Showing posts with label fontos felhívás. Show all posts
Showing posts with label fontos felhívás. Show all posts

2011/08/02

ARK. - Képeslap küldés

ARK= Act of random kindness, egy véletlenszerű kedves cselekedet, ami nem kerül semmibe.

Az egyik blogon ezt a felhivást olvastam:

“Egy iskolai verseny ügyében kérnék egy sokat jelentő és könnyedséggel nyújtható segítséget. A román posta versenyt hirdetett meg, amelynek a győztese az a diák lesz, aki szeptember elejéig a legtöbb képeslapot kapja a világ bármely részéről. A mi iskolánkban (marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskola – Románia) úgy döntöttünk, hogy Boni Zsuzsánna 6.osztályos (13 éves) tanulót támogatjuk a segítségünkkel, ugyanis Zsuzsi megérdemli ezt a kiváló tanulási eredményéért (9,94-es átlag), a kedvességéért, jóságáért. Amit tehát kérünk: egy megírt képeslapot (nem levél! Post Card!) az ő címére 2011 szeptember 9.-ig. A név és cím, amely a képeslapon kell szerepeljen:
Boni Zsuzsánna
str. 22 Decembrie 1989 nr. 24 ap. 2
540124 – Târgu Mureş
ROMANIA
Megkérjük, amennyiben lehetősége van, továbbítsa barátainak, ismerőseinek is ezt a segítési lehetőséget. Természetesen nem tudjuk senkinek sem visszatéríteni a képeslapokra fordított kis pénzösszeget, de hisszük, hogy visszatérül Önöknek ez a segítség más úton. Ha pedig Zsuzsi nyer, akkor legyen az ő öröme az Önök jutalma.
Ha bármivel kapcsolatosan kérdése van, írjon a zsuzsipost@gmail.com címre és válaszolni fogunk.
Tisztelettel és köszönettel,
a marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskola tanári közössége nevében,
Körtesi Sándor – tanár"

Soha nem szoktam olyat kérni a blogomon, ami gyarapítaná az egyéni érdekeimet, most is egy ismeretlen nevében kérlek titeket, ha tehetitek, küldjetek egy képeslapot ennek a kislánynak a címére, szerezzünk neki örömet! Hiszem, hogy a napi véletlenszerű jó cselekedetek megtérülnek!
Én is fogok neki küldeni egyet Costa Ricaból!
Köszönöm!

2011/07/06

Közbiztonság


Leggyakrabban feltett kérdések egyike, hogy milyen a közbiztonság. Nos, erre mindig azt válaszolom, hogy nézőpont kérdése.

Az egész amaerikai kontinens azon a véleményen van, hogy Costa Rica Latin-Amerika Svájca, azaz közel az egész térség legjobban megáldott országa, mind turisztikai, mind közbiztonság szempontjából. De attól még a harmadik világban fekszik, ezt ne felejtsük el.

Rossz helyen, rossz időben bármi megtörténhet - szoktam mondogatni. És ez a bármi tényleg bármi lehet. A társadalmi rétegek nincsennek élesen elkülönülve, a lepukadt, bádogtetős nyomornegyed mellett ott csillog a kacsalábon forgó palota. Első szembetűnő különbség, hogy a házak kerítéssel vannak védve, és még az ablakokon is rács van. Mindenkinek ajánlom, hogyha a városban keres szállást hosszabb időre, akkor csakis az őrzött lakóparkokban, az úgy nevezett "residencia-ban" gondolkodjon. Ez sem ér fel egy életbiztosítással, de azért az esélyeket növeli a bajok elkerülését illetően.

A parton és kisvárosokban ennél sokkal jobb a helyzet. Ott viszonylag nyugodtan lehet aludni. Egészen eddig ezt gondoltam, míg pár héttel ezelőtt meg nem láttam az egyik napilap címlapján, hogy egy argentin turistát meggyilkoltak egy étteremben a parton, mert az nem adta oda a laptopját a rablóknak, akik vacsorázás közben zavarták meg.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogyha a baj már megtörtént, akkor ne okoskodjunk, ne legyünk kemény-legények, és ne bízzunk vakon a szerencsénkben. Ebben az országban nevetségesen könnyű fegyverhez jutni (lásd előző bejegyzés, ahol egy 14 éves gyereknek is volt pisztolya). Tehát a kérdés nem az, hogy az útonálló fegyvere valódi vagy sem, hanem az, hogy használni fogja-e vagy nem. És bizony az elkövetők nem szeretik önmagukat ismételni. Jó esetben egyszer világosan elmondják, hogy mi a jövetelük célja, és ha nem az történik egy másodpercen belül, amit kértek, akkor többet nem kérdezősködnek, nincs alkudozás, hanem gondolkodás nélkül cselekszenek. Számukra az emberi élet értéke a nullával egyenlő.

