2010/06/30

Világítótorony

Ezt még a part felé fotóztam régebben. Kezdünk elnyugatiasodni, az összes nagyobb (élelmiszer)boltot bezsúfolták egy Jacóhoz közeli plázába. Na és a világítótorony? Az amcsiktól koppintották, tiszta Cape Cod feelingje van. Imádom!

Persze nem bírtam ki, hogy meg ne próbáljak felmenni a tetejére! Úgy tűnik a dél-amerikaiakban nincs akkora alázatosság, mint a ticókban. Őket rá lehet venni ilyen hülyeségre, gondolkozás nélkül kijátszottunk egy őrt, de sajnos a felvezető létrákat lelakatolva találtuk...

Én itt adtam volna fel, de a brazilok ezt egy szinttel tovább fejlesztették! Ha nem járható a tilos A terv, akkor engedélyt kérünk a kijátszott őrtől jeligével. Ekkor megtudtuk, hogy fel lehet menni, ha külön engedélyt kérünk a plaza adminisztrátortól, aki akkor éppen nem volt az irodájában. Nekünk meg már nem maradt időnk, mert így is ránk sötétedett, de majd a legközelebbi alkalommal egészen biztosan megpróbáljuk újra a bejutást, immár legálisan!

2010/06/29

Gyerekmúzeum



Museo de los ninos, vagyis a gyerekmúzeum már évek óta a listámon szerepelt, de most végre eljutottam oda a geocaching révén. Valaki már próbálkozott ott egy ládával régebben, ami sikeres is volt, de rossz helyet választott, és mindig ellopták. Hát mi választottunk egy jobb helyet neki!

Ironikusan egy börtönnek az épületét alakították át, egy folyosót meg is tartottak szemléltetésként, hogy hogyan nézett ki. Maga a múzeum gyerekeknek szól, és mindenféle okosságokat lehet tanulni az űrutazás rejtelmeitől kezdve az emberi test részein át számítógép fejlődéséig mindent bemutatnak. Felnőtteknek is ajánlott egy esős délutáni napon. Pár órát el lehet szórakozni. Én pl lajhárnak álcáztam magam:

És rendőrautósat játszottam, a szirénámon pont nem látszik, de villogott!

Még egy 10-es erősségű földrengést is bemutatnak, hogyha esetleg valakinek nem lenne elég az igazi:



A fekete mágneses nanó a kerítés tövében "virít":


És én már meg is találtam, "elsőként"!


2010/06/28

Legújabb láda ötlet

Még mielőtt lebetegedtem, találkoztam a Patriciával, aki nem csak a nyert ipodomat hozta el, hanem egy csomó geocachinges ajándékot is kaptam tőle: terepszínű ragasztószalaggal bevont műanyag ládákat, vízálló logpapírt, csere-bere ajándékokat ÉS egy házilag készített mágneses fémlapot, ami beleolvad a környezetébe!

Az Ebayen ez 10 dolcsiba kerül, én kb 50 centből csináltam vagy 20-at, amíg betegállományban voltam. Nem kell hozzá más, mint egy fémlap két csavarral (a csavart le kell vágni, és odaragasztani), két mágnes átlósan, egy logpapír és egy lezárható zacskó, amit beleragasztasz.

Ők is elrejtettek egyet. Flavioval első megtalálók lettünk, pedig mi csak a láda megjelenése után 3 héttel tudtuk levadászni! És a legújabb pecsétünket is villogtathattuk!


Persze nem bírtuk ki, és egy közeli templomhoz mi is rejtettünk egyet! Tényleg nem feltűnő:

Úgyhogy most ez a legújabb ötlet! Gyorsan rejtettem egyet a fitness terem parkolójába is, egy fekete lámpaoszlop hatszög alakú lábazatához, amit feketére festettem. Meg egy másikat a bevásárló központ legmagasabb emeletén lévő tető nélküli parkolójába a korláthoz! Szerintem szupi!!!!

2010/06/27

Veranillo de San Juan

Június utolsó hetén és július első hetében mindig megjön a "nyár", ami azt jelenti hogy 7-10 napig alig esik az eső, és hét ágra süt a nap. Persze ezt nehéz külső szemlélőként megérteni, de elvileg itt most tél van, azaz esős évszak, és ebben az évben bizony jó sokat esik... Bepótolja még a tavalyi elmaradását is... Úgyhogy ennek mindenki rettenetesen örül, de főleg én! Napocska, napocska, napocska!!!

