2010/03/31

Kozmikus erők

Kedvenc témám egyike: a jelek. A történet nem velem történt meg, de gondoltam megosztom veletek.

Egy Houstonban elő amerikai házaspar azt tervezte, hogy pár hónapon belül, amikor eljön a nyugdíj ideje, akkor majd Mexikóba költöznek, felszámolva mindenüket ott élik le életük hátra levő részét. Már hosszú ideje tervezgették ezt, minden apró részletet kidolgoztak, mégsem voltak biztosak a döntésük helyessége felől. Aggasztotta őket az ottani politikai-, gazdasági helyzet és az egyre romló közbiztonság is. Egy esős szombati napon elkezdtek böngészni az interneten, és ekkor, mint alternatív megoldás - számba vették Costa Ricát is.

Másnap, amikor a férj a megszokott útvonalon sétáltatta kutyáját, arra lett figyelmes, hogy az amúgy nagyon nyugodt ebe egyre izgatottabban szagol valamit, míg végül kiásott egy műanyag dobozt. Gazdája nem tudta mire vélni ezt, de mivel elég tisztának látszott első rénézésre, így kinyitotta. Ebben számára értktelennek tűnő apróságokra lelt, és egy napló szerű füzetet is talált, ami gondosan zacskóba volt tekerve, ez leginkább egy vendégkönyvre hasonlított.Gyorsan átlapozta, és meglepetten tapasztalta, hogy a legutolsó bejegyzés egy fantázia név volt, alatta két címmel: Athenas, Costa Rica és Houston, U.S.A. Nem tudta mire vélni a dolgkot, mert ez számára semmit sem jelentett, de rettentően fúrta az oldalát a véletlenek sorozata.

Kíváncsisága nem hagyta nyugodni, így hát haza vitte az ismeretlen eredetű dobozt, és elkezdett kutatni az interneten. Nem sokkal később két válaszra bukkant. Egy: a doboz nem más, mint egy geoláda, egy játék részét képzi, amit világszerte csak úgy ismernek, hogy: geocaching. A másik dolog, amit megtudott, hogy a fantázia név mögött igazi személyek állnak, még hozzá egy vele hasonló korú nyugdíjas évei felé közeledő pár. A webkereső az ő személyes blogukra irányítatta a kíváncsi férjet, mely arról szólt, hogy a szóban forgó pár egy éven belül végleg Costa Ricára fog költözni. Azonnal felvette velük kapcsolatot, és pár nappal később már egy houstoni kávéházban tárgyalták ki, hogy miért éppen Costa Rica. Mint később kiderült szinte ugyanabban a lakónegyedben lakik mindkét két házaspár, és a sors egy ilyen meglepő fordulattal hozta őket össze.

A döntés természetesen, mint minden esetben a mi kezünkben van, az univerzum csak az irányt tudja megmutatni nekünk.

Figyeljünk a jelekre, érdemes!



2010/03/30

Paradero

Én még mindig a Reynáldó Angel's Trident-jét tartom a legbiztonságosabb ládának, ami az első itteni találatom volt, így vasárnap úgy döntöttem, hogy ott hagyom Super Daffyt, hogy majd más vihesse tovább. Később kiderült, hogy Flavio is pont akkor járt arra, de ő sikertelenül, nem lelt rá a ládára. Valahogy pont elkerültük egymást, pedig biztos megismert volna, mert a fehér geocachinges póló volt rajtam.



Utána még céltanul jártam San Rafael útjait, amikor rátaláltam egy Parador nevű farmra. Ez egy elkerített erdős rész, ranchekkel, sok zöld területtel, kilátóval és egy tónak nevezett mocsaras résszel. Van játszótér és foci pálya a gyerekeknek. Mivel még sosem jártam itt, gondoltam megnézem. Remekül lehet itt piknikezni családostól vagy barátokkal.

Persze nem bírtam ki, és itt is rejtettem egy ládát. Szerintem itt nagy biztonságban lesz, mert az egyik erdei úton egy odú szerűbe dugtam, kb. 180 cm magasan, és ez az oldala pont nem az útra esik, sőt egy pár méter erejéig le kell térni az útról, hogy megközelítsd a fát. Kíváncsi leszek, ki lesz a szerencsés megtaláló.

2010/03/29

Rainbow - Szivárvány a becsületes embereknek

Igaz a mondás!!! Kincset találtam a szivárvány lábánál!!!!

Igazán nem panaszkodhatok! Az angyalkák egy keresztet hoztak nekem, nyertem egy ipodot, és most kaptam egy igazi szivárványt is!!! Ennél nagyobb kincsre keresve sem lelhettem volna.

De mi is történt valójában? Nos, még amikor az Arenálnál jártam, akkor az egyik láda teli volt utazóbogárral (legalább 6-7 volt benne), ebből én magamhoz vettem kettőt. Az egyik egy háromszög alakú szivárvány volt (rögtön bele szerettem) a másik pedig egy fényes kör alakú geoérme, ami tetszett ugyan, mert szép volt, de nem volt szerelem az első látásra.

