R.I.P. Lajka

Szomorú nap volt ez a mai...

Találkoztam az Ilsével, de mivel uborkaszezon van a mozikban, ezért átmentünk hozzá. Egy hatalmas telken lakik, ahol kb 15-20 kertes ház van, és szinte mindenki rokona mindenkinek: nagybácsi, nagynéni, gyerekek, unokák stb az egész család közel van egymáshoz, mindenki ismer mindenkit.

Popcornt eszegettünk, beszélgettünk, és nagyokat nevettünk. Még Lajka is beköszönt hozzánk. Lajka egy gyönyörű németjuhász, akit az utcáról fogadták be. Év elején jelent meg, egy másik ebtársával, aki néhany nap után tovább állt, de Lajka maradt, mert ő új családra lelt. Ilse apukája nem más mint egy "dog whisperer" mert egyszerűen minden kutya imádja őt, és ez a szeretet kölcsönös.

Sokáig várták, hogy majd csak keresi valaki ezt a jónevelt, csodaszép fiatal kutyust, de senki nem jelentkezett. Pár hónappal ezelőtt megmérgezték, 40 perccel később, a gyógyszeres kezelés hatására sikerült visszafordítani a halálos folyamatot.

Azóta sem ártott senkinek, szinte csakis az Ilséjék közvetlen közelében volt, nem mászkált el. Páratlan egy példány, nem csak karcsú formája, és okos szeme babonázta meg az embert, de egyben szófogadó és odadó hűsége is magával ragadó. Este, nem sokkal miután Lajka beköszönt hozzánk (majd ment tovább az Ilse szüleinek a házához) iszonyú nagy fenforgásra lettünk figyelmesek. Kiszaladtunk mi is, Lajka a földön feküdt, habzó szájjal vonaglott, és vagy hatan állták körül: próbáltak adni neki tojásfehérjét, citromos tejet, vizet. Valaki már hívta is az állatorvost, aki úton volt egy injekcióval, de jelezte, hogy közben mi is vegyünk ilyen és ilyen gyógyszert. Mindenki sokkos állapotban volt, csak én gondolkoztam tisztán, és rögtön felajanlottam, hogy rohanok a gyógyszertárba az Ilse hugával. Csak történjen valami, mert ezt a haláltusát borzalmas volt nézni. Versenyt futottunk az idővel, kevesebb, mint 10 perc alatt már meg is jártuk. Addigra az állatorvos is adott valami injekciót, ami legalább az iszonyatos rángatózást megszüntette. Próbáltuk beadni neki a gyógyszert, de két percen belül már véget is ért a szenvedése. Az állatorvos hiába próbált életet lehelni bele, Lajka már az örök vadászmezőkön járt...

Hogy lehetnek ennyire undorítóak és gátlástalanok az emberek, hogy karácsony előtt egy hónappal megmérgezik a saját családtagjuk kutyáját? Bizonyára elsőre nem jártak sikerrel, és most legalább háromszor annyi adagot adtak szegény párának... Hova jutott a világ? :(((

A kert végében temették el Lajkát, mi pedig könnyes szemmel vettünk tőle búcsút. Egy nagyszerű kutyával lett kevesebb e földön. Nyugodj békében Lajka!