Még a kenyérnek is jobb íze lesz, ha úgy igazán a napon kel meg, íme egy kép a házilag készült finomságról (nem én sütöttem, de magyar termék):


2010/06/26

Katicabogár


Már ezer éve nem láttam ilyet! Az ajtómon lapult egy katicabogár! Pötty nélkül!!!!



2010/06/25

IQ Rádió kampány

Kedvenc rádió adómban minden nap reggel 6-9 és délután 5-8 között "Desde la caratera" nevezetű program megy, vagyis az utakról jelentkeznek, és értesítik a hallgatókat az esetleges dugókról, balesetekről stb.

A héten ezt az üzenetet reklámozták:

"Encendamos las luces de nuestros carros para decir no a violencia en caretera y si a la precaución durante este semana... todos somos parte de este mensaje IQ"

vagyis

"Kapcsoljuk fel az autóink lámpáit, ezzel jelezve hogy az utakon való erőszak ellen vagyunk , és a megelőzés mellé állunk ezen a héten... mindenki részese ennek az IQ üzenetnek."

Jó volt látni, ahogy péntekre egyre többen mentek nap közben a felkapcsolt lámpákkal, sőt még az udvariasság szabályait is betartották, és beengedtek egy-egy autóst a sorba.

Tetszett ez az üzenet :)

2010/06/24

Costa Rica-i plakát

Nem akármilyen farmert árulnak ám itt: felemeli a popsit és formásabbá teszi!

Aki még nem tudta volna, itt a nagy segg a divat! Ez komoly! Mondanom sem kell, hogy én itt labdában se rúgok, bár a szőke hajért azért plusz pont jár. Egy biztos, lehet hogy életem végéig mindig szőkére festem majd a hajam, és ki is egyenesítem, de hogy nagyobb feneket soha nem fogok akarni az tuti!!!!

Ha valakiknek önbizalomhiánya lenne, akkor gondoljon arra, hogy itt a széles csipő és a nagy popsi a divat! Minden csak nézőpont kérdése!

Szeressük a testünket, mert ha mi nem szeretjük, más se fogja!

2010/06/23

Magyarok a Mekiben

Azon a héten, amikor még beteg voltam, akkor egy délelőtt már nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért találkozót szerveztem az egyik barátnőmmel San Joséban. Szokásához híven késett, ezért én addig bementem skypolni a McDonald's-ba (kicsit sem vagyok függő, ááá dehogy!). De ha már ott voltam, akkor a mellékhelységet is felkerestem.

A mosdóból kifelé jövet magyar hangokra lettem figyelmes! HALLUCINÁLOK! - Ez volt az első gondolatom. Megálltam, és tovább hallgatóztam. Kétségkívül valaki magyarul beszélnek! -állapítottam meg. Pontosan a WC-hez legközelebbi asztalnál egy középkorú pár ült, a férfi laptopon skypolt -mint később kiderült - a kb velem egy idős fiával. Amikor már jó fél perce meredtem rájuk döbbentem, kezdett kínos lenni a szitu. Ezt még megtoldtam azzal, hogy simán letegeztem őket (valahogy nem megy nekem ez a magázódás ennyi év után) és feltettem a világ legidiótább kérdését, amit egy magyar a másiktól kérdezhet ráadásul az anyanyelvemen (hiába, na, szőke vagyok, jobb nem jutott eszembe lányos zavaromban).

-Sziasztok! Magyarok vagytok???!!!

A pasi meglepve kapsiból rávágta, hogy IGEN! A nő döbbenten nézett rám majd a férjére, majd rám: - Ezt nem hiszem el! - kiáltotta izgatottan. Hát én sem hittem el. Éveken át alig találkozom magyarral, az utolsó pár hónapban meg már többel beszélek, mint amennyi ujjam van összesen.

Lényeg a lényeg, hogy kb 8 hónappal kezdték a világkörüli útjukat, Kanadából indultak kocsival, és dél-Amerika a cél. Nem semmi! Irigylem őket!

