2011/08/18

Adiós Costa Rica...

Már milliószor eljátszottam a gondolattal, hogy mi lesz ennek a bejegyzésnek a tartalma, amikor még azt sem tudtam, hogy mikor vállnak el az útjaink.

Mindegyik variáció teli volt mesebeli elemekkel, hogy jött a királyfi, aztán elköltöztem. Szép volt, jó volt, de új életet kezdtem. Aztán lehet, hogy annyiszor elképzeltem, hogy végül bevonzottam magamnak királyfi nélkül.

Nem titkolom, hogy ez egy olyan döntés volt, amit rettenetesen nehezen hoztam meg. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy több év kellett ahhoz hogy elszánjam magam rá. Az igazat megvallva semmi olyan nem történt, ami miatt kevésbé szeretném Costa Ricát. Történt egy és más de soha nem volt elég nyomatékos ahhoz, hogy hanyatt homlok hazafussak. Viszont ennek az ellenkezője is elmondható. Nem történt semmi olyan, ami miatt azt tudnám mondani, hogy igen, ez az ami miatt itt vagyok. Jó az idő? Persze, amikor nem esik, akkor marha jó. Jó munkám van? Igen, de az máshol is az lehet. Sok a barátom? Igen, de máshol is akad egy jó néhány. Végül azt hiszem ami igazán Európa felé billentette a mérleget az egyértelműen a családom volt. Egyszerűen közelebb akartam lenni a szüleimhez, a testvéreimhez, a soha nem látott unokahúgomhoz, nagyszüleimhez, rokinaimhoz és a barátaimhoz.

Ha úgy vesszük, akkor felnőtt korom 95%-át itt töltöttem, és kb 10 éve nem éltem Magyarországon. Nem lesz könnyű az újrakezdés, de hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül és majd valami jó fog kisülni belőle.

Rájöttem, hogy Magyarország azért nem hiányzott soha olyan elviselhetetlenül, mert tudtam, hogy az ajtó mindig nyitva áll. És bár Costa Rica is tárt karokkal vár, sohasem ismertem el igazán hazámként. Hiszem és remélem, hogy még egyszer, kétszer és sokszor visszajövök majd ide. Talán nyúgdijas éveimet fogom itt tölteni, talán a szabadságomat, talán átutazóban...bármi lehetséges, de bizom benne, hogy még látni fogjuk egymást.

Mi fog a legjobban hiányzni? A napsütés. A mosolygós, gondtalan emberek. A tengerpart. A pálmafa. A kolibri. A mangó. A guanabana. A spanyol. Az állandó dudálás. Az esőcseppek. A szabálytalankodás. A madarak csicsergése. A kabóca. A gekkó. A házigyikom. A barátaim és az itteni családom. Minden. Kivéve a manyána. De még lehet, hogy az is.

Costa Rica én igy szeretlek.

Köszönöm az itt eltöltött évek örömeit és bánatait. Köszönöm, hogy megismerhettelek és megszerethettelek. Soha nem felejtelek, mindig a szivemben fogom őrizni az emlékedet.

Sok sikert mindenki másnak, aki erre felé tart. Továbbra is szivesen segitek bárkinek, kérdezzetek nyugodtan.

Köszönöm, hogy velem tartottatok és olvastátok a blogomat. Az életem Európa szivében folytatódik. Új blogom címe


lesz, majd valamikor szeptemberben fogom aktiválni.

Adiós Costa Rica!

Keratinos hajpakolás és miegyebek



Utolsó napok, a visszaszámlálás már nagyon a végét járja.

Röviden és tömören: az utolsó munkanap nagyon hamar eltelt, céges ebéd, jókívánságok, ajándékok, krokodil könnycseppek, minden ami kell. Szinte két lábbal kellet kirúgni, hogy végre elmennjek onnan. Aztán belefért még egy lovarda, egy kis tengerpartos kiruccanás, ahol elköszöntem az óceántól, de megígértem, hogy majd valamikor még találkozunk.


Az utolsó pár napra már nem is emlékszem, annyira gyorsan eltelt. Minden összefolyt. A fodrász persze lemondta a keddi hajpakolást, így minden szerdára sűrűsödött. Egész nap meg sem álltam.

