Nekem is lehetne akár!
Nem is hinnénk, hogy mekkora kultusza van itt Bob Marleynak, főleg a Karibi oldalon!
Egy tengerparti láda es CITO -gyk cache in trash out- azaz szemétszedés. Két kedvenc elfoglaltságom a tengerparton (is).
Showing posts with label kirándulás. Show all posts
Showing posts with label kirándulás. Show all posts
2011/07/25
2011/05/24
Hermosa
Guanacaste egyik gyöngyszeme Hermosa partja, azaz Gyönyörű part. Bár sok szép másik part is van ebben a térségben, Hermosa mégis az egyik legfelkapottabb.
A part igazi túrista hely, ahol az utazók igényeinek maximális kielégítése a cél. A boogie boardtól kezdve a szörfön, a jetskin, a búvárkodáson át a hajókirándulásig minden féle programot lehet szervezni.
Így is lehet boogie boardozni!
Hullámlovagolni a jetski maximális végsebességével igazi adrenalin bomba. A boogie szörfözés nem is olyan könnyű, mint az első pillantásra tűnhet. Szörfözéshez is több óra gyakorlás kell. A búvárkodáshoz pedig egy nagy adag szerencse, hogy a beígért teknős valóban kíváncsi legyen a vízben szemét meresztő nagyközönségre. Viszont a korállok és tengeri színes halak sokasága garantált. Én még mindig nem tudok betelni azzal, ahogy a különböző formájú és nagyságú halak rajban úsznak.
Ha valaki olyan kapitánnyal lát neki a hajókirándulásnak, aki hamarabb búvárkodott, mint megtanult volna járni, akkor igen nagy eséllyel ismerheti meg a tenger élővilágának szépségét első kézből. Nekünk nem csak megannyi halat mutatott meg, hanem a gömbhalat is a kezünkbe adta, a polipot is kifogta és még ebédre való csemegét is halászott nekünk! A kostolót a hajón fogyasztottuk, a többit pedig már a hotel teraszán. Nem zavartattuk magunkat, kértünk kést, tányért és még citromot is. A kagylófelbontás műveletét a szakács és a hotel tulajdonos is figyelemmel kísérte, de nem kértek a felkínált finom falatokból. Pedig tényleg ízletes!
A tengeri sünökkel csak óvatosan, mert a megszokott pár centiméteres átmérő helyett itt emberfej nagyságúak!!!
Íme a gömbhal, ami ijettében ekkorára fújja magát, nagyon szúr egyébként!
Bevallom őszintén, eddig nehezen tudtam elképzelni, hogy a tengerben vannak 1 méteres halak is, meg annál nagyobbak (leszámítva persze a cápát meg a delfint), és ezeket ki lehet pecázni csak úgy. Pedig tényleg! Az éttermek nagy kedvence a Mahi mahi, ami valóban nagyon finom. Volt szerencsém egy ilyet fogni, kb 1 méter hosszú és 10 kg!
Zárásul pedig a kedvenc képem egyike!
2011/03/29
Esparza
Száraz, meleg időben a templom kertjében volt a rejtés.
Miközben Alvaroval rejtettünk egy másik ládát (amit én "elsőként" meg is találtam) ennek a nem mindennapi eseménynek voltunk a szemtanui:
Ilyet az EU-s törvények egészen biztosan tiltanak, de itt szinte minden napos vasárnapi programnak számít.
Ez pedig ugyan nem aranyeső de nagyon tetszett a színe miatt!
2011/03/14
Playa Negra
Egy gyors kiruccanás a Limon megyei Puerto Viejoba és Playa Negrára. Már csak a lehetőség feltételezése, hogy megéri-e 180 km-t vezetni egy ugyanazon a napon oda és vissza két ládáért azt mutatja, hogy eléggé uborka szezon uralkodik a geocachinges terepen.
