Azért tudnak, ha akarnak

Azért tudnak a ticók, ha nagyon akarnak, csak nem mindig értem a motivációjukat. Murphy törvénye alapján a költözés előtt három nappal bekötött és működő internet szombatra elromlott! A hibát szombat reggel bejelntettük. A SZAKADÓ ESŐBEN, SZOMBAT DÉLUTÁN az egyetlen (!) helyi telefonos társaság kiküldte az egyik emberét, hogy csinálja meg. A szerelő olyan buzgó volt, hogy még a tetőre is felmászott, hogy megnézze mi a gond. Én személy szerint nem hittem a szememnek. Leghamarabb kb szerdára vártam őket. Ez tényleg csoda. Azóta se tudom, hogy házszámot tévesztettek, vagy tényleg ennyit emelkedett a szolgáltatás szinvonala, vagy mégis minek köszönhettük ezt a kitüntető figyelmet, de rettentően örültem neki, hogy újra működött az internetem.

Rainbow - Szivárvány a becsületes embereknek

Igaz a mondás!!! Kincset találtam a szivárvány lábánál!!!!

Igazán nem panaszkodhatok! Az angyalkák egy keresztet hoztak nekem, nyertem egy ipodot, és most kaptam egy igazi szivárványt is!!! Ennél nagyobb kincsre keresve sem lelhettem volna.

De mi is történt valójában? Nos, még amikor az Arenálnál jártam, akkor az egyik láda teli volt utazóbogárral (legalább 6-7 volt benne), ebből én magamhoz vettem kettőt. Az egyik egy háromszög alakú szivárvány volt (rögtön bele szerettem) a másik pedig egy fényes kör alakú geoérme, ami tetszett ugyan, mert szép volt, de nem volt szerelem az első látásra.

Anyáékkal megbeszéltem, hogy kiküldöm mindkét érmét a Gibékkel, ki is készítettem, erre valahogy csak elfelejtettem oda adni nekik, és ezt csak akkor vettem észre, amikor hazajöttem a reptérről. Bosszankodtam is rendesen, mert Costa Ricán nem igazán vannak biztonságban ezek az érmék, mert fennáll a veszélye, hogy a ládával együtt azok is elkallódhatnak.

Amikor a Cero Pico Altonál voltam, akkor cseréltem a Reynáldóval. Nagyon megkönnyebbültem, amikor nem a szivárványt választotta, hanem a másik fényes geoérmét cserélte el velem egy mosolygós arcra. Az is nagyon tetszett, de annak a tulajdonosa nem volt szimpatikus, mert a leírásban gőgösen felhívta mindenki figyelmét, hogy meg ne merjük tartani, mert ez nem arra van. Mintha nem tudná egy kessingelő... Rettegtem is, hogy nehogy beszóljon nekem, hogy miért nem raktam már le, amikor vagy öt ládánál is belogoltam.

A szivárvánnyal nem ez volt a helyzet, már a kezdet kezdetén nagyon vigyáztam rá, és nagyon megörültem, hogy majd a Patriciának adhatom, aki majd az USA-ba viszi. Közben jóban lettem a tulajdonossal is (egy svájci pár), aki megköszönte, hogy minden ládánál belogoltam, és képet is töltöttem fel róla. Azt mondták, hogy látják, hogy úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére, és ha gondolom, akkor megtarthatom egy pár hónapra. Erre én azt válaszoltam, hogy csak is addig, amíg nem találok neki olyan helyet, amit biztonságosnak ítélek, de nem tovább.

Később megírtam nekik, hogy a Paricia viszi tovább, jó kezekben lesz, ne féljenek, és majd a tengerparton újra találkozunk, ott végleg búcsút veszünk egymástól. Nagy volt a meglepetés, amikor az első beteg ládánál a Patricia vissza adta a szivárványt, és azt mondta, hogy a tulajdonosa azt kéri, hogy fogadjam örökbe, mert az érme teljesítette a küldetését, és méltó gazdára talált, szeretnék, hogyha mindig szerencsét és boldogságot hozna nekem. Mindezt levélben is megerősítették, így vasárnap (pont az ötvenedik találatomnál) véglegesen örökbe fogadtam Rainbowt.

Érdekes, mert amikor a Bálintnak vettem az utazóbogarat, akkor magamnak is akartam venni egyet, de akkor azt mondtam, hogy majd egyszer nekem is lesz, valaki biztos meglep vele előbb vagy utóbb. Most egy héten belül két geoérmém is lett! El se hiszem!

Hát nem gyönyörű?

