Sok hozzáfűzni valóm nincsen, a képek önmagukért beszélnek. Mindegyik képet elláttam magyarázattal.
Jó szemezgetést!
Showing posts with label fotó. Show all posts
Showing posts with label fotó. Show all posts
2011/08/08
Piac
Sok hozzáfűzni valóm nincsen, a képek önmagukért beszélnek. Mindegyik képet elláttam magyarázattal.
2011/08/07
Finomságok
2011/08/04
A könnyen felejthető San José szebbik arca
Nem szokásom sötétedés után a városban mászkálni, de úgy hozta a sors, hogy egy kedves barátom pont a születésnapomon töltött egy napot San Joséban, így munka után sétáltunk egyet a városban.
Próbáltam utoljára magamba szívni San José hangulatát, és megcsodálni mindazt, amit szeretni lehet ebben a fővárosban. Amikor valamire úgy csodálkozunk rá, mintha most látnák először vagy talán utoljára, akkor fellelhetünk benne olyan rejtett szépséget is, amit a mindennapok szürkesége eltakar.
Sokan tudjátok, hogy San José sosem tartozott a kedvenc városaim közé, de akkor és ott, örökre a szívembe zártam emlékét. A Cafe del Correo (Főposta és kávézó egyben - illik megadni a módját a dolgoknak), a Nemzeti színház kivilágítva, a sétáló utca, a karneválok, lovas felvonulás, a Fény Fesztivál... Ha alaposan körbenéz az ember azért van mit szeretni rajta.
2011/07/29
Majmok inváziója
Avagy a Manuel Antonio Nemzeti park sokadszorra.
Akik majmot, mosómedvét, lajhárt akar látni, az mindenképp mennjen el Manuel Antoniora. Még a parkba sem kell bemennie, mert a hotelek verandáján, a parkoló kocsik tetején is kismajmok csüngnek. Csak vigyázzunk az értékeinkre, mert nem csak a banánt szeretik ezek a játékos kis tünemények!
A legutóbbi esőzések következtében a park több helyen károsult (tavaly), már nem lehet látogatni mindkét kilátót. Viszont a part még mindig gyönyörű, megéri a belépő árát, ha elég korán bemegyünk, mert délután 4-kor már záróra.
Aki pedig egy kis kalandra vágyik, annak ajánlom a quadozást, még esőben is szórakoztató és egy isten hátamögötti, banánültetvények ölelte vízesés jár jutalmul a szerencsés megtalálóknak.
2011/07/28
Veranillo de San Juan - nyári napforduló
Idén sem volt ez másképp, jól esett a 2 hetes folyamatos esőzés után, ami egy átvonuló viharnak volt köszönhető. Régen a vihar szót macskakörmöztem volna, de ma már én is meg tudom mondani, hogy mi a normális és mi nem. Mikor van vihar és mikor esik az eső csak úgy. Viccesen hangzik, de igaz. Az öreg indián is megmondta, ha a kő vizes, esik az eső!
Mi Jacón töltöttünk 2 napot az ünnepek alatt (hétfőn Guanacaste függetlenségének az évfordulója), volt is tömegnyomor rendesen, nem is mertem lefotózni a sok embert. Hihetetlen, hogy mennyire kiépült ez a kis tengerparti falu, már-már várossá nőtte magát... Szomorú, de ez van. Sosem volt a kedvenc partom Jacó, de ez van a legközelebb a városhoz. Ittunk-ettünk, jól éreztük magunkat.
Mivel nagyobb társasággal mentünk, ezért a többség akarata érvényesült, és kevesebb időt töltöttünk a parton, mint azt én szerettem volna.
Ezért csak a giccses naplementés képek maradtak fent az utókor számára.
2011/07/27
Kínai cirkusz - Circo Chino de Beijing
Már közel egy hónapja állították fel a kínai cirkusz sátrát, először Guanacasten, most pedig már San Joséban. Minden nem van előadás, sőt vannak olyan napok, amikor naponta 3x is.A mi jegyünk július 26-rá szólt. Közel 2 órás showban minden volt bohóc, aki szórakoztatta a közönséget, akrobaták, váza dobálók, asztal forgatók, ferdén rakott széken kézen álló lányok, rúd mászó fiúk, kalap rakosgatók stb. A turnéjuk során tüzön átugró tigriseket is bemutattak, de Costa Ricán az állatvédő törvények miatt erre nem kerülhetett sor.
Volt egy szám, ahol egy pasi két zsinóron lévő ladbát pattogtatott. Egyszer csak felkért valakit a közönség sorából - aki mellesleg kínai volt- és megborzolta a haját, illetve lefaragta a cigarettát a szájából ezzel a pattogó valamivel.... Na ebben mindenki egyetértett hogy bunda volt. Kb 1 cm-en múlott, hogy nem a szemét verte ki, vagy az orrát verte be. Tudjátok ki mert volna odaállni keménylegénynek... Hát én nem az tuti. De biztos, hogy elég jó módszer arra, hogy leszokjon valaki a dohányzásról! :)
Hiányoltam a bűvészeket és a légtornászokat.