Anyáékkal megbeszéltem, hogy kiküldöm mindkét érmét a Gibékkel, ki is készítettem, erre valahogy csak elfelejtettem oda adni nekik, és ezt csak akkor vettem észre, amikor hazajöttem a reptérről. Bosszankodtam is rendesen, mert Costa Ricán nem igazán vannak biztonságban ezek az érmék, mert fennáll a veszélye, hogy a ládával együtt azok is elkallódhatnak.

Amikor a Cero Pico Altonál voltam, akkor cseréltem a Reynáldóval. Nagyon megkönnyebbültem, amikor nem a szivárványt választotta, hanem a másik fényes geoérmét cserélte el velem egy mosolygós arcra. Az is nagyon tetszett, de annak a tulajdonosa nem volt szimpatikus, mert a leírásban gőgösen felhívta mindenki figyelmét, hogy meg ne merjük tartani, mert ez nem arra van. Mintha nem tudná egy kessingelő... Rettegtem is, hogy nehogy beszóljon nekem, hogy miért nem raktam már le, amikor vagy öt ládánál is belogoltam.

A szivárvánnyal nem ez volt a helyzet, már a kezdet kezdetén nagyon vigyáztam rá, és nagyon megörültem, hogy majd a Patriciának adhatom, aki majd az USA-ba viszi. Közben jóban lettem a tulajdonossal is (egy svájci pár), aki megköszönte, hogy minden ládánál belogoltam, és képet is töltöttem fel róla. Azt mondták, hogy látják, hogy úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére, és ha gondolom, akkor megtarthatom egy pár hónapra. Erre én azt válaszoltam, hogy csak is addig, amíg nem találok neki olyan helyet, amit biztonságosnak ítélek, de nem tovább.

Később megírtam nekik, hogy a Paricia viszi tovább, jó kezekben lesz, ne féljenek, és majd a tengerparton újra találkozunk, ott végleg búcsút veszünk egymástól. Nagy volt a meglepetés, amikor az első beteg ládánál a Patricia vissza adta a szivárványt, és azt mondta, hogy a tulajdonosa azt kéri, hogy fogadjam örökbe, mert az érme teljesítette a küldetését, és méltó gazdára talált, szeretnék, hogyha mindig szerencsét és boldogságot hozna nekem. Mindezt levélben is megerősítették, így vasárnap (pont az ötvenedik találatomnál) véglegesen örökbe fogadtam Rainbowt.

Érdekes, mert amikor a Bálintnak vettem az utazóbogarat, akkor magamnak is akartam venni egyet, de akkor azt mondtam, hogy majd egyszer nekem is lesz, valaki biztos meglep vele előbb vagy utóbb. Most egy héten belül két geoérmém is lett! El se hiszem!

Hát nem gyönyörű?



2010/03/28

Jaco beach

Patriciával mentem geocachingelni a legközelebbi tengerparthoz. Nála találkoztunk, mert ő kb. az út egy harmadánál lakik. A garázsában hagytam az én kocsimat, és az ő terepjárókával mentünk tovább, mert az jobban megfelel a terepnek.

Az új autópálya nagyon szupi, tényleg secc perc alatt le lehet érni, nincs szerpentin, se kátyú, szinte nyílegyenes út vezet!

Az első ládáról tudtuk, hogy nagy valószínűség szerint majd pótolnunk kell, így is tettünk. Amikor a kövek alatt kotorásztunk egy skorpióra leltem! Hát nem édi?


Miután lefotóztuk, és azon tanakodtunk, hogy hova rejtsük a pótol ládát, huss, a skorpió már befúrta magát a homokba, vagy elnyelte a föld. Jó hír, hogy többet nem találkoztunk vele.

Egy műanyag kávés dobozt töltöttem fel ajándékkal, és a parttól kb. fél méterre lévő sziklaüregbe helyeztük el kövekkel takarva (nem, nem ott találtuk a skorpiót, az a homokban volt egy kő alatt, nem a szikla üregben.)


A második kiszemelt láda szintén pótlásra szorult. Itt segítségnek az volt megadva, hogy egy szúrós szárú kidőlt fánál van. Hát nem tudom, ti már láttatok ekkora tüskéket? Mert én még nem...



Hosszas töprengés és a leírás sokszori elolvasása után ezt is elrejtettük, oda ahova szerintünk az eredetinek lennie kellett.

A harmadik ládát mi már kerestük egyszer a Ferivel, de a gaz úgy benőtt, hogy megközelíthetetlenné vált és a rejtőnek pótolna kellett. Persze váltig állította, hogy a koordináta nem változott, annak ellenére hogy az továbbra is a susnyákos felé mutatott. Annyit adott meg segítségként, hogy az útról látszik. Ennek függvényében mi egy jó 15 méteres szakaszon a szemünket kinéztük, már majdnem feladtuk, míg fél óra után végül a Patricia bökte ki (ekkor már nekem a szemem is kifolyt). És lám-lám, tényleg szabad szemmel látható az út mentén szorosan, csak éppen teljesen beleolvad a környezetébe...


