki annyira, és kérve kért, hogy az utolsó nap már nem ér ilyet csinálni. Már nem emlékszem konkrét dolgokra, de lehet, hogy az ő bejegyzéséből kiderül.

Egy szó, mint száz, nagyon jól összerázkodtunk az egy hónap alatt, és ha ti csak tized annyit nevettetek ezen a bejegyzésen, mint mi a történtek felidézésekkor, akkor már megérte megosztani veletek is.