Bár Costa Rica nekik nem jött be, ez volt számukra a legnagyobb csalódás, ahhoz képest amit vártak. Nem csodálom, aki a tengerszint feletti 3500 méteren trópusi meleget keres az megérdemli, hogy hideget kap. Az sem tetszett nekik, hogy az első tengerpart, amit találtak nem fehér homokú volt, pedig azt hitték, hogy a 2x500 km-es partszakasz az mind az lesz. És Rio de Janeiro mennyivel szebb!

Kérdeztem, hogy az nem tűnt fel, hogy Rio-val ellentétben a szomszéd könyöke nem a te szádba lóg, és itt esetleg le tudod rakni a törölköződet a földre? Sőt kilométereket tudsz úgy gyalogolni, hogy jó formán senkivel nem találkozol?
-Jaaaaa, hát igen, az igaz, de Rio akkor is sokkal szebb!
Hát nem tudom, nagy szerelmem az a város, bár még sosem jártam ott, de azért számomra a Costa Rica-i tengerpartot nehéz überelni...

Az ilyen magyaroktól mászok a falra. Ide jönnek, látnak az országból 3 napot, majd elkezdik fikázni, hogy ők paradicsomot vártak, és ez milyen snassz, ahhoz képest. Nyisd ki a szemed!!! Vedd észre, mi van körülötted, szánj rá egy kis időt, és nézd meg, mit ajánlanak mások (hozzá tenném, hogy az első 50 helybe nem tenném be azt, amit ők itt kinéztek célpontnak...). Tudok olyan 5 napos programot, amibe mindenből van egy kicsi: város, vulkán, part, esőerdő stb. Csak választani tudni kell! Persze elégedetlenkedni könnyebb, az tény.

2010/06/22

Kertészet

Még az Arenálnál tett kirándulásom alkalmával készítettem ezeket a képeket, KLIKK.

Érdekes megfigyelni, hogy mennyire olcsók ($1=550 colones) az árak. Ezekből aztán igazán szép kerteket tudnak varázsolni igen rövid időn belül: a sok esőnek köszönhetően minden egyhamar kivirágzik!


2010/06/21

Dormilon

Ezt a növényt dormilon-nak (dormir=aludni) nevezik, mert annyira jó az alvókája, hogy érintésre elalszik!


2010/06/20

Boszorkánykonyha

Egy lelkileg nehéz hét állmögöttem. Leginkább a tehetetlenség és a várakozás készített ki. Hétfőn hajnalban mentem vissza az orvoshoz, ekkor már harmadszorra boldogítottam Gomez dokit. Újabb egy hétre írt ki, de nem adott új orvosságot, mondván, hogy javult a szemem, csak még idő kell neki a teljes gyógyuláshoz.

Ekkor így állt a szeretet csomagom:

Másnapra határozottan romlott az állapotom: újra elkezdett váladékozni, amit már annyira nem bírtam idegileg, hogy a sokadik hiszti rohamom után úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, megnézetem egy szemésszel. Délután ötre végre találtam egy időpontot, egy órával később kitágított pupillákkal és egy újabb szemcseppel gazdagodva tértem haza. A négy óránkénti egyszeri csepegtetés már 24 órán belül látható eredményeket produkált: szemmel láthatóan javult!

Inkább nem részletezném, de a hetem az pihenéssel telt többszörös sorba állással tarkítva, amikor is kiderült, hogy a TB majd egyszer manyána ki is fizeti a nekem járó pénzt, ha majd mindenféle rendszerben bekerül az új személyi számom, nevem (két vezetéknévvel) stb...

Időközben még meg is fáztam, fújtam az orrom, és kicsit fájt a torkom. A legkülönbözőbb dolgokkal kúráltam magam:

Magyar recept:
Napközben hagymatea+karamellizált cukor
Kimondottan finom és jól esik!

Venezuelai recept:
Naponta kétszer 2 kanál fokhagymaprésen átnyomott hagyma + olaj + csipet só kicsit megmikrózva.
Ez tényleg jól tisztítja a torkot, de jó büdös lesz tőle a leheleted. Valamit valamiért...

Costa Rica-i recept:
Naponta kétszer egy evőkanál szirup, amiben mindenféle növénykeverék van (kb. 40): eukaliptusz, mangó levél, menta, méz stb.
Jó ízű, és ettől is sokkal jobban érzed magad, azonnal kitisztítja a légutakat: az orrfújást rögtön abba hagytam utána!