Egy negyedik helyet is kiszemeltünk, ugyanaz a rejtő, de a GPS csak egy úton volt hajlandó minket oda vinni, több mint 6 km-t rázkódtunk a föld úton, és a GPS minden áron azon erősködött, hogy mi hajtsunk be jobbra egy magán területre. Hiába mentünk másfelé, ő addig erősködött, míg árkon bokron át ugyan oda vitt. Olyan hülyén tervezte meg az utat, hogy egy 6 km-es kerülővel akart egy U fordulattal oda vezetni minket. Legviccesebb, hogy mind a 3 GPS ami nálunk volt egyet értett ebben... Összeesküdtek!!!!

Nem volt más választásunk, mint haza jönni, mert már sötétedett. Azért egy naplementés kép még belefért!




Fa örökbefogadás program

Köszönöm szépen mindenkinek a segítséget, aki regisztrált és örökbe fogadott egy fát. Közös erővel sikerült 98 fát megmentenünk a kivágástól.

Azt hiszem beszélni fogok ezzel a Farkas úrral, hogy engedélyezzen egy geoláda elrejtését a farmján, ha már enyém egy erdő méretű terület :)

2010/03/26

A Föld órája hetedhét országon is túl


Egyszerű, mint a villany lekapcsolása.

A Föld órája 2010 egy világméretű felhívás, hogy minden egyes ember, minden egyes vállalkozás és minden közösség cselekedjen! Felhívás a felelősségvállalásra, a fenntartható jövőért való munkálkodásra. Ezen az estén Európától Amerikáig szimbolikus épületek és terek fognak sötétbe borulni. Az emberek a világ minden táján lekapcsolják a villanyt és elektromos berendezéseiket egy órára, és csatlakoznak ahhoz a mozgalomhoz, melynek célja a természet megóvása, bolygónk jövőjének a biztosítása.

A Föld órája a remény és tettek üzenete.

Mindenki változtathat!

Csatlakozz te is a Föld órájához, bárhol is vagy e nagy világban, kapcsold le a világítást 2010. március 27-én, szombaton, helyi idő szerint 20:30-kor.

2010/03/25

Paranormális jelenség



Zongorázó pálmafalevelek


Na ezt ki tudja megmagyarázni???? Szélcsendben zongoráztak a pálmafalevelek!!!!!! Megint csak a bámészkodó turistáknak köszönhető!

2010/03/24

Angyalkák

Anyukám 5 nappal ezelőtt küldte nekem az angyalokat, most értek ide. Gyertyával, fehér virággal, egy borítékkal (melyben három dolgot kellett meghatározni, aminek a beteljesülését szeretném a közeljövőben) kellett őket várni.

Nem csak, hogy megérkeztek de hoztak is nekem valamit. Fogadásuk előtti 10 percben gyorsan kivittem a szemetet a szelektív szemétgyűjtőbe, ami kb. 100 méternyi sétát jelent. Útközben valami megcsillant a földön, majdnem tovább mentem, de végül megálltam megnézni!

A képen látható rózsaszín kereszt volt a földön, teljesen tiszta állapotban (annak ellenére, hogy már napok óta esik az eső). Hoztak nekem ajándékot, amit anyukám küldött! Teljesen meghatódtam!!!! Köszönöm!!!!


2010/03/23

A kakas, a hajnal és az eszement


Végre én is csináltam egy multi ládát. Nem könnyű, mert ki kell választani legalább 2-3 állomást, feljegyezni minden egyes koordinátát, és mivel itt nincs jelszó (mint a magyar oldalon), amivel érvényesíted a sikeres megtalálásodat, ezért rendszerint valami fejtörő feladványt kell kitalálni, ami elvezeti a kessingelőket a végső állomáshoz.

A Sabana parkban már próbálkoztam egy ládával, aminek az lett az eredmény, hogy secc perc alatt el is lopták akárhányszor pótoltam. Rettenetesen elkeseredtem, mert nem csak az én ládám járt így, hanem bárkié másé is, aki előttem próbálkozott ilyesmivel.

A gondolat nem hagyott nyugodni, hogy a Sabana park megérdemel egy ládát. Innen jött az ötlet, hogy egy multiládát kéne csinálni, melynek több előnye van:
1. A végső állomáshoz csak akkor jutsz el, hogy megoldod a fejtörő feladatokat, tehát ha igaz az a feltevés, hogy van aki direkt lopja a ládákat, akkor annak is meg kell dolgoznia azért, hogy megtudja a láda tényleges hol létét.
2. A végső állomásnak nem feltétlenül kell a parkon belül lennie, elég, ha csak a közelében van. A felüljáró tűnt a legjobb választásnak ebben az esetben, mert nem csak közel van a munkahelyemhez (ez által könnyű karbantartani), de nem annyira feltűnő a kívülállók számára, ha valaki arra jár és keres valamit, mintha ugyanezt teszi egy sétáló parkban.



