Igazán nem panaszkodhatok! Az angyalkák egy keresztet hoztak nekem, nyertem egy ipodot, és most kaptam egy igazi szivárványt is!!! Ennél nagyobb kincsre keresve sem lelhettem volna.
De mi is történt valójában? Nos, még amikor az Arenálnál jártam, akkor az egyik láda teli volt utazóbogárral (legalább 6-7 volt benne), ebből én magamhoz vettem kettőt. Az egyik egy háromszög alakú szivárvány volt (rögtön bele szerettem) a másik pedig egy fényes kör alakú geoérme, ami tetszett ugyan, mert szép volt, de nem volt szerelem az első látásra.
Anyáékkal megbeszéltem, hogy kiküldöm mindkét érmét a Gibékkel, ki is készítettem, erre valahogy csak elfelejtettem oda adni nekik, és ezt csak akkor vettem észre, amikor hazajöttem a reptérről. Bosszankodtam is rendesen, mert Costa Ricán nem igazán vannak biztonságban ezek az érmék, mert fennáll a veszélye, hogy a ládával együtt azok is elkallódhatnak.
Amikor a Cero Pico Altonál voltam, akkor cseréltem a Reynáldóval. Nagyon megkönnyebbültem, amikor nem a szivárványt választotta, hanem a másik fényes geoérmét cserélte el velem egy mosolygós arcra. Az is nagyon tetszett, de annak a tulajdonosa nem volt szimpatikus, mert a leírásban gőgösen felhívta mindenki figyelmét, hogy meg ne merjük tartani, mert ez nem arra van. Mintha nem tudná egy kessingelő... Rettegtem is, hogy nehogy beszóljon nekem, hogy miért nem raktam már le, amikor vagy öt ládánál is belogoltam.
A szivárvánnyal nem ez volt a helyzet, már a kezdet kezdetén nagyon vigyáztam rá, és nagyon megörültem, hogy majd a Patriciának adhatom, aki majd az USA-ba viszi. Közben jóban lettem a tulajdonossal is (egy svájci pár), aki megköszönte, hogy minden ládánál belogoltam, és képet is töltöttem fel róla. Azt mondták, hogy látják, hogy úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére, és ha gondolom, akkor megtarthatom egy pár hónapra. Erre én azt válaszoltam, hogy csak is addig, amíg nem találok neki olyan helyet, amit biztonságosnak ítélek, de nem tovább.
Később megírtam nekik, hogy a Paricia viszi tovább, jó kezekben lesz, ne féljenek, és majd a tengerparton újra találkozunk, ott végleg búcsút veszünk egymástól. Nagy volt a meglepetés, amikor az első beteg ládánál a Patricia vissza adta a szivárványt, és azt mondta, hogy a tulajdonosa azt kéri, hogy fogadjam örökbe, mert az érme teljesítette a küldetését, és méltó gazdára talált, szeretnék, hogyha mindig szerencsét és boldogságot hozna nekem. Mindezt levélben is megerősítették, így vasárnap (pont az ötvenedik találatomnál) véglegesen örökbe fogadtam Rainbowt.
Érdekes, mert amikor a Bálintnak vettem az utazóbogarat, akkor magamnak is akartam venni egyet, de akkor azt mondtam, hogy majd egyszer nekem is lesz, valaki biztos meglep vele előbb vagy utóbb. Most egy héten belül két geoérmém is lett! El se hiszem!
Hát nem gyönyörű?
teljesen megértem, hogy beleszerettél!:) - a volt tulajdonosok nagyon rendesek!:))))))))))) (minden svájci ilyen empatikus????:))
ReplyDeleteEz tényleg gyönyörű! :)
ReplyDelete