Az élet apró örömei és bosszúságai

Melyikkel kezdjem???????

Na jó, akkor először kiőrjöngöm magam. Elkezdek áááááááá-zni. Ez blogon keresztül nem olyan élvezetes, mint élőben. (Ugye, Bálint? Aki nem tudja ez mit jelent, ne kérje, hogy személyesen is előadjam, mert fent áll az a mellékhatás, hogy az illető esetleg megsüketül.) ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!

Új lakótársam lett. Nagyon nem örülök neki. Beköltözött a konyhámba. 4 lábon jár, és nem csúszó-mászó.... annál sokkal de sokkal rosszabb. Valószínűleg akkor surrant be, amikor kivittem a szemetet, és könnyelműen nyitva felejtettem az ajtót. Pont aznap láttam egy sokkal nagyobb rokonát. Az macska nagyságú volt, és hosszabb volt az orra, meg a farkincája. Igen, sajnos egér költözött be hozzám. NAGYON NEM ÖRÜLÖK NEKI. Ki nem állhatom őket, irtózom tőlük. Mindent átnéztem, és megítélésem szerint kajához nem fér hozzá. Viszont a hűtő vagy a tűzhely vagy a konyhabútor mögött lakhat. Nem mertem elhúzni, de egérszart már találtam. Szerencsére csak 2 napja lakik velem. Láttam elsurranni, de akkor még azzal nyugtattam magam, hogy EZ NEM AZ. De az egérürülék megerősítette a gyanakvásomat. Hát mit ne mondjak, nem irigylem magam. Eltenni láb-alól könnyű, csak a tetem eltakarításától irtózom.... Már vettem egér mérget és ragadós papírt is. 4 darab papírt helyeztem el csalival, és most várok.... Meglátjuk mi lesz...

Két órával a blog megírása után, arra ébredtem, hogy az egér visít, és iszonyú nagy lármát csap. Ekkor én is elkezdtem sikítani az ágyamban, és a kettőnk hangversenyétől volt hangos az éjszaka. Majd ő hallgatott el először, én kicsit később; sokáig füleltem, de csak tíz perc után merészkedtem ki, amikor úgy véltem, hogy tiszta a levegő. Kikukucskáltam, és azt próbáltam megállapítani, hogy vajon melyik csapdába esett bele, és ott van-e még. Ereimben meghűlt a vér, amikor megláttam az egyik ragacsos papírt az étkező közepén teli szőrrel. Minden bizonnyal úgy bepánikolt, hogy addig rángatta magával a papírt, amíg ki nem szabadult belőle. Amikor a papírtól nem messze a tetemet is megpillantottam, majdnem hiszti rohamot kaptam. Igazából csak az tartott vissza, hogy tudtam hiába toporzékolok, a probléma nem fog megoldódni magától. Hajnali kettőkor már egymagam szólóztam, káromkodtam és anyáztam felváltva a kubai szomszédaim legnagyobb örömére, míg csak sikerült a tetemet a lapátra söpörni és a kukába ejteni. Majd kivettem a szemetet, de a garázsban hagytam, nem vittem ki a kapun kívülre, mert hálóingben voltam és hideg szelek fújtak.

Reggel vettem észre, hogy ez az egér egy szabaduló művész és lyukat rágott a zacskón. Nagyon remélem, hogy van annyi esze, hogy nem jön vissza hozzám több lelki traumát okozni. Mindenesetre a másik három csapdát még meghagyom, és a garázsba is fogok szórni mérget. Annak örülök a legjobban, hogy ő is úgy megijedt, hogy elájult, és volt lehetőségem kirakni a szűrét, mielőtt magához tért volna.

A jó hír az, hogy ma megkeresett levelével egy amerikai házaspár a geocachinges oldalon azzal, hogy látták, hogy az én kezemben van a ládák 10%-a, meg hogy milyen aktív voltam az előző hetekben. A segítségemet kérték, hogy mit ajánlanék nekik, mit nézzenek meg. A Feri egy hónapos túrájából nem volt nehéz 10 napra elegendő látnivalót kinézni. Természetesen annál azért többet ajánlottam, hogy legyen miből válogatniuk. Jó érzéssel töltött el, hogy a kívülállók is észreveszik a geocachinges sikereimet, és levelükkel megkerestek.