Kiindulópontnak a kakast választottuk. Az 1985-ben készült csempe szerű alkotás tökéletesnek bizonyult, mert két táblán könnyen találtunk számokat, ami a matematikai műveletek elvégzése után a következő ponthoz vezeti a játékosokat.



A második pont a hajnal újjászületése. Igen, elég nagy fantázia kell hozzá hogy ebben valaki meglássa a hajnalt, de az itt található tábla szintén hasznos volt, mert a relációs műveletek elvégzése után a harmadik ponthoz mutat.

Bevallom, nekem nem tűnt fel az egy pár fül, de messziről azért jobban látszik annak ami. Nincs semmi a két fül között, ezért kereszteltük agyamentnek, vagy szebben fogalmazva: eszement.



Itt is volt egy tábla, ami a negyedik és egyben utolsó állomáshoz irányítja a népet, méghozzá a felüljáróhoz. Itt bízunk benne, hogy van annyira jó helyen a nano, hogy nem veszik észre mások, de a kessingelők azért megtalálják. Segítségnek még azt megadtuk, hogy "fent és kelet felé tartó forgalom". Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak hozzá a többiek...

A multiládát még a Patríciával véglegesítettem szombaton. Nagyon büszke vagyok erre a rejtésemre, mert sok munkát vett igénybe a pontok kitalálása és szerkesztése. Remélem a többiek is majd legalább annyira élvezik, mint mi a feladvány készítését.

Akit érdekel, a láda így került fel az oldalra:

http://www.geocaching.com/seek/cache_details.aspx?guid=9a3a6afd-71c8-43b8-8f82-34b4caf61e60

2010/03/22

Ami elromolhat...

Elromlott a fényképezőgépem!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Murphy!!!!!! Vagyis fényképezni még fényképez, csak éppen furcsa hangot ad ki, amikor ki-be kapcsolom, mintha a lencse be lenne szorulva. Lehet, hogy homok bent bele. Úgyhogy mindenki imádkozzon, hogy mi hamarabb megjavuljon, vagyis megszereljék, mert különben elég sivár lesz a kis blogom képek nélkül...

2 napja "hivatalosan" is megkezdődött az esős évszak! Már két este esik szakadatlanul. Furcsa. De még nem zavar. Majd akkor fog, hogyha hétvégén is fog, meg nap közben. Amikor éjszaka esik az kimondottan jó, olyan jól lehet olyankor aludni!!! Nincs is jobb annál, mint amikor a tetőre visszacsapódó esőcseppek zenéjére alszol el a jó meleg ágyikódban!

2010/03/21

Művészetek hete

Pénteken volt "San José" napja, ez egy ünnepnap, de nem piros betűs. Ennek örömére, mint minden évben, most is megrendezték a művészetek hetét a Sabana parkban. Érdemes végig nézni az albumot -amit ITT TALÁLTOK- a Costa Ricai-i kézművességről, mert tényleg szép és különleges.

Nekem még mindig a kolibri a kedvencem:


2010/03/20

Geoérme


Nagy meglepetésben volt részem. Patriciával találkoztam munka után, ő is nagy kessingelő. Amikor tavaly 3 ládáját találtuk meg egy ugyanazon a napon, akkor beszéltük meg, hogy ha majd megint jön Hawaii-ból, akkor majd együtt is kessingelünk. Amúgy ő amerikai állampolgár, a 20-as évein ő is itt élt 7 évig, de a félresikerült házassága után visszaköltözött a két gyermekével az USA-ba.

Együtt ebédeltünk, majd sétáltunk egyet a Sabana parkban, majd megnéztünk egy régi-régi mágneses nanot, amit elloptak ugyan, de mi pótoltuk. Érdekes, hogy minden nap szinte elmentem a láda mellett (kb. 800 méterre), és csak most kerestem fel ténylegesen.




Itt geoérméket cseréltünk. Én neki adtam Smileyt és Rainbowt (Rainbow=szivárvány). Az utóbbi nagyon a szívemhez nőtt, mert a tulajdonosával elkezdtünk levelezni, és látszik, hogy mennyire fontos neki... Viszont kaptam egy nagyon édes kacsás utazóbogarat helyettük, és egy másik érmét ajándékba, ami annyira tetszik, hogy szerintem megtartom személyes érmének. Piros széle van és a földet ábrázolja. Teljesen meghatódtam. Ezen felül még kaptam vízhatlan logot is!

Egész délután beszélgettünk, kesisngeltünk, ismét nagyon jól éreztem magam.

A második lefordított ládám is végre felkerült az angol oldalra így már 49 találatom van!!!!! Juhúúúúúúú!

2010/03/18

Betolakodó

Zuhanyozás után már megint mivel találkozom???? Egy gyíkkal!!!! A váratlan felismerést egy hatalmas sikítással nyugtáztam. A szomszédom szerintem örült, hogy még csak este 9 volt, és nem hajnali 3.



