Vulkán Poas

Kedden Poas vulkánnál jártam. Busz csak naponta egyszer jár San Jose-ból, ami 8:30-kor indul, Lonely planet meg is írta pontosan, melyik utcából. Hogy biztosan odaérjek 6:15-kor keltem, és 7:25-kor már a Bus Heredianos-on voltam, de akkora dugó volt, hogy csak 7:15-kor szálltam le a buszról a végállomásnál. Beugrottam egy taxi-ba, és Lonely-ból mutattam a sofőrnek a címet. Nagyon lassan haladtunk, ezért 10 perc után mondtam Neki, hogy mutassa meg kezével az irányt, és már futottam is. Pár perc múlva odaértem a buszmegállóhoz, de egy csomó busz állt bent, és akit megkérdeztem azt mondta innen nem megy busz közvetlenül Poas-hoz, hanem el kell mennem Alejuelaba, és majd onnan egy másik busszal. Akkor odafutottam a legközelebbi buszhoz Lonely-val a kezemben, és az a segítő, aki a busz ajtajánál állt (néhány busznál induláskor áll lent is egy ember, aki engedi fel az embereket) ezt kérdezte: “Vulkán Poas”. Mondtam, hogy igen, de a soför meg már csukta az ajtót, csak ez a másik mondta Neki, hogy engedjen még fel. Mivel az út több, mint 2 óra volt, közben írtam meg az előzö blogot a megérkezésemről papírra.

Az út során végig latin zene szólt a rádióból. A sofőr sokszor a zene ritmusára az egyik kezével dobolt a kormányon, egy lassú emelkedő szakaszon még a feje főlé is tapsolt. Alejuelaban felszallt a buszra a soför 10 év körüli lánya is, aki hol elöl ült a szélvédőn, hol egy kis ülőkén a sofőr mellett középen.

Érkezés előtt 10 perccel megálltunk egy kis étteremnél. Mivel a személyzet nem beszélt angolul megkérdeztem az egyik túristát, aki szintén a busszal jött, hogy milyen fajta az a gyümölcslé, amit iszik, és ő meg megkínált, hogy kóstoljam meg. Kicsit meg is lepődtem, és visszautasítottam először, de erősködött, hogy igyak belőle. Ők hárman jöttek együtt, és amikor megérkeztünk, hívtak, hogy menjek Velük, így csatlakoztam hozzájuk. 2 rgentín, és egy kolumbiai, de még azt is alig értettem, hogy honnan jöttek, mert úgy mondták: “Arrhentina”. Amikor mondtak valamit akkor először általában nem tudtam, hogy angolul mondták rossz kiejtéssel, vagy spanyolul, és akkor meg sem kéne próbálni megérteni. Mondtam Nekik, hogy másnap megyek Monteverdébe, és azt mondák szívesen jönnének Velem, de majd még este felhívnak pontosítani.

Felmentünk kráterhez, utána lagúnához, ahol egy kis mókust is sikerült fényképezni, majd végigmentünk a kijelölt túrán. A Végén visszamentem megint a kráterhez, mert van ott egy geocaching, és ahhoz csináltam még pár fényképet. A parkoló mellett volt egy ajándékbolt, ahol sok ötletes ajándék volt. Volt béka, ami átlátszó üvegből készült. és a belsejében színes kövek voltak. Volt egy kis hamutál, ami egy kis fatörzs volt, rajta pedig egy fából faragott fejsze belevágva.

Mikor beszálltunk buszba, sofőr lánya ült az ülésben, és épp bekapcsolta az ablaktörlőt. Sikerült megbeszélnem sofőrrel, hogy álljon meg reptéren, ahol autót béreltem, amivel másnap indultam Monteverdébe.

De ezzel még nem ért a nap véget, mert este Dettivel elmentünk geocachingelni. 3 helyen voltunk, és mindhárom láda ötletes módon, hangulatos helyen volt elejtve. De erről már van egy másik bejegyzés.

A képeket itt nézhetitek meg. KLIKK!