2 éve itt járt az orosz cirkusz is, azon is voltam. A vélemények megoszlanak, sokaknak ez tetszett jobban, nekem az oroszok produkciója klasszisokkal jobb volt. Lehet hogy azért, mert akkor kihívtak szerepelni és nem verték ki a cigarettát a számból? :)
2011/07/22
Alejuela-Grecia négyes
Valamikor még januárban csinátam egy egynapos geocaching túrát, 4 ládát vadásztam le két megyében. Csak hát lusti törp voltam és nem raktam ki a blogra, úgyhogy most pótolom. Szinte napi rendszerességgel mennek fel az időzített bejegyzések, hogy minden érdekes élmény felkerüljön a blogra az utókor számára.
A négy rejtésből kettő ötletes volt (de nem látványos), a harmadiknál szép volt a kilátás, a negyediknek pedig már csak hűlt helyét leltem.
Patriciék garázsánál, egyik legötletesebb láda, amivel találkoztam. Közelről és messziről is, egy nanónak pont megfelelő:
A második ládát szégyen szemre csak többszöri telefonos segítséggel találtam meg. Ezúttal fejvadész fogott ki rajtam:
A harmadik rejtés pont egy étterem kertjében volt, ahol remek kilátás nyílt a Central Valley hegyláncra. Minden ami egy éhes kesser ingere: babkrém tortilla chipsszel, husi, sült yuka, és citromos-platanos saláta:
A legutolsó elveszett ládához vezető úton pedig ezt láttam:
Fogalmam sincs hogyan került oda, de nem is akarom tudni! Egyébként ezen a képen jól látszik, hogy mit jelent az, amikor azt mondom, hogy általában nincs járda! Helyette van egy igen mély árok, ami két pillanat alatt megtelik vízzel! :)
2011/07/19
Csak rózsák
Szeretem az olyan helyeket, amit rossz idő esetén is látogatható. Több órát is el lehet tölteni ebben a csodálatos kertben, ahol több mint 300 féle rózsa található. Latin nevük mellett fantázia neveket is kitaláltak, így Erzsébet királynő, Paul McCourtney és más hírességről nevezték el őket.
Nem véletlenül helyeztem el ide a számomra egyik legkedvesebb ládámat, mely az egyik legelső találatomra emlékeztet. Ötletessége mindenképp egyedi Costa Ricán, hiszen ez az első madáretető, ami ládaként funkcionál egy gyönyörű fedett, esőmentes környezetben. A tulajdonos áldásával csak remélni tudom, hogy örök életű lesz.
2011/07/16
Esküvő és karnevál
Még az időjárás is kegyes volt hozzánk, hét ágra sütött a nap és az eső sem.
A menyasszony egy egyszerű fehér ruhában pompázott, haját fátyol takarta. Nem csak a násznép, de a vőlegény is megkönnyezte az oltárhoz vezető útján. A templomi szertartás bár szép volt, de azért a papnak volt pár oda nem illő megjegyzése. Például szerintem felesleges volt említést tennie arról, hogy az egyneműek házasságát nem támogatja az egyház, és azt is kihagyhatta volna, hogy a szombati misén való részvétel nem mentesít a vasárnapi mise részvétele alól. Nem ezért gyűltünk össze azon a napon.
Amikor az ifjú pár elhagyta a templomot, akkor nem rizst szórtunk rájuk (bár ez is szokás), hanem buborékokat fújtunk rájuk. Ilyet sem láttam még.
A rendezvény egy Santa Ana-i hotelban folytatódott, ahol körübelül 100-120-an lehettünk. A négy fogásos vacsora nagyon finom volt. Az est fénypontja a karnevál volt, több céges bulin láttam már ilyet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden féle előzetes bejelentés nélkül bejön egy csoport, akik dobolnak, ugrálnak, táncolnak minnél nagyobb zajt keltve az egész násznépet maguk után vonva. Céljuk nem más, mint hogy mindenkit bevonjanak a mulatozásba: kicsiket-nyagokat, terheseket-időseket, fiúkat és lányokat stb. Erre még én is beálltam táncolni, pedig nem vagyok táncoslábú.
Ettünk, ittunk, jót mulattunk. Sok boldogságot az ifjú párnak!
(Kivételesen nem én készítettem a képeket, mert a fényképezőgépemet sikerült eltörnöm. Eddig még egyik sem birta ki egy évig velem. Most vettem meg a negyediket három év alatt... )
2011/05/24
Hermosa
Guanacaste egyik gyöngyszeme Hermosa partja, azaz Gyönyörű part. Bár sok szép másik part is van ebben a térségben, Hermosa mégis az egyik legfelkapottabb.
A part igazi túrista hely, ahol az utazók igényeinek maximális kielégítése a cél. A boogie boardtól kezdve a szörfön, a jetskin, a búvárkodáson át a hajókirándulásig minden féle programot lehet szervezni.
Így is lehet boogie boardozni!