Brazil recept:
Citrom héját felvágva + citromlét + narancslét + fokhagymát + egyéb leveleket (pl menta, vagy gyömbér) össze kell forralni, cukrozni, és lefekvés előtt meginni.
Jó íze van, nekem bejött.

Annyi jó ötletem lett volna még, de végül kigyógyultam belőle!

2010/06/18

Detti helyett...

...hála a szemorvosnak, akihez elment, már javul, de még nem az igazi.

Most épp halmozza az élvezeteket, sikerült a kötőhártya mellé egy kis megfázást is begyűjtenie. Remélem, egy harmadik nyavalya nem fogja elkapni...

anza:)

2010/06/14

Betegállomány

Sajnos a szemem felülfertőződött a múlt héten, így három napot, plusz a hétvégét otthon töltöttem betegállományban. Azóta sokat javult, de még nem az igazi, ezért erre a hétre is kiírt az orvos. Időzített bejegyzések híján, - és mivel el vagyok tiltva a netezéstől, - ezért majd csak 1 hét múlva jelentkezek legközelebb. Remélem hű olvasótáborom megmarad, mindenkinek jó egészséget és munkát kívánok addig is!

2010/06/12

Bébi teknősök

Na eljött a manyána. A teknősös Julie nem rég küldött át egy kisteknősös videót. Ezt bátran ki merem rakni, hiszen ott készült, ahol én is voltam áprilisban, csak akkor még nem keltek ki a tojásból. Nagyon cukik!!!!


2010/06/11

VB láz

Beindult a VB!!! Mint mindig - Beckhammel vagy Beckham nélkül - az örök favoritom marad Anglia! Idén felzárkózott mellé a zsebkendőnyi területen lévő Svájc, és szorosan mögötte Brazília is.

Meg kell, hogy mondjam, hogy amióta az eszem tudom egy beképzelt bandának tartom az utóbbi csapatot, és egyet értettem KAP-pal, hogy bennem is annyi maradt meg, hogy pisi színű mezben egy Kaka nevű játékos rohangál tized magával. Jut eszembe a Kaka (ejtsd káká és nem kaka, mert az a világ minden részén ugyanazt jelenti mint magyarul is) a Ricardo rövidítése, ennyivel már okosabb vagyok!

Többek között az is kiderült róluk egy bennfentestől, hogy nem nagyképűek, hanem egyszerűen halálosan komolyan veszik a labdarúgást, már a spermák is gombfociznak, úgy születnek a gyerekek is. Annyira vérre megy náluk ez, hogy ha nem nekik jut a dobogó legfelső foka, akkor az olyan minta részt sem vettek volna a tornán, és akár haza se menjenek, és különben is a fű alatt kell lapulniuk négy évig, ennél nagyobb szégyent nem lehet az országra hozni. Mondanom sem kell, hogy minden kisgyereknek egy álma van... Hát nem könnyű felnőni egy ekkora mércéhez.

Na de maradjunk a ticoknál. Kicsit keserű szájjal nézik ezt a VB-t, mert ha egy kicsit megemberelték volna magukat, akkor ők is szerepelhetnének, hiszen az elmúlt két alkalommal ők is ott voltak! Itt három részre oszlik a vélemény: a többség a braziloknak, a nagy rész a spanyoloknak, a kisebbség pedig az argentinoknak szurkol. Más csapatnak szinte senki más nem drukkol. Meglátjuk mi lesz.

Az idei VB szám nekem nagyon bejön. Itt a latinos változatát David Bisbal énekli K'aanan-nal:


Emlékszem a srác valami American Idol versenyen nyert Spanyolországba, úgy lett híres. Öt éve még én is voltam a koncertjén, talán két ezren lehettünk...

2010/06/10

Meddig tart a szerelem?

Erre a kérdésre eddig az összes hím nemű tico kívétel nélkül ugyanazt a választ adta gondolkodás nélkül!

- Cuanto dura el amor?
- Lo que dura dura.

Vagyis ez magyarul így hangzik:

- Meddig tart a szerelem?
- Tart, ameddig tart.

Szomorú, de sajnos igaz.

2010/06/09

Hastánc bekötött szemmel

Na ez nem semmi: ekkora összhangban táncolni bekötött szemmel....



Második felvonás:


2010/06/08

200.