Már odáig jutottam, hogy a fali térképemen (akik ismernek tudják, hogy a topográfiához legálalább annyira konyítok, mint mondjuk az ablaküvegezéshez, úgyhogy ez nálam már nagy szó, hogy egyáltalán a GPS-em kijelzőén kívül ránéztem egy másik térképre) szépen ragadós papírral bejelöltem a még meg nem talált ládákat. A radarom megerősített, hogy 150 km-en belül bizony nincsen levadászásra váró láda, amit érdemes lenne megkeresni. Maradt tehát Limon.
Ha nem esik az eső, nincs köd, nincs sötét, akkor az odavezető utat simán ki lehet bírni mondjuk egy jó kis hangoskönyvet hallgatva. Ha köd van és/vagy esik az eső akkor lehet jót kamikázézni, hogy ugyan mikor tévedsz át a szembe jövő sávba vagy a szembe jövők mikor akarnak közelebbről megismerni téged. Necces.
Maradjunk annyiba, hogy Puerto Viejoban szám szerint egy azaz egy utca van, ami körübelül 500 méter hosszú, DE én remekül el tudok tévedni ebben is, illetve kemény fél órámba telt, hogy a megbeszélt találkozóhelyet megtaláljam. Hiába, nem volt megadva a pontos koordináta...
Playa Negra egy nagyon jó kis félreeső partszakasz, előszeretettel ajánlom mindenkinek. Az itt található láda kb mellmagasságban volt elrejtve egy kókuszdióhéjban, a fa törzse mentén. Nagyon tetszett annak ellenére, hogy már messziről kiszúrtam. Itt megmártóztunk a tengerben. Kellemesen meleg volt, csak a kisebb nagyobb hepe-hupákkal kellett vigyázni, mert egyszer nyakik süllyedtünk a vízben, a következő lépésnél meg térdig ért a víz. Gyerekeknek nem ajánlom.
A Tree of life park kb 2 km-re van Playa Negratól. Mire mi oda értünk már zárva találtuk, így nem tudtunk bemenni megnézni az élet fáját... Viszont, amint éppen újjongtunk a megtalált ládának, akkor parkolt le egy hatalmas terepjáró a bejáratnál. Kiszállt belőle egy amerikai nő és könnyes szemekkel, elfojtott hangon az után érdeklődött, hogy nyitva van-e a park, és hogy igaz-e az, hogy befogadnak sebesült állatokat. Mondtuk neki, hogy fogalmunk sincs, de zárva van az tuti. Nagyon elszomorodott, mert egy beteg madár volt a ketrecben. Kíváncsian kérdeztük, hogy megnézhetjük-e a ritka példányt. Bár ne tettük volna. Mert amikor kinyitotta a csomagtartót, akkor már nem élt a kismadár. A nő alig hallhatóan megsiratta kis kedvencét, majd a természet lágy ölére bízta a sorsát. Rettenetesen sajnáltuk, hogy nem ért ide időben, és hogy senki sem tudott neki segíteni.
De hogy vidáman zárjam ezt a bejegyzést is, még azt is elmesélem, hogy mit láttunk az egyik tengerparti kiruccanásunk során a nyugati oldalon Bejucónál. Nem fogjátok elhinni, de kincskereső társra bukkantunk!!!! Csak éppen az illető nem geocachingelt, hanem fémdetektorral túrta a homokot!!! Nagyon tetszett a kincskeresésnek ez a fajtája is, főleg az ilyen felderítetlen helyeken érheti meg igazán, ahol senkinek eszébe nem jutna az ilyen mesterség gyakorlása! Gondoljatok csak bele, hogyha Kolombusz Gazdag Partak nevezte el Costa Ricát, akkor micsoda kincsek lehetnek még itt, amit elnyelt a víz, a part, az erdő, az évszázadok... Érdemes lenne ennek alaposabban utána járni... Aki komolyabban akar foglalkozni ilyennel, az kérem vegyen be a felderítő csapatába! Előre is köszönöm!
