Amikor már a windows installt sem merik rád bízni

Dettinek támadt az ötlete, hogy írjunk mindketten egy bejegyzést a vicces hétköznapokról. Egyből arra gondoltam, hogy hosszú a lista azokról az esetekről, amikor ő ugratott engem, és ezek közül megírom azokat amiken ennyi idő után már én is tudok nevetni.

De aztán elárulta a bejegyzésének a címét, amiből kiderült, hogy ő ezt már megtette. Legtöbb esetben számítógépes feladatot kaptam, először még mondtam is, hogy pár perc múlva kész leszek, de utána tudtam, hogy ezek válogatott feladatok, és inkább azt válaszoltam, hogy másnapra meglesz. Gondoltam, hogy ha egész éjszaka küzdök vele akkor biztos kész lesz, és majd másnap azt mondom hogy 5 perc alatt meglett, de ezt aztán nem tudtam mondani, mert furcsán hangzott volna, hogy "nem lett meg, de csak 5 percet foglalkoztam vele".

Aztán már csak abban reménykedtem, hogy kifogy az olyan számítógépes ötletekből, amiket nem tudok megoldani, de ezt megbántam, mert az első ilyen esetnél olyan szendvicset adott amiben sajton rajta maradt a papír. A meggyes pitének azért jobb íze volt. Utólag gyanúsnak kellett volna lenni, hogy mindig válogatott a zacskóból, hogy melyik az enyém, de akkor azt mondta, hogy azért mert abban több a gépsonka. Meg a papír is több volt.

Egyszer mondta, hogy cseréljem ki a vízmelegítőt, majd hozzátette: "Biztos nem fog megrázni az áram, csak a vezetékeket kell összekötni", de akkor már én mondtam: "Nincs inkább valami számítógépes feladat". A windows lefagyása mégsem olyan rossz, mint az áramütés. Amikor pedig már csak windowst kellett volna a gépére installálni, arra is azt mondta: "Inkább ne". Négy hét elég volt, hogy már a windows installt se merte rám bízni. Még jó, hogy azt elhitte, hogy a laptopját vissza tudom tenni a táskájába.

Mikor párbaj kitalálásakor rákérdezett, hogy számítógépen kívül ugratott -e más dolgokkal is, akkor egyből felsoroltam Neki sok dolgot. Szóval akkor is élt a lehetőséggel, amikor épp nem volt gép a közelben. De akkor ezekről az esetekről ő ír részletesen, nem akarom megismételni, elég ha egyszer nevettek rajtam. Én is igyekeztem viccesebbé tenni a dolgokat, de nem voltam annyira ötletes, én csak kirándulni mentem, Detti meg hónapokig erre készült.

Saját módszereim során sokkal hétköznapibb eszközöket választottam, mint ő.
Az első ilyen volt a wc-kefe(ennél azért kevés hétköznapibb dolog van), amit egyből első héten eltörtem. A wc-t pedig mindig úgy húztam le éjszaka, hogy amikor épp hozzáértem semmi nem történt. Amikor pedig egy kicsit jobban megnyomtam, akkor meg olyan hangja volt, hogy azt hittem összeszakad a ház. Szegény Detti minden alkalommal biztos nem álmodta azt, hogy egy vízesés hangját hallja. Még jó, hogy a lakásban a wc volt a legkisebb helyiség, kamra nem volt, így oda nem tudott bezárni azért, amit a wc-ben csináltam.

Barvánál ahol az éjszakai túrát csináltuk mások is jártak, de nem olyan későn, mint mi, hanem épp sötétedés után, és az egyik geocachinges logban írták, hogy több "coyotes" és egy "cougar" is követte őket. Detti ezt megtalálta, elküldte Nekem + megköszönte hogy milyen eredeti ötlet volt ez a túra(ez volt az egyetlen, amit én találtam ki), és hogy nem csalódott bennem. Erre visszaírtam Neki, hogy megnéztem mit jelent cougar, és max Nekem kellett volna félnem.

Azt még elviseltem, hogy gyorsabban vezet, és a 800-as Suzukival kétszer olyan gyorsan ment, mint én az 1500-as Daihatsuval. Meg amikor előttünk valaki beragadt a pirosnál, és én vezettem, akkor ő nyomta a dudát helyettem. Ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy úgy vezet, mint egy fiú. Neki meg az, hogy úgy vezetek, mint egy lány:) Szóval vezetésben ő volt a jobb, de geocachingben nem akartam hagyni magam. Hiába találta meg elsőnek a ládát, mindig azt mondtam, hogy én már korábban láttam, de megvártam, hogy ő is megtalálja, és akkor mérgelődött, hogy nem igaz, hogy mindig én találom meg elsőnek. De egy idő után ezt már nem hitte el, és nagyon jól jött volna, ha végre tényleg elsőnek találom meg. Manuel Antonion ez sikerült is, és úgy akartam, hogy várok egy fél órát, és utána mondom Neki, hogy már nagyon unatkozok, és most nem várom meg, hogy megtalálja. De erre nem volt idő, mert a láda egy fa tövében volt, és annyira körbeásta egy másik nagy fa gyökerét, hogy majdnem kidőlt, és inkább szóltam hogy a láda a másik fánál van, nehogy rádőljön. Persze 5 perc múlva jött a válaszcsapás, mert amikor bementünk tengerbe fürödni, bevittem az oldaltáskámat is, hogy lemossam róla a homokot, de ő csak akkor kérdezte meg, hogy a pénzem nem fog -e elázni, amikor már kétszer lenyomtam a víz alá (a táskát, nem Dettit. Őt csak utána akartam, mikor nevetett rajtam)

Ennyi viccelődésre jutott energiám egy hónap alatt. Nagyon lekötöttek a számítógépes feladatok. Még utolsó nap is kaptam de éjfélkor álltam neki, és 6-kor indulni kellett a géphez, így esélyem sem volt. Indulás előtt azért annyit mondtam Dettinek, hogy a windows install ment volna.