Jó sok türelem kellett hozzá, hogy bele tudjam rakni ebbe a dobozba. Egyedül az áldott jó szívemnek (meg undoromnak) köszönheti, hogy épségben megúszta a találkozásunkat.



Sikerült megőriznem a lélekjelenlétemet, és kiraktam a szűrét a szomszédos üres telekre, ahol szabadon élvezheti tovább az életét, és nem fenyegeti az a veszély, hogy megsüketül. Itt sokkal jobban tudja álcázni magát, mint az én fehér csempémen a fürdőszobában.


2010/03/17

Kolumbusz Kristóf



4 láda van összesen Limonban, ebből kettő esett útba. Az első a Limon nevű városban a part menti parkban volt: Kolumbusz Kristóf szobrát kellett lefényképezni GPS-szel a kezedben. A birtokomban lévő 3 utazó bogárról is csináltam képeket. Annak ellenére, hogy ez egy virtuális láda volt, belogoltam, hogy lássa a tulajdonosuk, hogy valóban utaznak.

Nagyobb tisztelete van Kolumbusznak, mint hittem. Spanyolul Cristóbal Colón-nak becézik. Igen, innen kapta a Costa Rica-i pénznem a nevét!!!! Ki hitte volna? És ő nevezte el az országot Gazdag Partnak is.

Azt ne kérdezzétek, hogy ki az a kisfiú mellette, mert azt senki nem tudta megmondani...

Quiribri-szigetén vetett először partot a negyedik (és egyben utolsó) utazása során 1502-ben.



A második láda már Manzanillo-ban volt, az út szélén, egy hotel mellett. Könnyen meglett, bár a virágok takarták, és kővel volt körül rakva. Elég biztonságosnak tűnt, és viszonlag gyakran is látogatják, ezért egy utazó bogarat megkockáztattam, hogy ott hagyom.


2010/03/16

A lajhár karnyújtásnyira volt tőlem


Nem hiába volt a "Vigyázz lajhár mászhat az úton" tábla kitéve... Mi is láttunk egyet, szegény annyira elfáradt mire átért az úton, hogy ott helyben elaludt. Még az UTE gyümölcs se kellett neki, amit a számtól vontunk meg. Oda raktuk mellé, hátha megeszi, de ő inkább szundikált. Helyesen a szólás-mondás így hangzik: lusta, mint a lajhár!!!!

Szemléltetésként, ekkora a lajhár hozzám képest.



És persze videót is csináltam, pont elkaptam, amikor az utolsó pár centimétert tette meg, mielőtt teljesen kifáradt volna.



Kriszta! Sajnálom, hogy ti ebből kimaradtatok!!! A videót direkt neked készítettem!!!!



Érdemes figyelni az út mentén bámészkodó túristákat, mert rendszerint valamit csodálnak, nem csak a szájukat tátják, nekik köszönhetően vettük észre a kúszó lajhárt!

2010/03/15

Limon



Vegyes érzelmekkel indultam neki ennek a kiruccanásnak. Limonról sok jót, de sok rosszat is hallottam, és amióta itt vagyok most jártam itt először! Nos, akkor nézzük milyen is valójában. Mint mindig, a tárgyilagosságra törekszem.

Az autópálya viszonylag jó állapotban van, és nem annyira kanyargós. Sokak szerint ez az egyik legveszélyesebb útszakasz Costa Ricán. Reggel 7-kor vágtunk neki az útnak, napsütötte reggelen, a lehető legideálisabb körülmények között. Se eső, se felhő, és a forgalom is enyhe volt. Nem értettem mi a veszélyes ebben az útban. Egészen addig, amíg visszafelé, a sötétben egyszer csak el nem tünt az előttünk haladó autó. Akkora köd volt kb 20 km-es szakaszon, hogy a kocsi orrát nem láttam, nem hogy az utat. Nincs ki macskaszemezve sem rendesen, így igazi kamikázé volt, hogy vajon most jó sávban vagyunk-e vagy sem. Volt is két koccanás... Az autóút Limonba vezető utolsó részénél vigyázni kell a kátyukra.

A megyeszékhely meglepően gyönyörű, tipikus kikötőváros. Mi egy étteremben, reggeli közben gyönyörködtünk a kilátásban. Állítólag azon a kis szigeten kötött ki Kolumbusz Kristóf először.


Erről bővebben majd a kessiges beszámolóban.

Ami a legeslegjobb, hogy az egész városban érezni a tenger sós illatat, ami abszolút nem jellemző Costa Ricára, mert nincs még egy ekkora város ennyire közel lenne a parthoz! Tényleg fantasztikus!

További különlegessége, hogy míg a nyugati Csendes-óceán melletti pálmafákat fehér festékkel védik a bogarak ellen, addig itt sokkal szinesebbre festik. Leginkább a raszta színek nyertek teret, de egy helyen ilyen gyönyörű "cipőben" pompáztak a pálmák.