Próbálja meg valaki belesűríteni az élete elmúlt 10 évét 20 kg-ba. Sok sikert hozzá! Nekem nem jött össze. Nagyon nehéz lemondani emlékekről, csecsebecsékről és egyéb fontos dolgokról. Megint arra jutottam, hogy az ember egy csomó felesleges dolgot felhalmoz élete során, továbbá folyamatosan termeli a szemetet. Úgyhogy mostantól csak hasznos dolgokat kérek, amit magamra kenhetek és megehetek. Meg persze sok-sok szép emléket. Ja és ruhát! Úristen, meg fogyok fagyni télen.... Na jó, ebbe most nem kéne belegondolni. Szóval sok sok szép emlék a legfontosabb, mert az maradandó, én amondója vagyok.

Ami a keratint illeti. Hááááááát... Aki szeret a szépségéért szenvedni, és ezért fizetni, az nyugodtan vágjon bele. Úgy néz ki, hogy megmossák a hajad, lekenik keratinos truttyal, ami csipi a szemed. Fél óra elteltével hajszárítóval szétégetik a fejbőröd, mert ugye a hajhagymánál kezdődik a hajgőzölés. Majd ha ezt túlélted, akkor jöhet a hajkiegyensítés vasalóval. 3 óra és már kész is vagy. Elvileg 3-4 hónapig tart a hatása. Hát majd meglátjuk. Erről még nem tudok véleményt alkotni, de majd kérdezzetek nyugodtan 2 hét múlva.

Csináltam képeket is róla. Előtte és utána:




Aztán be kellett mennem a munkahelyemre. Újabb sírás rívás, búcsúzkodás, az új lánynak betanítása, hibái kijavítása stb.

Aztán elmentem az ICE-hez, ami külön szám volt. 1 hónappal ezelőtt megkérdeztem, hogy mi történne akkor, ha én most rögtön szeretném megszüntetni a telefonszámom, visszakapni a letéti díjat stb. Válasz: oh AZONNAL, AZNAP mindent rögtön megcsinálunk, ne tessék aggódni stb mese. Miután 25x rákérdeztem, bevettem a mesét, talán a konkurencia fenyegetően közel van és valóban haptágba vágták magukat. Erre ma már teljesen megváltozott a történet. Természetesen ez a móka 1 hónapig tart és nem úgy van az kérem szépen, majd manyána egyszer lesz valami. Na itt szakadt el a cérna. Az, hogy a fodrász áttett utolsó napra - rendben. 70 dolcsis túlsúly - rendben. Új lánynak segíteni - oké. A lelkifájdalom orvosolható. De hogy én háromszor állok sorba egy és ugyanazon a dolog miatt, majd közlik, hogy a Julcsika rosszul végezte a munkáját, és a képembe hazudott, úgy kell nekem, na hát ez már sok(k) volt az én kis megértő lelkemnek. ELszakadt a cérna. Jött a jól bevállt módszer. Hívd ide a főnököd most azonnal, lesütött tekintet, szempilla remegtetés, könnybe lábadt szemek, megható sztori, minden amitől döglik a légy. Nem azért szereztem állampolgárságit, hogy ne éljek a jogaimmal. Igenis foggal körömmel harcolni fogok teljhatalom ellen. Nem azért az 5 ezer Ft-nak megfelelő összeg miatt remegtem, hanem az igazságtalanság miatt. Jobb lett volna, ha 100 dolláros számlát hagyok magam után és nem vallok be semmit?

Lényeg a lényeg, hogy miután felvilágosítottam a kis mitugrálsz főgórét, hogy nem megyek ügyvédhez meghatalmazásért, utána adott egy papírt pecséttel, aláírva, hogy majd az Ilse felveheti az engem megillető összeget. Nem érdekel, hogy ő a hajára keni vagy mire használja, de az ICE-nek egy árva colont nem hagyok itt, az biztos.

Qucik Pass-el már nem volt ilyen mázlim, nem tudtam lemondani az autópálya matricámat, mert bezárt a bank időközben, így havi 1 dolcsit felszámolnak, amíg kitart az a pár fillér a számlámon -aztán nem tudom mi lesz vele. Hiába kértem, hogy kössük más számlaszámához a 30 dolláros kütyüt, vagy hogy adják vissza az értékét, semmilyen kompromisszimra nem voltak hajlandóak. No comment.

