Tibas-Moravia-Coronado útvonalon jutottunk fel a hegyre. Ahogy azt a megjegyzésben tanácsolták, a kocsit a Santa Rita nevezetű büfénél hagytuk. A leírás szerint csupán fél órás sétával kellett számolnunk, de ez körübelül egy órát vett igénybe. Útközben két kisebb lakónegyeden vágtunk át (ez alatt kb 5-8 egymást követő bádogházat képzelj el), ahol igen nagy szegénységben élnek az emberek (erről nem készült kép) a tyúkok szabadon rohángáltak a házőrző keverék kutyákkal. Nem vagyok biztos benne, hogy az áram itt be van vezetve vagy sem.
Mindenesetre a táj kárpótolt midnenért. Az első geoládához az útról letérve vezetett egy kis erdei ösvény, ami 100 méter után egy forrásba torkolt. Lélegzet elállító volt, hogy a hegyvidékes tájról hirtelen a dzsungelben találtad magad. Az ígérethez híven, nem csalódtunk. A rejtőnek igaza volt: a mesésen zöld mohás fákról indák lógtak le, a patak vize pedig kristálytiszta volt. Az üres ládát feltöltöttük ajándékokkal.
A második láda kb 1 km-re volt az elsőtől. Kicsit csalódás volt, mert- enyhe túlzással de - olyan érzése támadt a kirándulónak, hogy az első láda a rejtőnek egy gyerekkori eldugott, titkos zugába engedett betekintést, míg a másodiknál csak gondolt egyet, megállt, lemérte a koordinátákat, majd behajította a ládát a susnyákosba. A hegyoldalt nézve egy horror film főszereplőjeként éreztem magam, mert úgy tűnt a fáknak arca van, kísértetiesen figyelnek, várják, hogy besötétedjen, és átvegyék az uralmat. Örültem, hogy még mindig átszűrődött a délutáni nap sugara a néhol borus-ködös felhőkön keresztül. A láda nagy levelek tövében volt elrejtve. Ismét feltöltöttük ajándékokkal a szinte üres dobozt.
Az úton hazafelé a GPS jelezte, hogy van egy harmadik láda is a város szívében. Megnéztük a leírást, és egy misszionárius rejtette el a jövőbeli átutazó társainak. A pontos leírás alapján rögtön megtaláltam a gyógyszeres dobozt. Ez az egyik leglátogatottabb láda, ami azért meglepő, mert semmi látnivaló sincs a közelben. Itt is hagytunk egy geoérmét.
Nagyon bántott, hogy még szeptemberben volt egy sikertelen találatunk nem messze onnan ahol lakom, így azt is célba vettük, ha már ilyen sikeres napunk volt. A sötétben nehezebben tájékozódtunk, meg eleve egy ifjúsági csoport üdülőjében volt elrejtve, így nem nagyon mertünk zseblámpázni, de végül ezt is megoldottuk. Egy kivágott fa törzsét kellett elmozdítanunka telek sarkában.
És ha már erre jártunk, akkor kötelességünknek éreztük, hogy az egyik ellopott ládát pótóljuk. Egy régi vanishes dobozt töltöttünk meg ajándékokkal és log füzettel, elrejtettük a leírásnak megfelően, és annak ellenére, hogy már így sem volt észrevehető a faodúban, még kövekkel és fával is kitámasztottuk. A láda tulajdonos (akivel szoktam emailezni is, ő uralja az elrejtett ládák több mint 10 százalékát) nagyon megörült ennek, és megköszönte, hogy újra kereshetővé vált ez a láda is. Annyira kevés itt a kereshető geoládák száma, hogy ha valakinek módjában áll ott helyben pótolni egy elveszett ládát, akkor általában meg is teszi még a helyszínen. Mi is így cselekedtünk (csak éppen pár hetes csúszással).
Rekordot döntöttem: 5 sikeres ládatalálat egy nap leforgása alatt. A KÉPEKET ITT NÉZHETITEK MEG!
Végül s nem utolsó sorban: egy tipikus hegyvidéki, Costa Rica-i tájképpel zárom ezt a bejegyzést. A ház színe megegyezik a nemzeti zászló színeivel.
ismét mesebeli helyeken jártatok!:)
ReplyDelete