Érkezés

Örülnék, ha azt tudnám mondani, hogy Feri szerencsésen megérkezett, már ettünk-ittunk jól mulattunk, de sajnos a houstoni járat egy órás késéssel indult, így helyi idő szerint 22:30-kor érkezik meg leghamarabb (ő is küldött sms-t, meg most hívtam fel a tudakozót amiben megerősítették ezt a hírt.) Úgyhogy ezt a bejegyzést még megírom, aztán indulnom is kell a reptérre. Lelkemre kötöttem, hogy nem merjek elindulni, amíg ő nem telefonált, hogy már leszállt a gép. Már két napja nem aludtam rendesen, olyan magas az adrenalin szintem, úgyhogy nehéz lesz ennek az ígéretnek eleget tenni, de meglátjuk sikerül-e.

Mindenesetre felvagyok készülve. Megfőztem mindent, amit meg kellett főznöm, újra felmostam, vettem sprayt, amivel az egész kanapét átfújtam (félő, hogy az nem szárad meg rekor idő alatt, így most minden tárva nyitva, hogy bejöjjön és átjárja a levegő). Áthúztam az ágyát, mert ma már ő alszik benne.

A menü pedig a következő:

1. Barackpálmakrémleves (pejibaye)

2. Chalupa

Ezt a következő féle képpen kell elképzelni: egy tortilla chipsnél kicsit tartósabb lap szerűt megkennünk babkrémmel, avokádókrémmel, rá a befűszerezett darált hús, erre sajtszósz, erre paradicsom darabos chunky szósz és saláta, reszeltsajt. Majd ezt óvatosan fel kell emelni lehetőleg úgy, hogy a vékony kukorica lisztből készült lap ne törjön el, és úgy kell harapni.

3. Meggyespite

Magyaros desszeretet választottam, mert a costa rica-i desszert világ igen egysíkú sajnos. Leginkább egyszerű kevert tésztából álló sütemények, vagy túl édesített tejes cuccokból lehet válogatni, ami minden esetben nyakon van öntve egy dulce de leche nevű sűrített tejes valamivel, aminek az íze leginkább a karamellre emlékeztet. Úgy gondoltam, hogy ettől első körben megkímélem a Ferit.

Azt hiszem, hogy az ünnepi vacsora előre láthatólag holnapra fog tolódni. De talán a meggyes pitét megkóstólja majd.