2011/01/20
Caño Negro Nemzeti Park
Costa Rica minden egyes nemztei parkjában van valami csodálnivaló. Kedvenceim közé tartoznak a vulkános területek (elsőként a Poás, majd az Irazu és az Arenál), szeretem a tengerpartra nyújtó kilátást (Manuel Antonio és Isla de Tortuga) illetve a csatornák közötti csónakozást is (Tortugero és Caño Negro). Ennek mindegyikéről beszámoltam egy-kettő vagy több bejegyzésben is.
Mégis azt mondhatom, hogy Caño Negro ott van a toplista élén. Lehet, hogy az is közre játsztott ebben, hogy nagyon sokat kellett mennünk ahhoz, hogy oda érjünk, az út sem volt mindenhol aszfaltos; lehet, hogy azéert mert az albino teknősök annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy már eleve elkönyveltem 5 csillagos kirándulásnak; lehet, hogy azért mert megtaláltam a századik ládámat, és aznapra még maradt három másik a listámon. Bizonyára mindezek és még annyi más szempontnak is szerepe volt benne, de az tény, hogy olyan jó vezetőt fogtunk ki, aki még azt is tudta, hogy melyik kő alatt mi lapul, melyik fán milyen állat ül, és a fűben éppen mi mászik. Hiába, ő az egyik csatorna közti néhány négyzetkilóméteres szigetek egyikén született és nőtt fel. Szó szerint a vérében van.
Caño Negro egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy fülsüketítő csend van, ami első pillanatban döbbenetes, másodikban pedig megnyugtató. Egy itt eltöltött hét elég lenne ahhoz, hogy az összes stressz távozzon a szervezetünkből.
A 2 órás hajóút alatt annyi féle állatot láttunk, mint eddigi tartózkodásom során összesen. Persze
nagyon sok olyan is volt köztük, amit nem lehetett lencsevégre kapni. A vezető mindegyiknek elmondta a nevét spanyolul és angolul is, az én emlékezetemben csak egy maradt meg, mert az a madár tetszett a legjobban: kingfisher, a halászok királya. Fél óra elteltével már a mi szemünk is ráállt a beleolvadó állatvilág azonosítására, persze a találati arányunk még így sem érte el a harminc százalákot.
Az albino teknősöket nem láttuk, mert nem ebben az időszakban jönnek ki a part közelébe. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy nagyon is megérte az árát a túra.
Találós kérdés: mi a Caño Negro Nemzeti Park egyetlen éttermének a neve?
Megfejtést legalul a képen láthatjátok :) Ezt azt hiszem senki nem gondolta vona!
El Danubio Azul (A Kék Duna)
2011/01/15
100 megtalálásom
A 100dik találatomat még november végén értem el, és sorsszerűen pont Reynaldo ládájánál. A legészakibb ládaként hirdeti, ami igaz is, mert Los Chiles nevű városhoz van közel, onnan pedig már csak 6 km a nicaraguai határ.
A láda amúgy Los Chiles és Upala közötti 30 km-es útszakaszon fekszik, ami igen jól és könnyen járható, cirka 2 óra zötykölődéssel kell számolnunk a tükörfényes úton - ami azért tükörfényes mert annyira tűz a nap, hogy még a kavicsos/kátyus útról is elhinnéd, hogy aszfaltos, ha nem rázná szét a kocsit. Jó hír, hogy már belevették a költségvetésbe ennek az útnak az aszfaltozását, ami annyit jelent, hogy valamikor az elkövetkezendő 30 év során ezt meg is valósítják, de manyána biztosan elkészül! Ennek ellenére csak ajánlani tudom, mert itt található Cano Negro Nemzeti Park is, amiről bővebben egy külön bejegyzésben számolok majd be. Előljáróban annyit, hogy a top 10es listámra is felkerült ez a hely, a top 5be azért nem jutott be, mert én tengerpart mániás vagyok.
A láda további érdekessége, hogy a rejtő apukájának a farmján helyezkedik el, akinek van egy SAJÁT, különbejáratú krokodilja a kert végében!!!! Panchonak hívják, és hívásra odajön! Engedelmességét annak köszönhetik, hogy húsos maradékkal etetik! Hihetetlen, hogy milyen okosak ezek a krokodilok, ami Pocho után (http://banankoztarsosag.blogspot.com/2010/08/pocho-krokodil.html) talán nem is annyira meglepő...
