Vulkán Barva - éjszakai túra

Feri kedden ismét autót bérelt, és Cartago-ba látogatott, erről bővebben majd egy másik postban. Volt olyan rendes, hogy értem jött a munkahelyemre, mert nem volt nálam a kocsim a rendszámtábla nap révén. Pontossága még mindig lenyűgöz. Kis kavarodás után tudtuk csak magunkat átverekedni a dugón.

Mivel Ferinél ismét egy terepjáró volt, ezért az a jó ötlete támadt, hogy mennjünk fel valahová, ahova amúgy az én kocsim nem jutna el. A választás egy közeli vulkánra esett, ahol még én sem jártam, Barvára. Rémhírekből már hallottam, hogy ide bizony nem lehet feljutni, csak is terepjáróval. Kívételesen nem túloztak, az utolsó pár km annyira szar volt, hogy még a lomha Daihatsu is megszenvedett, amíg felért.

Azt tudni kell, hogy Costa Rica-n az év minden napjában pontosan 12 órat süt a nap, és 12 órán át van sötétség, a nap mindig reggel 6-kor kel, és reggel 6-kor nyugszik. Mire Herediaba értünk már besötétedett. Nagyon jó kilátás nyílt a városra az úton felfelé, kár hogy az ilyet nehéz megörökíteni fényképezőgéppel. A nemzeti parkhoz érve nem láttunk semmit, csak egy adminisztrációs épületet, egy kerítést, ami megakadályozta az autók áthaladását, de mellette legalább egy-két méteres üres lyuk tátongott. Konstatáltuk, hogy a nyitvatartás 8-4-ig szólt, majd elemlámpával a kezünkben bementünk.

Az első húsz perces szakaszt végig rinyáltam, a baltás gyilkosos sztoritól kezdve, a vámpírokon át a párducok, barna medvék és jegesmacik lehetséges előfordulásának gyakoriságáig minden eszembe jutott. Leginkább attól tartottam, hogy a sorozat gyilkos majd kiugrik a bozótból és egy két perc alatt horror film főszereplőivé válunk. Természetesen azt is felhoztam, hogy mi igen hátárnyos helyzetben vagyunk, mert bármi is leselkedik ránk az erdő mélyén, ők tuti hamarabb vesznek észre minket, mert mi csak egy kb 20 méteres szakaszt tudtunk bepásztáni az elemlámpával. Többször nagyokat sikítottam, és szökdeltem mint az űzött vad. Ahogy nagymamám már olyan sokszor rámutatott erre a nagy igazságra: Dettikém, te imádsz félni. Feri legnagyobb megkönnyebülésére kifogytam az ötletekből, és ezzel a műbalhé véget ért az út egynegyedének megtétele után.

A netről szedtem le ezt a képet, mivel a sötétben nem fényképeztünk. Itt barangoltunk az erdőben.









Miután rájöttem, hogy nincs mit tenni, vagy ma halok meg vagy nem, már sokkal jobban élveztem a kirándulást. Végig beszélgettük az utat, filozofáltunk, és világmegváltó kérdésekkel dobálóztunk. Még messze vagyunk attól, hogy ezek tanúságát levonjuk, de bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb minden kiderül majd.


A lagunát is megtaláltuk, de semmit nem láttunk belőle, egyrészt mert korom sötét volt, másrészt pedig azért, mert hatalmas köd vette körül. Ez az ami kimaradt:

Odafelé egy 45 perces kitérőt tettünk, ezért egy rövidebb úton mentünk haza, amit jól megszívtunk, mert térdig süppedtünk a sárba, és többször csúszott ki a talaj a lábunk alatt, de nem estünk el szerencsére. Barva vulkánja is a könnyen felejthető kategóriába tartozik, de az éjszakai túrának jó hangulata volt, főleg hogy belógtunk éjjnek évadján.