Limontól Puerto Viejon át visz az út Manzanilloba. Sajnos itt is kátyúkerülgetéssel megy el az idő nagy része, így nehéz az úttól száz méterre lévő ócánt csodálni, ami szintén előny Guanacatéval szemben, ahol az autóútat nem a tenger közvetlen közelében építették. Ha esetleg már nagyon unnád a kátyukat, akkor nem kell aggódni, mert még Puerto Viejo előtt átmegy az aszfalt út földúttá, és itt már nem a kátyút kell kerülgetni, hanem a dimbes-dombos köves úton a krátereket. Rendes gépkocsival is járható az út, ha van elég türelmed, kitartásod, és uralmad a kocsi felett, de a tengelytörés veszélyével számolnod kell. Inkább bérelt terepjárót javasolnék mindenkinek, mert ezt az utat nem európaiaknak tervezték... Mindennek van ára, semmi sem tökéletes. Kb ez a legnagyobb hátránya a karibi résznek.

Nos, akkor folytatnám a többi pozitívummal. A partszakasz ugyan keskenyebbnek tűnik, mint Guanacastén, de a homok szinte fehér, a víz pedig kristálytiszta, világos kék, a nyakig érő vízben is látszik a lábújjad.

Itt nem csak lustálkodásra és hatalmas sétákra nyílik lehetőség, de a pálmafa liget mellett húzódó, majom üvöltéstől hangos esőerdőben is lehet kirándulni. Az egyik ilyen út egy ilyen sziklás kilátóhoz vezet.


Ami még jobban megadja a Lostos feelinget, az a part mellett húzódó barlangok.



Nem fogjátok elhinni, hogy miből van annyi, mint a nyúlszarból a part mentén. Nem viccelek, de szinte több volt a NONI fa, mint a pálmafa!!!!


Összességében azt mondhatom, hogy Limón gyönyörű. Ha választanom kéne a nyugati és keleti part között, akkor azt kell mondjam, hogy nem tudnék. Az tény, hogy itt SOKKAL több az elsősorban európai túrista. Természetesen itt is szinte kihalt a part, de a falukban szinte több a külföldi, mint a helyik lakos. Az tény, hogy a közbiztonság rosszabb, de állítólag az a Limon és Limon-megyei falvak közti nézeteltérésből adódik. Arra itt is nagyon adnak, hogy a túristák jó véleménnyel legyenek róluk, és szivesen jöjjenek majd vissza, mert ugye abból élnek elsősorban. Kellemesen csalódtam, mert felülmúlta minden elképzelésemet. Kolombusznak 100%-ig igaza volt, amikor Gazdag Partnak nevezte el az országot. Ennél találóbb nevet akarva se adhatott volna. Minden tiszteletem az övé.



Jártatok már Liverpoolban? Én igen, még hozzá Costa Ricán, a bónusz kép:


2010/03/14

Karib-tenger

Jól sikerült a karibi kiruccanás: 500 km megtétele, 2 geoláda és
sok napsütésről szólt a hétvége.
Bővebben majd a héten, megyek aludni.

2010/03/12

Elmentem, majd gyüvök

Nem kommenteltek szorgalmasan, ezért világgá megyek....

Ááá nem is, csak ide a szomszédba, a partra, a jó melegbe. Átadom majd az üdvözleteteket Kolumbusz Kristófnak. De vasárnap estig mellőznötök kell!

Na, elmentem. Majd gyüvök... Pá.

2010/03/11

Puszpang

Erre mondják, hogy úgy nő, mint a puszpang! VÉGRE összefutottam a Carlosszal. amikor megismertem 12 éves volt. Több mint egy évig nem láttam, mert Tájföldön tanult, most végre újra láttam. Hét mit ne mondjak hatalmasat nőt, de még mindig olyan kis mosolygós, mint volt.

A képen rajtam magassarkú van!!!! Mama, itt a várva várt fotó!

2010/03/10

No comment



Ez tényleg azt hitte, hogy elbírja majd a híd? Biztos nem hittétek volna, hogy van ilyen, pedig megtörtént... még hozzá Greciától nem messze...

Az eredeti kép és cikkel a La Nacionban jelent meg.

2010/03/08

Pico Alto



A vasárnap is igen jól sikerült! Sajnos a számomra elérhető és kereshető ládák száma igen csekély, így hétvégére egy olyan ládát néztem ki, ami egy éve került fel, de még soha senki nem találta meg, de nem is kereste!!! Ez általában nem jelent mást, minthogy a láda egy igen szívatós helyen van, ahol a madár sem jár. Ez persze sem most, sem máskor nem tartott vissza attól, hogy meg ne keressem (lásd karácsony). Egyetlen pozitív az volt benne, hogy San José megye területén belül volt.