Nagyon sok mindent tehetünk az elkerülés érdekében, lehetünk elővigyázatosak, körültekintőek, előrelátóak stb. A józan paraszti ész elveit betartva kellő figyelmet szentelve a harmadik világ íratlan szabályainak valószínűleg el is kerülhetjük a bajt, és gondtalanul élvezhetjük az ország kínálta előnyök végtelen tárát itt-tartózkodásunk ideje alatt.

Senkit nem akarok elrémiszteni, csak azt szeretném, ha mindenki tisztában lenne az esélyekkel. A statisztika azt mutatja, hogy szinte mindenkinek van egy vagy több rablásos sztorija, ami vagy vele vagy közvetlen ismerősével történt, de az esetek többségében nem lett nagyobb baj az ügyből.

Tehát összességében elmondhatjuk, hogy kétséget kizáróan a térség legbiztonságosabb országáról van szó, ahol minden napos dolog az, hogy bármi, bárhol megtörténhet. Nincs mese, ezzel számolni kell.



2011/02/05

Sleeper Tree

Hányan regisztráltunk már minden féle oldalon annak reményében, hogy majd talán egyszer nyerünk valamit? Ilyen laptop, olyan iphone, amolyan utazás. Biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer, mindannyian kitöltöttünk egy kérdőívet, regisztráltuk, tovább küldtünk valamit. Hányszor nyertünk ezekből bármit is? Gondolom nagyon sokan felelnek erre a kérdésre "sohával".

Nos, én eddig háromszor nyertem, ebből kétszer a SleeperTree oldalán. Az első volt a legizgalmasabb és legkörnyezetbarátabb nyereményjáték amiben valaha is részt vettem. Örökbe kellett fogadni egy fát, és másokat is rá kellett venni arra, hogy csatlakozzanak az erdőépítéshez. Hosszas küzdelem után 98 fával (a későn regizők miatt végül 103-ra nőtt) én nyertem az ipod touchot, a testvérem pedig harmadik helyen végzett egy ipod nanoval. Akkor lepődtem meg igazán, amikor megkaptuk a nyereményünket, mert mit jelent az, hogy nyersz a neten? Kinél tudsz reklamálni stb.

Második nyereményjátékot is én nyertem, ekkor zöld mozgalomként fotókat kellett beküldeni! Nyereményemet ismét megkaptam, pedig simán mondhatták volna, hogy én már nem játszhatok többet. Úgyhogy figyeljétek a legközelebbi nyereményjátékot, és vegyetek ti is részt benne, hogyha valóban nyerni szeretnétek! A Föld Órája már közeledik, lehet hogy idén is lesz valami felhívás az oldalukon! Én mindenesetre figyelni fogom! Addig is fogadjatok örökbe egy fát, mentsük meg bolygónak közös erővel!




A harmadik nyereményjátékot egyébként a tesco konhya lapján nyertem. Tartották magukat a szavukhoz, regisztráció és X számú recept beküldése esetén küldtek Anyák-napi csomagot, benne fogókesztyű, sütőforma stb, csak azt felejtették el hozzá tenni, hogy majd csak az év végén postázzák. De így is nagy volt a meglepetés, amikor az elfelejtett ajándék megérkezett.
Most Valentin-napi muffint lehetett ingyen küldeni valakinek. Én az öcsémnek szerettem volna a névnapjára, de sajnos nem kerültem be az első 1000 beküldő közé, így arról lecsúsztam.

2010/07/26

Ez is Costa Rica...

Avagy egy nehezen megírt bejegyzés az Élet Costa Ricán kevésbe napos oldaláról...

Ezt a bejegyzést pár nappal ezelőtt még nem teljesen így képzeltem el. Akkor sem lett volna sokkal könnyebb megfogalmazni, de így aztán még nehezebb.

Előzmény: csütörtökön a taxis Zoli azzal kezdte a csevegést cseten, hogy: valaki más is szép ajándékot kapott. Ekkor még nem gondoltam semmi rosszra, de aztán kifejtette, hogy este 10-kor a Coca-Colanál (egy buszállomás San José belvárosában) a piros lámpánál lehajtott ablakánál revolverrel a kezében felszólította egy ficak, hogy szálljon ki a kocsiból. Helyet cseréltek és már vitte is a pick up-ot, a telefonját meg mi egymást, ami benne volt. Hála istennek baja nem történt, de a kocsin még nem volt biztosítás, mert alig 1 hónapja van a tulajdonában, és amíg nem az ő nevén van, addig nem lehet ilyet kötni. A rendőrség csak pár nap után kezdte meg a nyomozást, valószínű, hogy már darabokban árulják az alkatrészeket.