Megint eljött a számvetés ideje, elérkeztünk a kétszázadik bejegyzéshez. Nem hittem volna, hogy a blogom ennyire hosszú életű lesz, meg igazából azt sem, hogy ilyen kitartó maradok.

A google analízis szerint a napi olvasók száma a triplájára nőtt! A Costa Ricába utazó magyarok száma pedig megtízszereződött!!! Szám szerint tizen kerestek meg az elmúlt pár hónapban a blogon keresztül, ami nagyon szép teljesítmény, hogyha azt vesszük, hogy az azelőtti években összesen hárommal találkoztam!

Ha ez így halad tovább, és nem vigyázok, akkor lassan tényleg nagykövet lesz belőlem!


2010/06/07

Arenál sokadszor

3 hete jártam az Arenálnál, amikor még nem lövellte a lávát ennyire aktívan. Nyilván akkor még nem kötött szövetséget az Új-Zéland-i/ecuadori társával. Bár nézzük a jó oldalát, azóta könnyebb lávás képeket fotózni!

Elsődleges célja a kirándulásnak az egyik ládám pótlása volt, ami pont útba esett. Arrébb raktam pár méterrel, így már nem egy szikla alatt van, hanem egy szétágazó fatörzs között, mint az a képen is látható (jobb oldali fa). Azóta már két megtalálóm is volt, remélem még sokáig ott marad!

Arenálról már készült bejegyzés - nem is egy, úgyhogy ezt nem is részletezném, - hanem inkább képekben illusztrálnám az érdekesebb mozzanatokat.

Egy zacskó jéggel hűtött pipa (mennyei!) és a háttérben az országúti pipa árus:

Egy ilyen hídon kell átkelni, hogyha San Ramon felé vezető utat választjátok: előnye, hogy rövidebb, hátránya, hogy kanyargósabb és ködösebb... Másik lehetőség San Carlos, aminek előnye, hogy Zarcero is útban esik (Mc Donalds-os kert, lásd http://banankoztarsosag.blogspot.com/2009/12/geocaching-ezerrel.html). Bár ez a híd akár lehetne függőhíd is, de nem az! Viszont egy irányú! Az erősebb és leleményesebb részesül előnybe átkeléskor!


Tök jó fát fotóztam, igazi dzsungeles, mohás! Akár a Sleepertree.com-ra (Fogadj örökbe egy fát oldal) is benevezhetném...

Most csak ilyen "mezei" békát sikerült lekapnom, de azért cuki volt, ahogy kapaszkodott az ajtó félfán.

Az Arenál pedig így néz ki nyugalmi állapotában:


2010/06/05

2010/06/04

Társadalombiztosítás

Hogyan csináljunk kis bajból nagyot? Valami belement a kontaktlencsés szemembe a koncerten, és estére be is pirosodott. A kevés alvás az elmúlt hét alatt nem segített. Másnap csak szemüveg volt rajtam, és vettem szemcseppet, amiből csöpögtettem vagy 8-szor, mire elolvastam a hátulján, hogy max naponta 4-szer lehetett volna... Gondoltam kamillateás borogatással kikúrálom éjszaka! Jó korán lefeküdtem, de hajnali 4-kor már nagyon könnyezett...

Itt döntésre kényszerültem. Vagy elmegyek dolgozni és kifolyik a szemem, vagy elmegyek az orvoshoz és kiíratom magam. Az utóbbi mellett két ok szólt:
1. Szemem fényére vigyázni kell, jobb ha orvos látja.
2. Ha ennyire piros és könnyezik, akkor nem kéne napi 8 órát a gép előtt ülnöm, mégis csak jobb lenne kiirtani magamat.

Felöltöztem, reggel 5-kor, mint a kalózok (fél szemmel) már sorban álltam az orvosi rendelő előtt, ami csak 6-kor nyit. Kb 60-an lehettek előttem ekkor... Vittem magammal reggelit, amit végül arra való tekintettel, hogy minimum 20-an aktívan cseppfertőztek körülöttem, nem ettem meg. Éhes voltam, a szemem szúrt, nem lehetett leülni stb egyszóval borzalmas volt a várakozás...