Kivételesen volt annyi eszem, hogy nem vágtam neki az ismeretlennek egyedül, Reynáldot kértem fel útitársamként. Biztos voltam benne, hogy egy jó ticohoz híven majd kitalál valamit, és a végén lemondja, de őrangyalom ezt nem engedhette meg, mert amilyen önfejű vagyok, képes lettem volna egyedül is megpróbálni, és akkor bizony pórul jártam volna...

Lényeg, hogy Reynáldo elfogadta a kihívást, azzal a feltétellel, hogy Aserríből indulunk gyalog. Mondtam neki, hogy én teljesen rábízom magam, és úgy és akkor megyünk, amikor ő mondja. Ezen felül még azt is vállalta, hogy beszerez egy hatalmas bozótvágó kést a biztonság kedvéért (ezt vettem a második jelnek, hogy egyedül itt esélyem sem lett volna érvényesülni).




Kicsit szíven ütött, hogy reggel fél 7-kor találkoztunk, de azért túl éltem valahogy, hogy a hét egyetlen napján sem lustálkodhattam. Valamit valamiért... A megbeszéltek szerint az ő elrejtett nanója előtt találkoztunk, ami nekem olyan sok fejtörést okozott anno, és ez vezetett ahhoz, hogy végül jó barátok legyünk.

Reynáldo azok közé tartozik, akik mellett igazán jól érzem magam. Nem fogyunk ki a témából, mindig van miről beszélnünk és biztonságban érzem magam mellette. Egyszerűen olyan érzésem van, mintha egész életemben ismertem volna. Egy biztos, hálát adok az égnek, hogy vele mentem erre a túrára. Úgy megszervezte az utat, hogy a felfelé vezető út kezdetétől a ládáig több, mint 10 pontot bejelölt a GPS-én a google earth-ről, és az alapján követtük a nyomot, ami az elágazásoknál igen jól jött.

Aserrí nevű városban hagytuk a kocsit, egy templom mellett találtunk parkolót. Saját magamban ezt elneveztem Parrot town-nak, még életembe nem láttam ennyi zöld papagájt szabadon, a drótkötélen rikácsolni. Sajnos a képeken nem látszik jól, pedig azok voltak!!!


Innen taxival mentünk el az ösvényhez (kb 3 km lehetett az út). Már az első 20 méter után elneveztem mini Chiripponak a kirándulást, és azóta is tartom magam ehhez. Váltakozó szakaszokon mentünk keresztül, de egyik sem volt könnyű, csak másképp szívtunk vele. Nagyon sok helyen szinte függőlegesen kapaszkodtunk felfelé, volt ahol csúszós folyómederben kellett mennünk, néha sárban, néha pedig köves úton, van ahol pedig nekünk kellett az úttörőnek lennünk a bozótvágó késsel. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy volt olyan nehéz, mint Chirippo fele, mert 6 km-es szakaszt tettünk meg 1200 méteres szintkülönbséggel, olyan sáros és köves volt, mint Barva, a folyómeder pedig kísértetiesen emlékeztetett La Cruz de Alejuelitara.



Hab a tortán, hogy hiába indultunk ilyen korán így is csepergett az eső az elején! Reynáldonak saját bevallása szerint ez volt a legmegerőltetőbb túrája, ami azért nagy szó, mert ő geocachingen kívül is sokat túrázik, biciklizik...



Valami idióta kerítést emelet az út közepére, így a szögesdrót alatt csúszva-mászva kellett átmennünk. Közben málnát és szedret lakmároztunk, hogy azzal is lefoglaljuk magunkat. Két szabadon bóklászó tehénkével is találkoztunk. Felfelé még sikerült egy szélesebb szakasznál elmenni melettük, de lefelé szegénykék úgy megijedtek tőlünk, hogy egészen egy tisztásig rohantak előlünk. Az első harmada volt talán a legnehezebb, na jó a második harmada is brutál volt, meg az utolsó 600 méter is, nem beszélve az utolsó 25 méterről, ami maga az örökkévalóság volt.



Mikor oda értünk még egyszer elolvastuk a leírást, majd Reynáldo felajánlotta, hogy áttúrja a fa gyökerét, nem tiltakoztam a korhadó ágak láttán... Semmi. Reynáldo addig csodálta a miniatűr, kinyomtatott fekete-fehér képet, amíg be nem azonosította azt a fát, amit azon látott. Itt is neki állt túrni, amit én mögüle figyeltem, mint a sas.

Azt mindenképp elvetettük, hogy a ládát ellopták, mert rajtunk kívül még nem akadt más olyan elvetemült, akik ide felmászott volna. Két túrázóval találkoztunk csak, de ők a Cruz de Alejuelitától másztak át ide a völgyön keresztül mindenféle GPS nélkül. Maradjunk annyiban, hogy az már az elmebetegség határát súrolja... Arra gyanakodtunk, hogy lehet, hogy a természet ásta el örökre az érintetlen ládát! Már éppen azon tanakodtunk, hogyha esetleg mégsem találnánk meg, akkor is pótoljuk, hiába nem keresi majd senki, csak azért, hogy elmondhassuk, hogy nem hiába tettük meg ezt az igen nehéz túrát. Egyszer csak oldalra néztem és a műanyag doboz egy kis része csillant meg a szemem előtt! MEGTALÁLTUK!