Az a lista, hogy a ticóknak mi van a kertjük végébe ezzel még nem ért véget. Nézzük csak sorjában: beszámoltam már olyanról, akinek folyója és vízesése van, akinek saját krokoldilja van, de Upalabán láttunk olyat is akinek saját függőhídja - ami csak első ránézésre az, utána észre lehet venni, hogy van talpazata, na de akkor is, elég jó utánzatról van szó!!!!
2011/01/02
Újabb vízesés
A barátnőm öccsével, Allannal körübelül 5 percet autóztunk, letértünk az autópályáról, kinyitottunk egy kaput, még 5 percet rázkódtunk az "aszfaltos" úton, majd sétáltunk fel-le a hepe hupás hegyoldalon - ami Allanak 3 hónapjába telt, hogy a bozótvágó machetéjével járhatóvá tegye -, a hatalmas sziklákon és köveken át a folyón (ez azért necces volt) és már meg is érkeztünk ehhez a csodálatos, eldugott kis vízeséshez, ami az ő farmukon található!!! Hihetetlen, hogy ilyen területet még meg lehet venni vagy fizetni. Mondjuk ők örökölték, na de akkor is.
Nem levélvágó hangyát láttunk, hanem húsdarálót, én neveztem el őket így mert iszonyúan tudnak csípni, és sokkal nagyobbak a levélvágó hangyáknál (ami ha beléd vág a levél helyett szintén nagyon fájdalmas...). Ezenkívül még láthattunk volna olyan kígyót, ami nem mérges, de megfojt, mint az anakonda. Na ettől a tudattól már is sokkal jobban éreztem magam. Meg minden féle macska szerű ragadozót is, amihez nem volt szerencsénk, de én nem reklamáltam.
Viszont láttunk vadon növő kávét, amiből magas fa lett, furcsa volt látni a derékig érő kavécserjeültetvényekhez viszonyítva... Megkostóltatta velem a kávészemet: lehúztuk róla a héját, és leszopogattuk a kávészemről a finom, édeskés lét. Ekkor tudtam meg, hogy a kávé az tulajdonképpen gyümölcs (!!!) -legalább is a ticók szerint.
Nagyszerű kalauzom volt a vasárnap délelőtti kirándulásom során. Annak ellenére, hogy borongósan indult a nap, délutánra hét ágra sütött a nap. A ticók egyik közmondása: "Mañana oscura, tarde segura." Sötét reggel napos délutánt hoz.
2010/12/27
Libéria
500 km-t vezettem összesen a hétvégén, mondhatni a számomra legoptimálisabb körülmények között, azaz nem esett az eső, nem sütött a szemembe a nap, nem volt sötét és alig voltak az utakon.
Csak annyit kellett tennem, hogy a féltéglát ráhelyeztem a gázpedálra, és a 80 km/órás sebesség korlátozást betartottam. A lakott területeken belül pedig az előírásnak megfelelően lelassítottam 60-ra. Ekkor jöttem rá, hogy mekkora logika van ezekben a táblákban, és hogy valójában mennyi falut érintettem. Odafelé legalább tízszer figyelmeztettek az autós társaim, hogy rendőrök állnak a bozótosban, de szerencsémre egyik sem állított meg, pedig volt nálam minden, amit kérhettek. AJ Hoges angol nyelvleckéivel szórakoztattam magam az unalmas kétszer 3 és fél órás autóút során.
Szombaton még volt annyira meleg, hogy lehetett az óceánparton lubickolni. Az öböl menti Panamára esett a választás, ami volt olyan sekély, hogy nyugodtan lehett úszkálni. Viszont volt annyira zsúfolt, hogy az már majdnem zavaró volt, legalább 500 métert kellett sétálnunk, hogy találjunk egy félreesőbb helyet a törölközőnknek. Ennyi embert még Jacón sem láttam! Az tény, szünidő van, és a több gyerekes családok foglalták a helyet, akik nem kétség hogy reggeltől estig tartózkodtak a parton, mert sátorral és grillel is fel voltak szerelve...