Eredetileg azt akartam mondani, hogy rossz helyen, rossz időben bármi megtörténhet, de amikor a valóság arcot ölt, és egy közeli baráttal történik mindez, akkor azért nem olyan könnyű fél várrol venni egy ilyen esetet.

Személy szerint mindezt átélni meg aztán tényleg nem egy leányálom...

Szombat reggel egy folyó menti vízesést néztünk ki, egy már ismert terepen. Minden 5-10 percben jár arra egy csoport könnyű terepen, csak a folyón kell átkelni. Péntek estém azzal telt, hogy egy egy méteres vízcsövet 4 darabba vágattam, két oldalát lezártam, de nyitható maradt. Terepszínű ragasztószalaggal körbetekertem, és megtöltöttem ajandékkal. Büszke voltam magamra, hogy Costa Rica egyik legnagyobb ládáját tartottam a kezemben, ami a természet lágy ölére lett volna bízva.

Szombat reggel 9-kor vágtunk neki az erdei túrának a már jól ismert úton. Minden 5-10 percben találkoztunk valakivel. Néha csak egy-két emberrel, néha csoportokkal. Az idő szépnek ígérkezett, ki kell használni az ilyen ritka alkalmat. Nem telt el 10 perc és találtunk egy fát egy nagyon jó kis odúval. Igaz ide nem tudtuk elrejteni a frissen barkácsolt tégelyt, de azért egy filmdobozkának jó otthont adott. A megvilágítás is megfelelő volt, így mesébe illő képeket készítettem. Ezek után milyen lehet a vízesés?!

Nem sokkal később a sokadik patak átkelés után három srác és egy lány jött velünk szemben. Úgy keltek át a folyón, mintha minden nap ezt csinálnák, a szemük nem rebbent, dolguk sietős volt. Nekem azért még mindig nem ment ilyen légiesen, ezért a Flavio segített. Szerencse vagy éppen balszerencse ezt nehéz eldönteni, de ő már átkelt, a hátizsákot ott hagyta, és visszajött értem. Ekkor láttam meg, hogy a három srác visszafordult. Első gondolatom az volt, hogy a hátizsák! A második az, nem kéne ennyire rinyálnom és mindenkiben a bűnözőt látni.

Innentől kezdve csak részletekben emlékszem a történtekre. A következő kocka az, amikor a három srác közül a magasabbik benyúl a pólójába is kiránt egy fegyvert. Flavió állt közelebb hozzájuk, feltette a kezét, én kb 5 lépéssel hátrább a folyó szélén. Első gondolatom az volt, hogy: szóval ez ennyire egyszerűen zajlik.... A második az, hogy a Flavio rettenetes közel áll hozzájuk és minden erőmmel azon koncentráltam, hogy megőrizzem a nyugalmamat. Olvastam valahol még régebben, hogy ez mennyire fontos ilyen esetekben, mert a támadók legalább annyira meg vannak ijedve, mint mi. Egy rossz mozdulat és véletlenül is elsülhet a puska. Harmadik gondolatom az volt, hogy ez olyan mintha egy rossz filmben hirtelen én lennél a főszereplő csak éppen a forgatókönyvet felejtették el megírni. Csak egy dolog járt a fejemben: tekerjünk előre pár percet de nagyon gyorsan. Legyen ennek minnél hamarabb vége.

Mindeközben azt az utasítást kaptuk, hogy adjunk oda minden értékünkt, mire a Flavio kivette a nála lévő Blackberryt (GPS és telefon egyben), az egyik már vitte is a hátitáskát benne a vizet, a szendvicseket, a két hatalmas ládát, a Flavio helyi telefonját, az én GPS-em, a többi GC-es cuccot, a Flavió pénztárcáját, jogsiját, régi útlevelét, hitelkártyáit, kézpénzt. A másik odalépett hozzám és kivette az övtáskámból a fényképezőgépet. A lila pecsétemet vissza rakta, majd meggondolta magát, tetszett neki, vitte azt is. Majdnem elszóltam magam, hogy öcsém annak sok hasznát nem veszed, de nekem sokat jelent. De aztán meggondoltam magam. Náluk volt minden, amit akartak, inkább hagyjuk elmenni őket, nem szabad feltűnést kelteni, mert a másik alak még mindig a Flavió arcába hadonászott a fegyverrel.

És ezzel vége is volt a rémálomnak, leléptek. Az ijedtségen kívül más bajunk nem történt. Amint gondolkodni tudtam eszembe jutott, hogy a kocsi kulcs is a hátizsákban volt, Törpilla pedig nem meszze egy étterem előtt parkolt. Hát ez nem túl jó jel... Reménykedtem, hogy a huszan éves suhancok azért az autórablásig nem merészkednek el, az sokkal neccesebb, mint egy telefont eladni.

