Murphy vs babonás szerencse

Tegnap Murphys napom volt. Elhatároztam, hogy korán lefekszem aludni, mert vasarnáp nem sikerült elegendőt pihennem (későn értem haza a moziból, és szombat este sem tudtam aludni rendesen, mert az egyik szomszédom éjfélig bömböltette a zenét).

Megírtam a blogot, mindennel elkészültem, és este 9-re már ágyban is voltam, de akármennyire is igyekeztem, nem jött álom a szememre. Fél 10kor megcsörrent az otthoni számom. Nem vettem fel. Újra csörgött, úgy döntöttem, hogy akkor sem mászom ki az ágyból. Ekkor a mobilom kezdett el rezegni, de nem volt ismerős a szám, ezért úgy döntöttem megnézem ki az. Kiderült, hogy a pilóta haverom volt, és csak szólni akart, hogy megy át USA-ba és ha kell valami, akkor szívesen hoz nekem bármit. Megköszöntem, és mondtam, hogy majd szóljon ha legközelebb megy, mert fél kómás állapotban vagyok, és szeretnék aludni.

Újabb fél órás feszelgés utan már-már elszenderedtem volna, amikor újra csörgött az otthoni számom. NA, ez meg ki lehet? - gondoltam magamban. Hozzá kell tennem, hogy nagyon kevesen tudják az otthoni számomat, de azok is inkább mobilon szoktak hívni. Ránéztem az órára, fél 11-et mutatott, mondom ez biztos fontos lehet, mert 10 után nem szokott senki sem zavarni, tudván, hogy 5-kor szoktam kelni. Mondom, felveszem.

Mély férfi hang:

- Stephany?

Mondom neeeeeeeeeeeeeeeeeeem!

Mondanom sem kell jól elküldtem melegebb éghajlatra, már nem emlekszem pontosan milyen nyelven, de közben ugyanazzal a laza mozdulattal le is csaptam a telefonkagylót, kikapcsoltam a csengetést és visszafeküdtem aludni.

Másnap reggel mi történt? Kifordítva vettem fel a pulóveremet, amit kb egy jó óra múlva vettem csak észre, de még mielőtt beértem volna, ezért még volt időm megcserélni. Már ez önmagaban bazi nagy szerencsét jelent. Erre mikor este hazaértem, akkor vettem észre, hogy ugyan két fekete színű zokni volt rajtam, de teljesen más mintájú.

Ezek után azt a következtetést vontam le, hogy akkora szerencse fog érni, hogy minimum az ötös lottót fogom megnyerni.