Greetings from Costa Rica

Épp most szálltam fel San Jose-ból Poas Vulkánhoz tartó buszra az utolsó pillanatban, a sofőr már éppen csukta az ajtót, mikor ideértem. Bus Heredianos végállomásától taxival indultam ehhez a buszhoz, de akkora dugó volt, hogy mondtam a taxisnak, hogy mutassa meg kézzel honnan indul a busz, és már futottam is. A Poas-ig 3 órás lesz az út, így a táj figyelése mellett lesz időm a CR-ba tartó út élményeit megírni.

Dec 1-én 6:25-kor indult a repülő Scwechate reptérről Frankfurtba. Előző este érkeztünk az ismerősünkhöz Sopronba, aki mondta, hogy ismeri az utat reptérig, és majd éjszaka eljön velünk, és ráérünk 4-kor indulni. Kicsit aztán késve indultunk, és nem az autópályán mentünk, meg az ismerősünk sem mostanában járt a reptéren, így sok helyen elég lassan tudtunk haladni, mert figyelni kellett, hogy merre kell menni. 5:10 körül kezdtem azt gondolni, ha egy kereszteződést eltévesztünk, ahol nem lehet egyből javítani, akkor nem érem el a gépet. Arra gondoltam, hogy izgalmas lesz az út, csak arra nem számítottam, hogy ez azzal kezdődik, hogy elérem -e a járatot. 5:25-kor értünk a reptérre. Elektronikusan vettem jegyet, és most odamentem az automatikus jegykiadóhoz, hogy kiváltsam, de az volt a gond, hogy Continental légitársaságot fel sem kínálta. Ugyanakkor indult Lufthansa járat, és azt választottam, szerncsémre a két társaság együtt üzemelttei ezt a járatot.

Frankfurtba aztán sikeresen megérkeztem, és már a személyes átvizsgáláskor jutott eszembe, hogy főnököm mondta, hogy töltsek ki nyilatkozatot a céges laptopról, mikor viszem ki, hogy visszafelé biztosan ne kelljen vámot fizetni. Munkahelyi laptop, cégnél biztos majd megoldják:)
A repülőbe beszállva jó volt látni, hogy a középső 4-es ülésorban csak ketten fogunk ülni a két szélén. Amikor leültem odanéztem a másik utasra, és ő OK-t mutatott. Így jól kezdődött a 11 órás repülőút Houstonig. Elkezdtünk beszélgetni Dave-el, és kiderült, hogy szülei magyarok, de ő már USA-ban született, Houstonban él. Pilótaként szolgál amerikai hadseregben teherszállító repülőkön, és főleg Németországba jár, mert ott van egy logisztikai központ, onnan pedig Kuvaitba, és Afganisztánba. 1 hónapja járt először Bp-en, megmutatta a képeket, amit csinált, januárban jön megint, akkor majd elhívom Visegrádra. Mivel 3 hét repülés után 3 hét szabadság jár Neki, szabadidejét azzal tölti, hogy öreg autókat vásárol, amiket darabokra szed, majd teljesen felújít, és találkozókra jár velük. Leszállás előtt ki kellett tölteni egy űrlapot az amerikai belépéshez, amin kérdések színvonala az átlag amerikai szellemi szintjéhez volt állítva. Pl: részt vettem -e már terrorcselekény előkészületeiben. Egyedül az a kérdés zavart, hogy van -e Nálam valami élelmiszer, mert az egyik táska félig volt vele. Dave azt mondta válaszoljak nem-el minden kérdésre, egyébként biztos annyi időt fogok a vámon tölteni, hogy lekésem a csatlakozást. Megérkezéskor papírok átvizsgálása után mentem a csomagjaimért, és látom, hogy az egyik táska a futószalag mellett van. Amikor odamentem érte, jött egy amerikai vámos egy kutyával, és elkérte a nyilatkzatot. Ekkor jöttem rá, hogy a kutya kiszagolta az élelmiszert a csomagban. Mivel a nyilatkozatban benne volt, hogy csak átutazok, megkérdezte mennyi idő múlva indul a gépem, és elengedett. Utána még egy vizsgáló kapu, és a vámos nő a nyilatkozat egy kérdéset felteszi megint: van -e nálam élelmiszer. Persze mondtam, hogy nincs. Aztán odajön egy másik vámos nő, aki szépen kísért, ameddig a csomagot le nem adtam CR-járatra.

San Jose-ba gép egy órás késéssel indult. Ott még reptéren elmentem SIM kártyát venni vámvizsgálat előtt, és mire vámos kapuhoz értem már senki sem volt ott 10 méterre kellet vámosnak odaszólni, hogy jöjjön oda csomagjaimat átviszgálni. Ő megint megkérdezte van -e Nálam élelmiszer, de közben már nyitotta ki a táskámat, ezért mondtam, hogy van egy csoki, amit repülőn kaptam. Utána kiveszi sajtot, és mondtam neki, hogy még sajt is van Nálam. Lekvárral ugyanez a történt, majd a kolbásszal is, de azt el is vette. Kifelé menet épp sms-t akartam írni Dettinek, hogy indulhat, amikor megláttam, hogy jön szembe kinntről. Amikor beültem kocsijába, pont az a blogja jutott eszembe, amikor Ő ment haza taxival reptérről.
Itt tényleg más stílusban kell vezetni, még jó hogy Nekem jobb sofőrom van, mint Neki volt:)
A Bp-i taxisoknak lenne itt mit tanulni. Amikor ők a fékre lépnek itt dudálnak.

Miután megérkeztünk Chalupat kaptam vacsorára, amihez hasonlót utoljára nyáron ettem az Oktogonnál a Mexikói étteremben. Akkor nem gondoltam, hogy legközelebb CR-n fogok hasonlót enni. Utána pedig meggyes pite volt. Detti már korábban megígérte, ha jövök CR-ra, akkor csinál meggyes pitét. Akkor mondtam is Neki, ha csinál meggyes pitét, akkor jövök:)

To be continued...