Betegként még sosem jártam itt 8 év alatt, csak kísérőként: mit ne mondjak, nem egy leányálom. Fél 7-kor kerültem sorra az első ablaknál. Odaadtam a TB kártyám, ami már 2 éve lejárt, az igazolást, hogy fizetem a TB-t, és a Costa Rica-i személyi igazolványom.
- Járt már itt?
Végig gondoltam, hogy betegként még nem, tehát akkor a jó válasz:
- Nem.
Kicsit később:
- Melyik doktornál volt legutóbb?
-??????? NEM JÁRTAM MÉG ITT. - A szemem könnyezett, az éhségtől szédültem, a türelmem ezzel egyenes arányban fogyott.
- Melyik doktornál járt itt legutóbb? - majd egy listára mutatott legalább 25 névvel.
- ???????????????????????? Nem értem mit akar, nem jártam itt, én csak egy időpontot szeretnék a szemorvoshoz, nekem ez a lista nem mond semmit!!!!!!
- Jó, akkor a doktor Gomezhez osztom be 9-re.
- Köszönöm. Ezt most nekem meg is kell jegyeznem?
- Nem, felírom a papírjára, majd a második emeleten a 7-es ablakhoz kell mennie, de előbb a kartonozóba, ami csak reggel 7-kor nyit.
- Köszönöm.

Kartonozóban nagy betűkkel ki volt írva, hogy ha aznapra van időpontod, akkor nem kell sorba állnod. Biztos, ami biztos, téptem egy sorszámot, a 10-es jutott nekem. Pontban 7-kor már 3-an odafurakodtak sorszámmal. Na, ebből tömegverekedés lesz, lehet, hogy az a két óra mégis kevés lesz a feladat elvégzéséhez... Egy ember végzett, odafurakodott egy sorszám nélküli lány, akinek csináltak egy kartont fél óra alatt. Kapva kaptam az alkalmon, és ahogy elment, odaálltam. A nő kérdezte, hogy mikorra van időpontom, mire közölte, hogy a másik ablakhoz kell állnom.... Igyekeztem nem személyes sértésnek venni, miközben 3 másik embernek csinált új kartont...

Mire végre én következtem, akkor sem volt jobb. Az ügyintézőnek megint csak átadtam a komplett szeretetcsomagot, hátha meg tudja oldani a feladatot egyedül is, mert akkor már nagyon folyt a szememből a könny, egyre éhesebb voltam, és már nagyon haza akartam menni.

Fél óra múlva:
-Címe?
- San Pablo, Heredia....
- Maga nem ide tartozik, menjen San Pabloba.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Két és fél órás sorban állás után, időponttal a kezemben közli, hogy itt nem fognak ellátni.
- Jaj, ne haragudjon, nemrég költöztem össze a barátommal - hazudtam, és szemrebbenés nélkül bediktáltam az exem címét, aki tőlem kb 1.5 km-re lakik. - Mondom a címet: Heredia Centro....

Közben azon imádkoztam, hogy meg ne nézze a személyimen található lakcímet... Elkérte a telefonszámot, nem volt égő, hogy a lakásszámra már nem emlékeztem, ezért a mobilból néztem ki. De legalább ez a része igaz volt.
- Kit értesítsünk vészhelyzet esetén?
Húúú mondom, még két ilyen keresztkérdés és sarkon fordulok...

- Állampolgársága?
- Costa Rica-i.
- Állampolgársága???
- ??! Jó, hát akkor legyen magyar...
- ÁLLAMPOLGÁRSÁGA????
- ??????!!!!!! Costa Rica-i?????
- ÁLLAMPOLGÁRSÁGA????
- Jó, akkor próbáljuk meg még egyszer: Magyarországon születtem, de Costa Rica-i vagyok.
- ?????!!!!! Állampolgársága????
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Mi ez barchoba???? Ha megszakadok, akkor sincs több nemzetiségem!!!!!! Nem elég kettő????? Ott van a személyim, mit akar még????????
- Ja, nem láttam. Ez jó lesz, igen!
- .......... Nagy levegő...............

Újabb fél óra várakozás után közölte, hogy új TB számom lesz, mert most már állampolgár vagyok... NEM MONDOD????
- És ez mit jelent?
- Semmit. Két számmal leszel regisztrálva.
- Be kell jelentenem valahol?
- Nem.
Remek, újabb kavarodási lehetőség, az hogy a nevemet megváltoztatták, az nem elég... Már csak ez hiányzott. Legközelebb majd avval fognak vádolni, hogy nem fizettem be a TB-t.... Ekkor már a 18 sorszámú beteg került sorra... Fő a gyorsaság.

