Arenál: Fortuna vízesés

Úgy vettük ki a leírásokból (weboldalon, Lonley Planet stb), hogy minimum 3-4 órás túrával kell számolnunk a vízesés megtekintésére, így mire végeztünk a Nemzeti Parkkal már 3 óra múlt, és azt hittük, hogy nem lesz elég időnk. De szerencsére nem így történt.
Ki volt itt is táblázva az út, természetesen ugyanazon elv alapján, mint amikor jöttünk pénteken (tehát vagy a kereszteződés tövébe került a tábla, vagy utána), viszont nehezítette az amúgy rövid útszakasz megtételét, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva kibetonozott- és földutak váltották egymást teljesen logikátlanul (lásd album első képét).

A belépő árban itt már kisebb volt a különbség, nekem $5, míg Ferinek $9. Ha pedig a hotel vagy más turisztikai iroda szervezésében csináltuk volna végig egy vezetővel, akkor 45 dolcsi lett volna fejenként. Kész rablás, de sok pénzt lehúznak azokról, akik nem járnak utána a dolgoknak.

Aki többet szeretne erről a túráról tudni, az ezen az oldalon járhat utána:

http://www.arenaladifort.com/

A túra maga kb 15 perc volt. Nagyon meredek úton kellett lemennünk, de jól ki volt építve. Egy szakaszon megint két felé vált az út, természetesen mi a hosszabbon mentünk végig odafelé és a rövidebben vissza. A természet erejét hallottuk a csobog vízben, és éreztük a saját bőrünkön, amikor Ferinek az a remek ötlete támadt, hogy ússzunk át 10 métert a másik oldalig. Mondtam neki, hogy csak utánad, de ő is hamar ráeszmélt, hogy ezt nem olyan könnyű kivitelezni mint gondolta. Később, amikor már mentünk el 3 amerikai is bemerészkedett a vízbe, és egyikük el is jutott a Feri által kiszemelt részhez, de hogy milyen áron... Több vizet nyelt, mint amennyit folyadékot 1 hét alatt fogyaszt, többször majdnem neki csapódott a sziklás résznek, és 15 percig kapálódzott, míg átvergődött a másik oldalra. Megérte-e azt nem tudom, de már nem kísértük figyelemmel, hogy hogyan jutott vissza. Feri többször megkísérelt minnél közelebb úszni a vízeséshez, de ez még nehezebb volt, mint az előző feladat, méghozzá azért, mert hiába húzta magát előre erőteljes karcsapásokkal a sodrás sokkal erősebb volt, és észrevétlenül vitte őt oldalra.

Mindent összevetve nem sokan voltak olyan bátrak, hogy bemerészkedjenek, és lám lám, mind külföldi volt, aki erre válalkozott. Amikor mi odaértünk, akkor kb 6an lehettek bent a vízben, aztán sokáig csak ketten lubickoltunk, és csak utánunk jött a 3 amerikai. Persze sokan megnézték a vízesést, de közel sem annyian, mint amennyire számitani lehetne. Egy átlagos napon kb 150-en látogatnak ide, míg mondjuk Húsvétkor kb 800-an. Annak ellenére, hogy Costa Rica a turizmosból él, megállapítottuk azt a tényt, hogy nem ragadtak meg minden eszközt arra, hogy felhívják kis országukra a figyelmet, illetve, hogy még sok kiaknázatlan terület vár felfedezésre (pl egy javaslat a sok közül: építhetnének csúzdaparkot is, mert a természeti adottság megvan hozzá). Ami persze abból a szempontból előny, hogy nincs tömegnyomor ilyen szép helyeken, nem liheg egy másik turista a nyakadon, és a parton le tudod tenni a törölköződet úgy, hogy akár 1-2 vagy több km-es körzetben sincs melletted egy árva lélek sem .

A vízesésről készült képeket itt nézhetitek meg.

Feri ma autót bérelt, és Monteverdébe utazott. Feladata, hogy kiderítse mi a különbség az eső- és felhőerdők között. Már szerencsésen megérkezett, csak az eső esett. Jóhír, hogy van a szálláshelyen wifi, és a laptopja is nála van. Elárulom, hogy ő a Poás vulkánról tervezi a következő beszámolót! Már nagyon várjuk!

Én egy kicsit megvagyok fázva, és ma elment a hangom is, ezért a főnököm hamarabb elengedett. Délután aludtam egy jó 2-3 órát, majd elmentem beoltani magamat. Most még gargalizálok lefekvés előtt, és már megyek is aludni.