Vasárnap már érezhetően felerősödött a szél és ezzel párhuzamosan csökkent a tikkasztó hőség is. Nagy volt az örömünk, amikor többszöri kérdezősködés után megtaláltuk a Libériához közeli vízesést. A szokásos híd után 300 méterrel jobbra (csak épp azt felejtette el megemlíteni, hogy a szóban forgó híd az majd csak 10 km múlva lesz...) illetve a fordulj meg és mennj vissza 5 km-t, meg a vízesés még 2 km tábla (közben az azt jelezte, hogy MOST fordulj balra, és még mennj 2 kmt) nem volt elég egyertélmű, de azért sikerült kitotózni végül.
A "Catrata Cortez" hely amúgy Liberia előtt 20 km-re található, Bagaces nevű város után közvetlenül. A belépő ingyenes, annyit adsz önkéntesen a helyi iskolának a parkolódíjért, amennyit jónak látsz. Egy rövid erdei séta vezet a vízesésig, melyet homokos part vesz körül. Ha süt a nap, akkor alkalmas lubickolásra is, a vize egyáltalán nem mély. A bátrabbak megkerülték, és felmerészkedtek a legtetejéig, ami azért szerintem már az életveszélyes kategóriába tartozik.
Nekem úgy tűnik, hogy ez nem egy felkapott hely, mert meglepő módon a helyiek uralták 95%-os arányban, és nem fordítva, de mindenképp ajánlom mindenkinek, mert nagyon szép és hangulatos fürdőhelyről van szó.
Amikor hazaértem meglepetten tapasztaltam, hogy San Joséban ítéletidő tombol. Kutyahideg van, szám szerint 13 fok és erősen fúj a szél. Megint majdnem meg lehet fagyni...
2010/12/16
Indiánok földjén
Kapi Kapi - ami annyit tesz maleku (indián) nyelven, hogy: üdvözöllek! A Maleku törzs meglehetősen egyedülálló: a mai napig sikerült megőrizniük a saját nyelvjárásukat, folyamatosan küzdenek az eredeti hagyományok és szokások fenntartásán. Már csak néhány száz maleku maradt fent.
A Maleku egy bennszülött törzs Costa Ricán, a Guatuso Bennszülött Rezerváción élnek, a Guatuso (San Rafael de Guatuso) város közelében. Mintegy 600 bennszülött ember él itt, de sok más törzzsel ellentétben kívülállókat is befogadnak a közösségükbe. A spanyol gyarmatosítás kezdete előtt egészen az Arenál vulkánig húzódott a területük. Ma már csak 1 órányira helyezkednek el a La Fortunától éjszakra.
Míg a legtöbb Maleku beszél spanyolul, a vénebbek csak a saját Maleku nyelvükön szólalnak meg. Gazdaságuk sarokköve, az őshonos képzőművészetük: faragások, festmények és zenei
eszközök az itt található legnépszerűbb termékek közé sorolhatók. A falu minden tagja - beleértve a gyermekeket is- bizonyos típusú művészetre specializálódott vagy legalább is segítenek benne, legyen az például az ehhez szükséges balsafa beszerzés, aprítása vagy a szükséges gyümölcsök összegyűjtése.
A Maleku törzs szívesen fogadja a turistákat, hogy megnézzék a falvaikat, de a legtöbb turista nem veszi a fáradtságot ennek a világnak a megismeréséhez, inkább a közeli városban, a La Fortunában nézi meg szertartásaikat. Természetesen a két élmény nem összehasonlítható...
A Maleku kultúra betekintést enged egy olyan világba, ahol a kertekben gyógynövényeket termesztenek, az erdő és állatvilága érintetlen, az idelátogató olyan állatokat csodálhat meg a természetes közegükben, mint például a tukánok, békák és majmok.