7-es ablaknál sorban álltam, onnan elküldtek egy általános vizsgálatra, ahol megmérték a vérnyomásomat, a testtömegemet (53.4 kg vagyok ruhában JUHÚÚÚÚÚÚ) és hasra ütés szerűen a magasságomat is megtippelték, mert ők vagy a mellkasomig értek. A nő rendes volt, látta, hogy nagyon szenvedek a szememmel, mondta hogy mossam meg a kezem, nehogy bele kenjem a másikba, és adott papírzsepit is.

Újra sorban állás a 7-es ablaknál, várakozás, és 9 előtt 5 perccel már be is hívott a Gomez doki. Rendes pasi volt. 50 betegséggel kapcsolatos kérdéssorozat után felültetett egy nőgyógyászati székbe (????!), majd háromféle fénnyel belevilágított a szemembe, és megállapította, hogy kötőhártya gyulladásom van. Felírt antibiotikumos szemcseppet. Zárásként megkérdezte, hogy orosz vagyok, vagy szlovák. Mondtam, hogy egyik sem, de nagyra értékelem, hogy nem amerikainak nézett. Mondta, hogy én szebben beszélek, nincs gringa akcentusom.
2 napra kiírt, 5 napra napi 3x3 szemcseppet ajánlott, újra sorban álltam a 7-es ablaknál, majd a gyógyszertárban leadtam a receptet, és újabb fél óra elteltével már mehettem is haza a szemcseppemmel a kezemben, amiért egy fityinget sem kellett fizetnem. Ekkor volt 10 óra....

Nem semmi. Nem tudom, hogy ugyanezt a procedúrát hogy lehet kibírni mondjuk 40 fokos lázzal... Az jó, hogy ingyenes az orvosi ellátás, na de kinek van erre 5 órája, ha mondjuk tényleg valami komoly baja van???


2010/06/02

Aerosmith koncert


Június elsején járt itt az Aerosmith. A Guácima nevű szórakozó központban léptek fel több, mint 26 ezer ember előtt. Úgy volt, hogy csak az utolsó pillanatban megyünk ki jegyet vadászni, de végül annyira felspanoltuk magunkat, hogy 24 órával a koncert előtt már a kezükben volt az állójegy, nem lehet kihagyni egy ilyet.

Santa Anatól az 5 km-es szakaszt két óra alatt tettük meg, van még mit tanulniuk a tico-knak, hogy hogyan szervezzenek egy meg egy ilyen nagyszabású rendezvényt. Az előzenekarról lemaradtunk, de így is háromnegyed órát kellett várnunk, mire 9:20-ra felhúzták az Aerosmith emblémával ellátott zászlót, ami kis időre eltakarta a szinpadot. A lelkes közönség hatalmas tapsviharral köszöntötte Steven Tylert és zenekarát, amit meg is háláltak, az énekes már az első számnál kirohant a kifutóra, és a sálját is nekünk ajándékozta.

Kivételesen önzike voltam, mert egyrészt nem akartam hogy megázzon a fényképezőm, másrészt féltem, hogy esetleg elveszik a bejáratnál vagy ellopják később, ezért kép nem készült, de a neten találtam képet: ebben a szerkóban indított.


Csak egy gitár és dob szóló erejéig tartottak szünetet. Nem hiába alkalmazta a több ezer ember a titok elvét, szép tiszta, csillagos ég alatt énekeltük végig a koncertet.

Nem vagyok egy fanatkius Aerosmith rajongó, de a legtöbb slágerét én is felismertem, mint például: Dream on, Crazy, Pink, Falling in love, Jaded, Crying és Living on the egde. Ami a legjobban tetszett, hogy ez a banda azon kevés zenekarok közé tartozik, akik előben ugyanazt adják vissza, mint amit cd-ről hallunk. A közel két órás showt tüzijátékkal zárták, miután egyszer visszatapsoltuk őket.

Egy szó, mint száz: fantasztikusak voltak, érdemes volt kimenni.

2010/06/01

Afrikai hastánc

Középen jobbra az Ilse huga látható:




Itt pedig a jobb oldali lányt kell figyelni. Igaza van az Ilsének, látszik hogy a Nati belülről érzi a zene ritmusát.