Eleget teszek a központi nyomásnak - a küldjél már magadról képet, hol laksz, mit csinálsz stb kérdes/kéréssel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy ma a szokásosnál sokkal később ébredtem, vettem a fáradtságot, és vittem magammal a fényképezőgépet. Megörökítettem a sétámat útban a pékséghez és visszafelé (kb 500 méteres szakaszt).
Hol laksz? Ugye Costa Ricán nincsennek utcanevek (csak nagyon kevés utca van elnevezve, az is véletlen, mert senki nem tudja és nem is tartják számon). Ebből következőleg minden cím valamihez van kötve. Pl 50 méter délre az xyz áruháztól, vagy a harmadik ház jobbra a főtér utáni saroktól, barna kerítéssel, a ház sárgára van festve.
Legjobb az amikor útbaigazítanak és fingod nincs hol vagy (mert ha tudnád, akkor nem kérnél segítséget) és így kezdik: Mennj tovább egyenesen, a kávéültetvény után, a harmadik banánfánál jobbra lesz egy bolt, ami régen patika volt, de már nem az, na ott fordulj balra és mennj még 500 métert és ott van az amit keresel. Ezzel azért segítettek nagyon, mert itt minden ültetvény kávécserje, de ha nem akkor tök ugyanúgy néz ki. Minden fa banánfának látszodik, majd találd meg azt a boltot, amire mindenki emlékszik, hogy mi állt a helyén régen, de senki nem tudja megmondani hogy mi üzemel ott jelenleg, vagy az is lehet hogy már lebontották, és ha ezzel mind megvolnál akkor saccold meg az 500 métert annak függvényében, hogy az lehet 50 méter, 1 km vagy akár tíz is.
Szóval én egy Super Marino nevezetű bolttól lakom 100 méterre délen egy Heredia San Pablo nevű kerületében, egy elkülönített lakónegyedben, amit Villa Doloresnek hívnak. Ez úgy van kialakítva, hogy az utcáról egy bejárata van, ahol egy biztonság őr áll, és engedi be az ott lakókat a sorompón keresztül. Ha csak látógató vagy, akkor megkérdezi a neved, elkéri az adataidat (név, kihez mész stb) és csak utána enged be. Kb 100 méter után az út ketté ágazik, és 2 nagy kört ír le, és ennyiből áll az egész. A legvégén van még egy biztonsági őrház és péntek estétől vasárnap estig 2 őr van, az egyik fent a kapunál, a másik lent a parknál, de az utóbbi általában járja a telepet körbe-körbe biciklivel. Ez a megoldás így elég biztonságos, meg kell mondanom egyáltalán nem félek. Még van egy park, 2 játszótér és egy kosárlabdapályánk is. Sajnos ezeket szinte soha senki nem használja, itt nem divat kivinni a gyereket a játszótérre, nem csatangolnak el annyit otthonról, aminek valószínüleg az az oka, hogy egy átlagos család 5-6 főből áll minimum, így a gyerekek kis korban inkább egymással játszanak. Én néha kiszoktam ülni a parkba olvasni, napozni.
Pár hónapja hozzászegődött az egyik többnyire éjszakai őrhöz egy igen jólnevelt kóbor kutya, aminek az lett a vége, hogy a lakónegyed egy emberként befogadta, mindenki eteti, lett nyakörve is, beoltották, féregtelenítették stb, és elnevezték Panchonak. Amikor hazajön valaki, akkor Pancho lelkesen rohan az autó után, egészen házig követi, farokcsóválva üdvözli a hazaérkezőt, ha csurran-csöppen valami, akkor meg jobban örül, ha nem azt sem bánja, majd vissza baktat az őrházhoz, és ezzel tengeti napjait.
És akkor ugyanezt képekben, kommentekkel ITT LÁTHATJÁTOK.
Ezen képen a kedvenc pékemmel vagyok látható (nagyon sok időmbe telt, míg az igényeimnek megfelelő kenyeret találtam, ezért többször volt már olyan, hogy csak az én kérésemre bekapcsoltá a sütőt, mert éppen nem volt abból a fajtából amit én szeretek).
Pancho feje tiszta Nyita!:)
ReplyDelete