Hullámlovagolni a jetski maximális végsebességével igazi adrenalin bomba. A boogie szörfözés nem is olyan könnyű, mint az első pillantásra tűnhet. Szörfözéshez is több óra gyakorlás kell. A búvárkodáshoz pedig egy nagy adag szerencse, hogy a beígért teknős valóban kíváncsi legyen a vízben szemét meresztő nagyközönségre. Viszont a korállok és tengeri színes halak sokasága garantált. Én még mindig nem tudok betelni azzal, ahogy a különböző formájú és nagyságú halak rajban úsznak.
Ha valaki olyan kapitánnyal lát neki a hajókirándulásnak, aki hamarabb búvárkodott, mint megtanult volna járni, akkor igen nagy eséllyel ismerheti meg a tenger élővilágának szépségét első kézből. Nekünk nem csak megannyi halat mutatott meg, hanem a gömbhalat is a kezünkbe adta, a polipot is kifogta és még ebédre való csemegét is halászott nekünk! A kostolót a hajón fogyasztottuk, a többit pedig már a hotel teraszán. Nem zavartattuk magunkat, kértünk kést, tányért és még citromot is. A kagylófelbontás műveletét a szakács és a hotel tulajdonos is figyelemmel kísérte, de nem kértek a felkínált finom falatokból. Pedig tényleg ízletes!
A tengeri sünökkel csak óvatosan, mert a megszokott pár centiméteres átmérő helyett itt emberfej nagyságúak!!!
Íme a gömbhal, ami ijettében ekkorára fújja magát, nagyon szúr egyébként!
Bevallom őszintén, eddig nehezen tudtam elképzelni, hogy a tengerben vannak 1 méteres halak is, meg annál nagyobbak (leszámítva persze a cápát meg a delfint), és ezeket ki lehet pecázni csak úgy. Pedig tényleg! Az éttermek nagy kedvence a Mahi mahi, ami valóban nagyon finom. Volt szerencsém egy ilyet fogni, kb 1 méter hosszú és 10 kg!
Zárásul pedig a kedvenc képem egyike!
2011/03/29
Esparza
Száraz, meleg időben a templom kertjében volt a rejtés.
Miközben Alvaroval rejtettünk egy másik ládát (amit én "elsőként" meg is találtam) ennek a nem mindennapi eseménynek voltunk a szemtanui:
Ilyet az EU-s törvények egészen biztosan tiltanak, de itt szinte minden napos vasárnapi programnak számít.
Ez pedig ugyan nem aranyeső de nagyon tetszett a színe miatt!
2011/02/16
2011/01/20
Caño Negro Nemzeti Park
Costa Rica minden egyes nemztei parkjában van valami csodálnivaló. Kedvenceim közé tartoznak a vulkános területek (elsőként a Poás, majd az Irazu és az Arenál), szeretem a tengerpartra nyújtó kilátást (Manuel Antonio és Isla de Tortuga) illetve a csatornák közötti csónakozást is (Tortugero és Caño Negro). Ennek mindegyikéről beszámoltam egy-kettő vagy több bejegyzésben is.
Mégis azt mondhatom, hogy Caño Negro ott van a toplista élén. Lehet, hogy az is közre játsztott ebben, hogy nagyon sokat kellett mennünk ahhoz, hogy oda érjünk, az út sem volt mindenhol aszfaltos; lehet, hogy azéert mert az albino teknősök annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy már eleve elkönyveltem 5 csillagos kirándulásnak; lehet, hogy azért mert megtaláltam a századik ládámat, és aznapra még maradt három másik a listámon. Bizonyára mindezek és még annyi más szempontnak is szerepe volt benne, de az tény, hogy olyan jó vezetőt fogtunk ki, aki még azt is tudta, hogy melyik kő alatt mi lapul, melyik fán milyen állat ül, és a fűben éppen mi mászik. Hiába, ő az egyik csatorna közti néhány négyzetkilóméteres szigetek egyikén született és nőtt fel. Szó szerint a vérében van.
Caño Negro egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy fülsüketítő csend van, ami első pillanatban döbbenetes, másodikban pedig megnyugtató. Egy itt eltöltött hét elég lenne ahhoz, hogy az összes stressz távozzon a szervezetünkből.
A 2 órás hajóút alatt annyi féle állatot láttunk, mint eddigi tartózkodásom során összesen. Persze
nagyon sok olyan is volt köztük, amit nem lehetett lencsevégre kapni. A vezető mindegyiknek elmondta a nevét spanyolul és angolul is, az én emlékezetemben csak egy maradt meg, mert az a madár tetszett a legjobban: kingfisher, a halászok királya. Fél óra elteltével már a mi szemünk is ráállt a beleolvadó állatvilág azonosítására, persze a találati arányunk még így sem érte el a harminc százalákot.
Az albino teknősöket nem láttuk, mert nem ebben az időszakban jönnek ki a part közelébe. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy nagyon is megérte az árát a túra.
Találós kérdés: mi a Caño Negro Nemzeti Park egyetlen éttermének a neve?
Megfejtést legalul a képen láthatjátok :) Ezt azt hiszem senki nem gondolta vona!
El Danubio Azul (A Kék Duna)
Subscribe to:
Posts (Atom)
