Costa Rica tengerpart

Múlt hét kedden béreltem autót amivel szerdán indultam a tengerpartra. Eredetileg megint Suzuki Jimmy-t akartam bérelni, de az nem volt egyik kölcsönzőnél sem, és az egyik helyen felájonlattak helyette egy Daihatsu Bego-t még egy kicsit olcsóbban is. Először meg is örültem, mert ez is 4X4 magas felépítésű 1500 motorral, és kényelmesebb, mint a Jimmy. Aztán gyorsan kiderült, hogy Jimmy sokkal jobb, mert ennek a kocsinak eleg nagy a tömege, es ezért nagyon lomha, meg nagy mérete miatt szűk helyeken is nehezebb vele közlekedni. Mikor első este felmentünk Barvához nagyon nyilvánvaló lett az autó lomhasága.

Szerdán az út 4 órán át tartott a tengerpartig. San Jose-bol lementem Santa Maria-ba és a Reserve Los Santos-t keletről kerültem meg egy 120 km hosszú szerpentinen haladva, ami során elmentem a 3491 meter magas Cerro de la Muerta mellett. Közben sikerült pár jó képet csinálnom úgy, hogy ahol álltam teljesen jó volt a kilátás, de az alacsonyabb hegyek már felhőben voltak. Meg lett pár Daihatsu reklám kép is, pedig a kocsi nem érdemelte meg. Csak pár helyen tudtam megállni fényképezni, mert legtöbb helyen út szélén egyből merdek hegyoldal volt.

Már majdnem sötétedett mikorra Dominicalba értem. Sikerült gyorsan egy jó hotelt találnom, és gondoltam lemegyek a tengerpartra körülnézni. Hotel közelében az autóból már úgy halottam, hogy a tenger morajlását hallom, de at gondoltam, hogy biztos távolabb van, mert alig láttam embereket. Amikor lemntem aztán a partra kiderült, hogy tényleg közel van, de alig voltak páran.

Másnap reggel amikor világossal lementem, akkor lepődtem meg igazán, pedig Detti már mesélte, hogy amikor ő lement először azt kérdezte: "Hol vannak innen az emberek?". Úgy látszik mégsem készített jól fel a helyzetre, vagy én nem készültem jól fel, mert ugyanezt kérdeztem. Több kilóméteren elláttam mindkét irányba, de alig voltak emberek a parton, pedig az idő is nagyon szép volt. Mindkét irányba jó messzire elmentem a homokos parton, jót lehetne itt futni reggelenként, mondjuk 6-kor, amikor még nem éget agyon a nap. Nagyon erősen sütött a nap, most először vettem komolyan Detti tanácsát (napsütéssel kapcsolatban, mert másban mindig egyből hallgatam rá:), és jól bekentem magam. Így estére csak egy négyzet alakú terület volt a hátamon, ahol nem tudtam bekenni, ami nagyon égetett. Este beszéltünk Dettivel, és mondta, hogy közelben van két gc láda.

Péntek reggel már 7 előtt elindultam megkeresni őket, és az elsőnél annyi volt a segítség, hogy egy láda odújában van. GPS elég pontosan odanavigált a fához, volt rajta egy nagy üreg, és közelben nem is volt más fa, de ennek a fának az odújában nem találtam. Másik láda 9 km távolabb volt, vagyis oda rejtették, mert addigra már nem volt ott. Kb. fél órát kerestem de ezt sem találtam. Után hotelben megnéztem logokat, és mindkét ládát csak egy ember találta meg, azóta pedig 3-an sikertelenül (még jó hogy olyan ládákat is szívesen keresek, amik már biztosan elvesztek). Úgyhogy amikor Detti írta hogy megvan San Rafael ládánk első megtalálója, akkor ezt a sikertörténetet nem is említettem Neki. Pénteken már nem sütött a nap, felhős volt az ég, de azért fürödni lehetett. A vízben valami megvágta a lábamat, és idén még biztos nem futottam olyan gyorsan 100 métert, mint akkor a partig. Visszamentem hotelbe, check out-ot megcsináltam, és indultam Manuel Antonioba, egy óra alatt oda is értem.

Megkerestem hotelt leraktam saját táskámat, meg Detti három táskáját, amit előre küldött velem, de fürödni itt sem tudtam, mert elkezdett esni az eső. Ekkor tanultam meg egy újabb fajta esőt, ami olyan, hogy szarrá ázol, ha nincs rajtad esőkabát. Meg ha van akkor is.
Detti busza fél 10-kor érkezett Quepos-ba, és mivel Manual Antonion nem volt térerő, elindultam hamarabb. Először nem találtam buszmegállót, és egy rossz utcába mentem be, ami olyan gettó volt, hogy Nálam csak azok csodálkoztak jobban, akik ott voltak, mert nem értették, hogy hogy mertem oda bemenni. Tegnap is pont így jártunk, amikor mentünk Toyota Yarissal ládázni, és egy helyen rossz utcában fordultunk le. Ilyen helyre befordulni izgalmasabb, mint a vidámparkban a hullámvasút, vagy egyirányú utcába forgalommal szemben behajtani.

Hétvégét tengerparton töltöttük, de erről Detti már írt, és blogírásban meg autóvezetésben nem akarok vele versenyezni, úgyhogy erről nem is írok.

Vasárnap még hazafelé tengerpartról elmentünk Detti munkahelyére az autójáért, és őt követve mentünk hozza, és az ő Suzuki Altója 800 motorral sokkal fürgébb volt, mint a Dahaitsu az 1500 motorral a nagy mérete miatt. Mondjuk Dettivel akkor sem akarnék versenyezni, ha Ferrariban ülnék, de azért itt párszor nagyon lemeradtunk Daihatsuval, még jó hogy a kocsira lehetett fogni.

A képeket itt nézhetitek meg, KLIKK!