Ládának ennyire még sosem örültem, mert ennyit még egyikért sem kellett megdolgoznom.
Egy utazóbogarat sem mertünk ott hagyni, ezért inkább elcseréltük egymás között, hogy úgy tűnjön, hogy utaztak.



A lefelé úttól nagyon paráztunk, de végül szép lassan, komótosan leértünk. Egy tisztáson pihentünk meg és ettünk. Itt volt egy tök jó fa, de ide nem rejtettünk, mert valami igen gyanús zsákot hagyott ott valaki más, és azért talán még sem kéne hullát kerestetnünk a turistákkal... Végül találtunk egy jó helyet, ahol odú ugyan nem akadt, de ötletesen a kövek alá beástunk egy nanót. Előnye, hogy igen jó volt ott a vétel.


A legmeredekebb és legvizesebb részt sikerült kihagynunk visszafelé. Bemásztunk egy farmra, amin szintén kitaposott út vezetett, csak sokkal járhatóbb volt. Reynáldo még arra is emlékezett, hogy hol tudunk majd újra kimászni onnan! Tényleg lenyűgöző memóriája van.

Nagy büszkeséggel töltött el az, hogy az általam igen nagyra tartott főgóréval született közös rejtésünk! Ketten együtt vagyunk a geocachinges tábor koronázatlan királya és királynője. Szerintem a mi hármunk (Fejvadásszal) kezében van az aktív ládák 75%-a. Most már valóban minden helyi kessisngelőt ismerek az országon belül! Kétlem, hogy lenne még egy ilyen ember a földön!

Bónusz kép: az a hegy a távolban az Irazu!

2010/03/07

Szupi

Ennyire pofátlanul még sosem viselkedtem, mint most csütörtökön; egyedül hormonjaim egyenletlen ingadozását, és a vizsgáztatás okozta stresszet tudtam mentségemül hozni. Főnököm kölcsönkért tőlem 1,000 colonest colára. Kérdezte, hogy nem fog-e földhöz vágni a hiánya, amíg meg nem adja. Gondolkozás nélkül rávágtam, hogy ha kapok fizetésemelést, akkor minden bizonnyal nem. Ennyire szókimondó még sosem voltam. Az éves értékelésemmel már egy hónapja el volt maradva. Mondta, hogy tisztában van vele, hogy már így is csúszott, és pénteken megcsinálja.

Pénteken be is hívott magához, mondta, hogy nagyon meg van elégedve velem, és amennyire a cég gazdasági helyzete enegedte meg is emelte a fizetésemet. Nagyon örültem neki, mert nem számítottam rá, a világgazdaságra való tekintettel. A hab a tortán az volt, hogy már délben hazaengedtek minket, mert a férfi mosdóban lévő WC elöntötte a konyhai részt a hallban. Mivel ilyen jó hetet zártam, úgy döntöttem, hogy most már megérdemlek egy igazi túra cipőt, ami nem csúszik, és a bokámat sem töröm ki benne. A geocachinges ládák vagy a városban vannak elrejtve, vagy bizony az erdőben, ami persze meredek, sáros és csúszik... Találtam is egy megfelelőt, ami meglepően könnyű, fogja a bokámat, és jó a talpa is. Még nem talalkoztam olyan túra cipővel, ami ránézésre tetszett volna, ez sem volt kivétel ez alól, de úgy gondoltam, hogy mindenképpen jó hasznát veszem majd, és idővel megszeretem.




Pont ebben a boltban találtam rá az Európában és Magyarosrszágon már elterjed és bevállt MBT cipőre. Aki esetleg nem tudná, hogy miről is van szó, annak itt a link:

http://divat-trend.info/mbt-cipo/


Természetesen az első felpróbálás után én is azonnal bele szerettem. Irtó kényelmes benne menni. Meglepő módon itt ugyanannyiba kerülnek, mint ay USA-ban, és úgy veszik, mint a cukorot. Én is vettem magamnak egyet a délutáni sétákhoz, a hétvégi városi geocachingeléshez, meg a sportos napokra (például keddenként, amikor a kocsit otthon hagyom, és 30+15 percet kell gyalogolnom a buszozás mellett.)

A képen nem látszik jól, de ezüstüs-lilás színe van a cipőnek.




2010/03/06

Fogadjatok örökbe egy fát

"A földet nem szüleinktől örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön!"


Be the change you want to see in the world!

"Tedd meg a változást, amit a világban látni szeretnél!"

Klikk a képre! Az egész max 30 másodpercet vesz igénybe, és mellesleg egy ipodot is lehet nyerni!

'Sign


"A legmegfelőbb alkalom a faültetéshez 20 éve volt... A második legjobb lehetőség MOST van!