Nem szoktam sorozatokat nézni, mert ha bele kezdek és az első pár rész felkelti az érdeklődésemet, akkor bizony nincs megállás. Utálok heteket várni egy-egy epizódra, és utálom ha végig kell néznem a reklámokat közben. A Lost első öt évadját egy év alatt daráltam le. Volt, hogy 3-4 fejezetet is megnéztem egymás után, volt úgy hogy hetekig egyet sem. Mikor milyen kedvem volt. Kb 1 év alatt értem a végére, és a befejező évadot már nekem is heti várakozással kellett végig kísérnem. Ez a heti adag végül olyan elvonásik tüneteket okozott, hogy a két hetes szünetben a fórumokat böngésztem, hogy vajon a többiek szerint mi fog történni, és az utolsó dupla epizódot -elveimmel ellentétben- már nem bírtam kivárni, míg feltöltik a netre, előben néztem meg kábel tévéről. A sok reklám rettenetesen idegtépő volt, ilyenkor mindig megfogadom, hogy na ez az amit soha többet.
Mit ne mondjak senki nem találta el a végét, senkinek nem lett igaza. A nép "válaszokat" várt. Én azok kevesek táborában tarozom, aki maximálisan elégedett volt a végkifejlettel. Ennél jobbat még álmodni sem lehetett volna. A tudományos, sci-fi része engem sosem érdekelt, mert ha belegondoltam az időutazás rejtelmeibe meg mi egymásba, máris megfájdult a fejem. Én egyes egyedül a karakterek sorsára voltam kiváncsi. Haza jutnak a szigetről vagy sem.
Kit érdekel, hogy a 4, 8, 15, 16, 23, 42 számsor mit takar? Most az javítana a helyzeten, hogy ha az írók a szánkba rágták volna, hogy amikor ezt beütik a számítógépbe 108 percenként, akkor a fekete füst fingik hármat tőle? Számomra mindent megmagyaráztak, nem maradt bennem kétség, mert van akkora fantáziam, hogy a többit kitalálom. Sokak azért is nehezteltek, mert hogy szerintük az íróknak fogalmuk sem volt, hogy hogyan fejezik be majd, amikor elkezdték. Könyörgöm, nem várhatjuk el, hogy egy 6 évados sorozatot betűről betűre megkomonáljanak, amikor annyi minden külső vagy belső ok közbe jöhet. Ha valaki könyvet ír nyilván változtat ezen vagy azon, amikor már a bejezésnél tart. Amikor ennyi éven át dolgoznak egy sorozaton, akkor nyilván utólag már nem tudnak rajta változtatni. Ezt ell kell fogadni és nem a csodát várni.
Aki pedig még ezek után is azt fitogtatja, hogy mi ez a sziget, az jobb, hogyha elmegy buhista szerzetesnek, talán ott kap számára elfogadható választ.
Egyedül azon izgultam, hogy ne rontsák el a végét. Kedvenc Prison Break (Szökésben) sorozatomnak indokolatlanul cseszték el a végét, mondván, hogy a főhős nem érdemelte meg a boldogságot mert sok vér tapadt a kezéhez, így mindenkinek keserű maradt a szája íze. 4 évadon át csodáltunk egy zsenit, majd az utolsó epizódban agyvérzés gyanúját sugallták, míg a ráadás részből kiderül, hogy a 190es IQ-val arra már nem telt tőle, hogy amikor két kábelköteget összeérint, akkor legalább egy kesztyűt felvegyen. Ezzel a bakival egy újdonsült feleséget hagyott maga után terhesen, akinek élete hátralevő részében 100 ezer dolcsival kell Costa Ricán bújdosnia. Na hát ez csalódás volt a köbön.
Ehhez képest a Lost-nál kellemesen csalódtam. Könnyes szemmel búcsúztattuk a karaktereket, mindenki szerepelt, aki közel állt a szivünkhöz, annak ellenére, hogy akadtak olyanok is, akiktől már a második-harmadik évadban elváltunk. Mindenki teljesítette a küldetését, ami számára fontos volt, fejlődésük során túl léptek az egyéni problémáikon, letették terheiket, és a rajongó tábor megnyugodva köszönhetett el tőlük, hiszen a kör bezárult. Mindenképpen pozitív kicsengése volt a történetnek. Hát kell ennél több?
10/10-et kapott tőlem ez a sorozat.
No comments:
Post a Comment