Vártunk egy kicsit, majd vissza ballagtunk. Találkoztunk egy gyerekekből álló csoporottal, kérdeztük, hogy találkoztak-e a négy emberrel. Mondák, hogy igen. Szerencsére őket megkímélték. Az utánuk jövő fiatal pár nem volt ilyen szerencsés helyzetben, őket is kirabolták - ezt később a rendőröktől tudtuk meg, hogy tőlük is bejelntés érkezett.

Törpilla érintetlenül várt a helyén. A telefonom nem volt nálam - kirándulásaink során először, így az megmaradt, de nem tudtunk telefonálni, csak a telefonfülkéből. Felhívtam az Ilsét, aki elment hozzám a pótkulcsért, és értünk is jött, amíg mi feljelentést tettünk. Persze a tetteseket nem találták meg.

A jó oldalát nézve a dolgoknak megúsztuk, nem esett bántódásunk. A rossz oldalát nézve szomorú vagyok, hogy Garminától ideje korán el kellet válnom, hogy egy éven belül a második fényképezőgépemtől búcsuztam el, a szentimentális értékű elemlámpám és a GC-s pecsétem miatt is, de legfőképpen azért, mert már a természetben sincs biztonságban az ember, pedig ez volt az mi igazán értelmet adott a hétvégeimnek és még az eddigiekhez képest is jobban félek. Hiába az óvatosság, erre nem lehet felkészülni.
Sokat gondolkoztam, hogy vajon érdemes-e megosztani ezt a történetet, vagy jobb lenne, ha csöndben maradnék. A kis olvasótáboromnak biztos feltűnt volna, hogy erősen csökken a blog szinvonala, és már nem ugyanazzal az odaadással írom a cikkeket mint eddig tettem. Természetesen nem fogom hagyni, hogy egy kellemetlen emlék beárnyékolja a többi szépet, de egy kis ideig biztos ez lesz, amíg helyre nem áll a lelki békém.

"Vigyázz magadra, mert belőled csak egy van. Mások sokan vannak, ők könnyebben pótolhatóak."

2010/06/25

IQ Rádió kampány

Kedvenc rádió adómban minden nap reggel 6-9 és délután 5-8 között "Desde la caratera" nevezetű program megy, vagyis az utakról jelentkeznek, és értesítik a hallgatókat az esetleges dugókról, balesetekről stb.

A héten ezt az üzenetet reklámozták:

"Encendamos las luces de nuestros carros para decir no a violencia en caretera y si a la precaución durante este semana... todos somos parte de este mensaje IQ"

vagyis

"Kapcsoljuk fel az autóink lámpáit, ezzel jelezve hogy az utakon való erőszak ellen vagyunk , és a megelőzés mellé állunk ezen a héten... mindenki részese ennek az IQ üzenetnek."

Jó volt látni, ahogy péntekre egyre többen mentek nap közben a felkapcsolt lámpákkal, sőt még az udvariasság szabályait is betartották, és beengedtek egy-egy autóst a sorba.

Tetszett ez az üzenet :)

2010/04/03

Sound Memory

Megjelent az Apple legújabb csodaterméke az iPad, az első széria már elővételben elkelt.

Mi is érdekeltek voltunk egy kis családi-baráti tervezésű alkalmazással, ami kizárólag az iPad-en fut. A termék neve Sound Memory, erről bővebben itt olvashattok:


Keressétek a facebookon, és legyetek rajongók, hogy elsőként értesüljetek a legújabb promóciókról.


2010/03/26

A Föld órája hetedhét országon is túl


Egyszerű, mint a villany lekapcsolása.

A Föld órája 2010 egy világméretű felhívás, hogy minden egyes ember, minden egyes vállalkozás és minden közösség cselekedjen! Felhívás a felelősségvállalásra, a fenntartható jövőért való munkálkodásra. Ezen az estén Európától Amerikáig szimbolikus épületek és terek fognak sötétbe borulni. Az emberek a világ minden táján lekapcsolják a villanyt és elektromos berendezéseiket egy órára, és csatlakoznak ahhoz a mozgalomhoz, melynek célja a természet megóvása, bolygónk jövőjének a biztosítása.

A Föld órája a remény és tettek üzenete.

Mindenki változtathat!

Csatlakozz te is a Föld órájához, bárhol is vagy e nagy világban, kapcsold le a világítást 2010. március 27-én, szombaton, helyi idő szerint 20:30-kor.

2010/03/06

Fogadjatok örökbe egy fát

"A földet nem szüleinktől örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön!"


Be the change you want to see in the world!

"Tedd meg a változást, amit a világban látni szeretnél!"

Klikk a képre! Az egész max 30 másodpercet vesz igénybe, és mellesleg egy ipodot is lehet nyerni!

'Sign


"A legmegfelőbb alkalom a faültetéshez 20 éve volt... A második legjobb lehetőség MOST van!