A múlt héten megrendelt trópusi teakeveréket sem adták oda... Nem volt időm kivárni a manyánát, viszont így valaki szülinapja lesz szegényebb. Méreg az ilyen.

Aztán persze millió ember akart elköszönni tőlem az utolsó nap. Ezen is túl vagyok.

Nem volt semmi ez a pár nap...

2011/08/11

Musztafa

Akkora mázlim volt, hogy Törpilla eladása után sem kellett kocsi nelkül maradnom. 3 hétre kölcsön kaptam egy Hyundai Sonatat.

A két autó közötti különbség szemmel látható, először is kb ötször akkora, hosszra, szélességre, súlyra, de még a motorja is sokkal de sokkal nagyobb (jó a 800-as motort már csak egy robogó tudja alulmúlni). Akkor az eleje, mint egy Mustang-é, innen kereszteltem el Musztinak, majd Musztafának. Nem úgy van az kérem szépen, hogy nem nevezzük nevén a gyermeket. Még besértődne és ott hagyna a sötét, kietlen országúton... Azt azért még sem engedhetem meg magamnak.

Érdekes módon még nem sikerült nála nagyobb kocsi mellé parkolnom. Pedig több tank méretű terepjáró mellett is álltam már, de Musztafa orra még így is egy kocsihosszal kilógott. Ez persze nagyban hátráltat a számomra megszokott 180 fokos fordulatú szabálytalankodásokban - eltévedés esetén, és parkolni sem annyira egyszerű vele, mint az én megszokott kisautómmal, ami dodzsemezésnek hat mellette. Pl Musztafa eredeti helyére (ahova mosni jártam az elmúlt 3 hétben) beállni lehetetlenségnek gondoltam, amikor az összes házlakó otthon tartózkodik. Mellette és előtte terepjárók gyülekezete. Elsőre meg sem mertem próbálni, másodszorra a bizonyítási vágytól hajtva csak azért is megcsináltam, és sikerült!

Viszont előnyei közé sorolnám, hogy úgy gyorsul 120-ra az autópályán, mint Törpilla 60-ra. Nem igazán kell magát megerőltetnie. Ezzel párhuzamosan persze issza a benzint, mint cica a tejet. És a szerelő sem gyógyította meg maradéktalanul, pl a csöpögő hűtővíz problémát nekem kellett diagnosztizálnom, miután tudományosan megvizsgáltam, hogy nem az olaj folyik.

Egy szó, mint száz, az első sokkos fenntartások után szoros barátságot kötöttünk. Rájöttem, ha egy kocsit tudsz vezetni, akkor bármivel elboldogulsz. Köszönöm a lehetőséget Musztafa megismerésére! Nagyon jól jött ez a segítség!


Trópusi nyavaja

Sikerült megfáznom, csak azt nem értem miért pont most, amikor hideg sem volt, és az eső sem esett.

Mindenesetre megállás nélkül folyik az orrom. A torkom nem fáj szerencsére (bár az többször fájt múlt héten, de csak reggelente és méztől szinte rögtön elmúlt).

Marad a jól bevállt C-vitamin kúra (frissen facsart narancslé, citromos tea mézzel, cas-gyümilé), eukalitptusz szirup és a sunbreeze.

2011/08/09

Mamon chino és a jocote



Meglepődve olvastam az egyik blogon, hogy a jellemzés alapján az Arab Emirátusokban is fellelhető ez a gyümölcs, amit mifelénk Mamon chino néven ismernek. Nagyon érdekes, "szőrös" gyümülcs, ketté kell törni a héját, és akkor láthatóvá válik ez a fehér, kocsonyás állagú húsa. Kicsit édesebb, mint savanyú. A magjával vigyázni kell, nehogy lenyelje az ember. Érdemes megkóstolni!

A másik gyümölcs, amit ajánlani akartam az a jocote. Az itteni mókusok előszerettel falják a fáról, és az a szórakozásuk, hogy a lerágott jocote magokat a tetőmre dobják, amivel majdnem akkora zajt csapnak, mintha az érett mangó esne a bádogtetőre. Ennek jóval kevesebb a húsa. Félig éretten sóval illik enni, bár én jobban szeretm a fogzománc kimélő, narancssárgásan piros, érett változatát. Ennek most van szezonja!