A geocaching nem csak arra jó, hogy kimozdít a megszokott életterületedről, hanem arra is, hogy elvisz olyan helyekre, ahol amúgy talán soha nem jártál volna magadtól. Amikor mi arra jártunk akkor éppen valamit ünnepeltek, mert a falu apraja nagyja a téren volt. Annak ellenére, hogy több turista buszt is láttunk arra, olyan csodálattal méregettek minket, mint mi őket.
2010/11/13
Sellőlány
Újra meglátogattam a Kishableányt. Még mindig a kedvenc tengerpartom egyike. Nagyon egyedi, az biztos. Esterillos nevű tengerparton található, ez Costa Rica egyik leghosszabb partja, körülbelül 6 km hosszú. Legelőször is gyerekes családoknak ajánlom, mert a kövekkel körülépült kis medencék biztonságot nyújtanak a kisebb gyermekeknek, óvja őket a hullámok erejétől. Másodsorban pedig azoknak, akik hosszú tengerparti sétára vágynak, vagy csak szeretnének egy különlegességet látni. Apály esetén fokozott figyelemmel el lehet sétálni egészen a sellőlányig, ajánlott papucsot venni. Dagálykor azonban semmiképpen sem ússzunk el odáig, mert kövekkel van körülvéve és balesetveszélyes.
Hatalmas örömmel töltött el, hogy a több hónappal ezelőtt meggyógyított láda még mindig megvan!! Ez a tengerpart igazán megérdemli, hogy felkeressék. Örökre a szívembe zártam.
2010/11/12
Bejuco
10 évvel ezelőtt egy hangulatos kis tengerparti falu volt Jacó, míg mára egy szeméttel teli jellegtelen turistaközponttá változott. Befejezetlen hotelláncok épületeinek sora húzódik a gondozatlan köves tengerparton. Az éjszakai élet a drogokról és a piáról szól. Szomorú látni, hogy mi lett Costa Rica egyik tengerparti központjából egy évtized alatt. A ticók sosem voltak büszkék Jacóra, most pedig pláne nem azok, éppen ezért nem sok helyi fordul meg arra.
Nem kell sokat tovább menni a part mentén, körülbelül 20 percnyire van Jacótól Bejuco. Nem sokan ismerik, éppen ezért sokkal tisztább a part. Aki egy kis magányra és csendre vágyik, az megtalálta a San Joséhoz legközelebb eső békés helyet. Az új autópályán mindössze másfél óra alatt le lehet érni. Engem ekkora tengeri csillaggal ajándékozott meg ez a hely:
2010/11/10
Vista Pacifico
Megjelent egy új láda Jacón, ahol kívételesen nem én voltam az első megtaláló, Alvaro megelőzött. Először ezen a sármederen keltünk át, ahonnan még 150 métert kellett volna a dzsindzsásban, hegynek fel, kézzel-lábbal-körömmel kapaszkodni.
Ekkor kértem telefonos segítséget az Alvarotól. Arra a kérdésemre, hogy jó minőségű-e az odavezető út, azt a választ adta TICÓSAN, hogy: PERSZE, ASZFALTOS!!! Itt kicsit meglepődtem, aztán gondoltam, hogy biztos rossz irányból közelítettük meg... Végül ezen az úton jutottunk el a célig, de itt is majdnem többször visszafordultunk, mert az autó kerekei kipörögtek a 90 fokos emelkedőn az "aszfalt" kövein.
A láda végül meglett, de csak azért mert a Zoli vállalta, hogy a meredek szakadékba leereszkedik a HOTEL felirat T betűje mögé a susnyákosba.
Azt nem tudom, hogy a kalandra vágyó amerikaiakon kívül még ki a csuda megy fel oda szállásért, de az öt Rotweillerrel őrzött medence mellett voltak parkoló kocsik. Talán a bent rekedt vendégeké?
A panoráma kilátásért valóban megérte felkutatni a ládát, így még én is tudtam mosolypgni:
Subscribe to:
Posts (Atom)
