Vasárnap reggel kicsit tovább aludtunk, mint előző nap, sőt még a légkondit is tök jól eltaláltuk, a 23 fok épp kellemesen hűvös volt. Az idő sokkal borusabb volt, olyan igazi felhős, párás, nyálas, amit az Arenáltól el lehet várni. Már majdnem esőkabatban kellett mennünk reggelizni, de végül pont nem esett, amikor elindultunk. Azért fázni még így sem fáztunk, maradt a rövid nadrág és a póló. Reggeli után elhelyeztünk egy geoládát hiába (erről majd a holnapi postban bővebben, több nap mint kolbász...). Majd megrohamoztuk a medencéket. Találtunk egy csúzdát, amit szombat este figyelmen kívül hagytunk. Tök jó hosszú volt, és irtó gyors. Ferinek kiesett az egyik kontakt lencséje, így vissza kellett mennie a szemüvegéjért, majd engem ugráltatott, hogy csússzak le minnél többször, hogy csináljon egy jó képet, úgyhogy nagyon elfáradtam már korán reggel. Délig maradtunk, aztán el kellett hagyni a hotelt, így mi a függőhidak felé orientálódtunk.
Ez még ki sem volt írva, így pár helyen megkérdeztük merre tovább, majd a legutolsó kereszteződés tövében megláttuk a táblát, már megsem lepődtünk...
A belépőnél itt nem járt nekem kedvezmény, mind a ketten ugyanannyit fizettünk, azaz 22 dolcsit fejenként.
Aki több információt szeretne megtudni erről a látványosságról, az itt találja meg az angol leírást:
A térkép, amit adtak pontatlan volt, és a pénztáros csajszi is rosszul magyarázta el, hogy mikor, honnan, merre. Még jó, hogy találkoztunk egy munkással, mert már majdnem egy rövidített útra tértünk le, abban a hitben hogy a helyiek által mini vízesésnek nevezett látványosság felé tartunk. Az egyik függőhidas képen rajta is van a segítőnk.
A szitáló esőben, 6 híd után jöttünk rá, hogy persze az esőkabátunk a kocsiban maradt. Annyira nem volt vészes, mert a fák sokat felfogtak az esőből, meg amúgy sem esett annyira. A függőhíd maga érdekes. Néha tériszonyom volt, amikor lenéztem, meg ahogy himbálozott alattunk a függő talaj (amit a mai napig nem tudok, hogy a Feri csörtetésének köszönhetek mögöttem, vagy amúgy is ennyire lehetett volna érezni). Amire mindketten rácsodálkoztunk, hogy egy ilyen vadnyugati tájon miért nem fából építik az ilyen dolgokat, nem egy vasból készült kilátó rontja a táj összhangját. Szintén furcsa volt, hogy az esőerdő szivében a fülledt melegre számítottunk, de e helyett kellemesen hűvös fogadott minket. Több gyíkot, és madarat láttunk, de nem sikerült megörükíteni azokat sajna.
A túra maga kb 2 órát vett igénybe. A lagunás hajókázás sajnos kimaradt a programból, de nem akartuk túlzsúfolni sem, és időben haza szerettünk volna érni.
És akkor a mindennapokról pár szót. Tegnap jó sokat pihentem, így egész jól éreztem magam, de délutánra nagyon megfájdult a fejem, és mintha egy picike hőemekledésem is lett volna. Visszamentem ugyanahoz a dokihoz, mert tegnap azt tanácsolta, hogyha nem érzem magam jól, akkor inkább jöjjek vissza mégegy szurira, hogy vasárnapra tényleg meggyógyuljak, és mehessek a már befizetett Teknősök-szigetére. Ha már itt voltam, megbeszéltem vele, hogy legyen olyan kedves beadni a Magyarországról hozott h1n1-es oltóanyagot is. Rendes volt, nem kellett győzködni, így ha jobban leszek, akkor jövő héten sort kerítünk erre is.
Feri is jól van, tökre örül a Suzuki Jimmynek, már bebarangolta fél Monteverdét. Két postot ígért fényképekkel vasárnapig. Lehet szurkolni!
Szia Ferkó!
ReplyDeleteEz az egész túra egy paradicsom!
Nem szégyelled magad, hogy mi itt didergünk a decemberi hidegben, te meg ilyen helyeken jársz!!!!!!!
már a képek látványába is beleszédültem!:)
ReplyDelete