2011/08/08

Piac




Sok hozzáfűzni valóm nincsen, a képek önmagukért beszélnek. Mindegyik képet elláttam magyarázattal.

Jó szemezgetést!




2011/08/07

Finomságok



Összegyűjtöttem egy csomó finomságot, amit az elmúlt 1-2 évben összeettem. Persze nagyon sokról nem is készült kép.

A képek mellett feltüntettem a nevüket is, némelyiket magyarázattal is elláttam.

Néhány kép ízelitőnek! Jó étvágyat kívánok a Tico finomságokhoz!





Újabb csípés

Nem láttam az elkövető gonosz tevőt, mert álmomban ért a támadás, de bő 24 órával később még mindig igen csúnya! Előbb utóbb csak meghozza hatását az ecetes borogatás, kálcium kúra és a SunBreeze.


2011/08/04

A könnyen felejthető San José szebbik arca



Nem szokásom sötétedés után a városban mászkálni, de úgy hozta a sors, hogy egy kedves barátom pont a születésnapomon töltött egy napot San Joséban, így munka után sétáltunk egyet a városban.

Próbáltam utoljára magamba szívni San José hangulatát, és megcsodálni mindazt, amit szeretni lehet ebben a fővárosban. Amikor valamire úgy csodálkozunk rá, mintha most látnák először vagy talán utoljára, akkor fellelhetünk benne olyan rejtett szépséget is, amit a mindennapok szürkesége eltakar.

Sokan tudjátok, hogy San José sosem tartozott a kedvenc városaim közé, de akkor és ott, örökre a szívembe zártam emlékét. A Cafe del Correo (Főposta és kávézó egyben - illik megadni a módját a dolgoknak), a Nemzeti színház kivilágítva, a sétáló utca, a karneválok, lovas felvonulás, a Fény Fesztivál... Ha alaposan körbenéz az ember azért van mit szeretni rajta.




2011/08/02

ARK. - Képeslap küldés

ARK= Act of random kindness, egy véletlenszerű kedves cselekedet, ami nem kerül semmibe.

Az egyik blogon ezt a felhivást olvastam:

“Egy iskolai verseny ügyében kérnék egy sokat jelentő és könnyedséggel nyújtható segítséget. A román posta versenyt hirdetett meg, amelynek a győztese az a diák lesz, aki szeptember elejéig a legtöbb képeslapot kapja a világ bármely részéről. A mi iskolánkban (marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskola – Románia) úgy döntöttünk, hogy Boni Zsuzsánna 6.osztályos (13 éves) tanulót támogatjuk a segítségünkkel, ugyanis Zsuzsi megérdemli ezt a kiváló tanulási eredményéért (9,94-es átlag), a kedvességéért, jóságáért. Amit tehát kérünk: egy megírt képeslapot (nem levél! Post Card!) az ő címére 2011 szeptember 9.-ig. A név és cím, amely a képeslapon kell szerepeljen:
Boni Zsuzsánna
str. 22 Decembrie 1989 nr. 24 ap. 2
540124 – Târgu Mureş
ROMANIA
Megkérjük, amennyiben lehetősége van, továbbítsa barátainak, ismerőseinek is ezt a segítési lehetőséget. Természetesen nem tudjuk senkinek sem visszatéríteni a képeslapokra fordított kis pénzösszeget, de hisszük, hogy visszatérül Önöknek ez a segítség más úton. Ha pedig Zsuzsi nyer, akkor legyen az ő öröme az Önök jutalma.
Ha bármivel kapcsolatosan kérdése van, írjon a zsuzsipost@gmail.com címre és válaszolni fogunk.
Tisztelettel és köszönettel,
a marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskola tanári közössége nevében,
Körtesi Sándor – tanár"

Soha nem szoktam olyat kérni a blogomon, ami gyarapítaná az egyéni érdekeimet, most is egy ismeretlen nevében kérlek titeket, ha tehetitek, küldjetek egy képeslapot ennek a kislánynak a címére, szerezzünk neki örömet! Hiszem, hogy a napi véletlenszerű jó cselekedetek megtérülnek!
Én is fogok neki küldeni egyet Costa Ricaból!
Köszönöm!