Újabb őrangyalos csoda történet

Nem, nem az én őrangyalom aktiválta magát most. Este 10-kor hívtak egy ismeretlen számról, hogy a Tolénak autóbalesete volt, és hogy ki tudnák-e menni a helyszínre. Tole nem tudott kit hívni, mert a telefonja már napok óta rossz, és fejből csak két számra emlékezett: a haverja akkor nem volt elérhető, így rám esett a választás. Szerencsére, amikor az ürge mondta, hogy hova is kéne mennem, akkor hallottam a Tole-t a háttérben, és örültem, hogy legalább magánál van, mert úgy vettem ki a fickó szavaiból, hogy elég csúnya baleset volt.

Rögtön odamentem, nyugalmamat próbáltam megőrizni, és a kelleténél is figyelmesebben vezetni. Hát a látvány, ami fogadott, az nem semmi. A kocsi ripityéra törve feküdt a hátán az autópálya füves választórészén. Mint később kiderült, Tole a külső sávba akart lehajtani, hogy majd onnan mennjen le a következő lehetőségnél jobbra, de amikor meglátta, hogy mellette van egy másik autó, ekkor visszarántotta a kormányt. Ekkor vesztette el az uralmat a kocsi felett, ami kipördült, körbe-körbe cikázott vele egy fáig, aminek nekicsapódott, ekkor hármat pördült a kocsi, és háttal lefelé érkezett a földre. Akkora szerencséje volt, hogy mindeközben egyetlen másik kocsinak sem ütközött neki, és személyi sérülés sem történt.

A másik oldalon alig egy órával hamarabbi balesetet helyszíneltek, így perceken belül érkezett segítség. Szinte haja szála sem görbült, egyedül a fejére nőtt egy kisebb pukli, és a bal kezén a hüvelykújja dagadt meg, ami a körülményeket figyelembe véve tényleg csekélység.

Telefonommal készítettem egy képet a totál káros autóról. Én mondom, ez maga a csoda, hogy ennyire szerencsésen megúszta ezt a balesetet. Hiszem, hogy az ő őrangyala is igen szorgalmasan dolgozott.

Három a magyar igazság, 1 hete egyik ismerősöm telefonált rám, mert az egyik szórakozóhelyen drogot kevertek az italába, és valami csoda folytán eljutott az autójig, magára zárta, és nem esett bántódása, amíg oda nem értem. Az őrangyala neki is jó munkát végzett.

Szívből remélem, hogy az elmúlt hét lídércnyomása a tegnapi nappal fejeződött be, hogy az ünnepek melegséggel töltik majd be szivünket, és reménnyel telve várom egy szebb, új évet 2010-ben, ahol újra felfelé mehetünk a siker és a boldogság hegyén.

Őrangyalom

Őrangyalom most nagyon vigyázott rám, ránk. Geocachingelés után mentünk haza, kb este 8 lehetett. A háztól 1-2 km-re lehettünk. Heredia főutcájáról kanyarodtunk be az egyetem háta mögött. A hidat még mindig javítják (már hónapok óta), ezért a 2x2 sáv helyett elterelték a forgalamat és csak 1x1 sávos. Eután újra kiszálesedik, jön egy 90 fokos kanyar, és utána kb 500 méter a pékig, majd újabb 500 méter és otthon vagyok.

A 90 fokos kanyar után hallottuk , hogy valaki bőgő motorral száguld mögöttünk, a kanyarban ki is sodrodott egy kicsit, majd a külső sávban elhajtott mellettünk. Jaj de sürgős Mucika - gondoltam magamban. De ekkor már hallottuk a másodikat is, amint repeszt az is. Rögtön kiderült, hogy ezek ketten versenyeznek egymással. Az utóbbi még jobban kisodrodott a kanyarban, és egy hirtelen mozdulattal visszaszedte a kormányt, melynek következményében majdnem minket talált el oldalról-hátulról.

Ettől megijedt, és ismét jobbra rántotta a kormányt, de ekkor már elveszítette az uralmat a kocsi felett. Első gondolatom a visszapillantótükörre tekintve az volt, hogy ez be van rúgva, mert csak annyit láttam hogy kacsázik az úton. Persze később már egy értelművé vált, hogy a barom, állat csak rallyzott és elvesztette az uralmat a gépjármű felett.

Feri pont látta az egészet, ahogy történt. Az út mentén két kocsi parkolt egymás mögött, az elsőnek végig húzta az oldalát, míg a másodikat már telibe találta hátulról. Akkora hangja volt a becsapódásnak, ami a mellettünk lévő sávban történt, én is nagyon megijedtem, annak ellenére, hogy mi sértetlenül megúsztuk az incidenst. Annyira remegtem, hogy fére kellett húzodnom. Írtó nagy mázlink volt, mert ha minket talál el először, akkor tuti, hogy akkorát dobott volna az én kocsimon, hogy a szembe jövő sávban találtuk volna magunkat, de az is lehet, hogy felfordultunk volna az ütközés erjétől. Hála Istennek semi bajunk nem esett.