Második nap már reggel is, és délután is a szokottnál sokkal többen voltak, így vaslogikával kikövetkeztettem, hogy valami nagy koncert lesz! Elvégre nem rég járt itt a Metallica, nem sokára jön az Aerosmith, a Green Day, biztos most valami számomra névtelen latin zenét játszó énekesről lehet csak szó.
Harmadnap már felettébb gyanús volt, hogy MÉG MINDIG a kelleténél sokkal több zsarut látok, míg végül a rádióból tudtam meg, hogy úgy döntöttek, hogy a közbiztonság javítása érdekében még több rendőrt fognak az utcára állítani. Nem tudom, hogy ezt a kormányváltásnak köszönhetjük-e, vagy mennyi időre szól majd, de mindenképp jó ötletnek tartom.
Costa Ricát Közép- és Dél-Amerika Svájcaként emlegetik, mind domborzati adottsága, mind pedig a közbiztonság miatt! Európai szemmel szerintem fontos a fokozott figyelem, és bizonyos óvintézkedések betartása, mint például:
- Ne legyen nálunk sok KP, ne tartsunk értékes tárgyat látható helyen, a kocsiban se hagyunk semmit, ha idegenek leszólítanak, akkor ne kezdjünk el velük társalogni, felhúzott ablak mellett vezessünk stb stb.
Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy ha este egyedül vezetek bárhova, akkor nincs az az isten, hogy bárkinek is megálljak, és ha bármi történik, akkor a legközelebbi rendőrállomásig/benzinkútig meg sem állok, ha kell akkor "human bowling-ot" játszunk, csak és kizárólag rendőri ruhában lévő személynek vagyok hajlandó papírokat felmutatni, és amúgy gázspray-vel közlekedem. Ez a minimum.
Ugyanakkor Flavioban - aki brazil - a félelem szikrája sincs meg! Külön csak is az én kedvemért - többszörös figyelmeztetés után! - hajlandó a hátizsákját az ülés alá helyezni, ha elhagyjuk a kocsit. A pénztárcáját is simán a kesztyűtartóban hagyja, de azért egy 10 ezer colont kivesz belőle, hogyha MÉGIS történne valami, akkor tudjunk mit odaadni a támadónknak/vagy ha feltörik a kocsit, akkor maradjon egy kis KP... Amikor egyszer meg akarták büntetni a rendőrök, mert késő este áthajtott a piros lámpán, akkor sajnálkozva mondta nekik, hogy nála ez beidegződött reflex, mert Rio De Janeiro-ban basball ütővel törik rád a kocsi ablakát, ha meg mersz állni egy kereszteződésben. És ez az igazság. A rendőrök megértően bólintottak, majd biztosították arról, hogy itt ilyen nem szokott előfordulni és tovább engedték.
Minden nézőpont kérdése. Számára Costa Rica legveszélyesebb kerülete is ártalmatlan, míg számomra a legbarátságosabb környék is veszéllyel teli. A tengerparton a kocsi ülésen felejtettem a fényképezőgépem, semmi baja nem esett. Mások egy hotel parkolójában hagyták a kocsit, és amíg megkérdezték, hogy van-e üres szoba, addigra feltörték a bérelt autót és mindent elloptak... Rossz időben, rossz helyen bármi megeshet, de az tény, hogy a szomszédos országokhoz képest Costa Rica viszi a pálmát közbiztonság terén. Legyünk elővigyázatosak, és bízzunk a szerencsénkben.
Ahogy a helyiek mondják, itt minden: "si Dios quiere..." azaz ha Isten is úgy akarja, akkor...
... és tartsuk szárazon a puskaport!...
ReplyDeleteAz az igazság, hogy pontosan úgy van, ahogy a helyiek mondani szokták. Amikor először mentem San José-ba, meg sem néztem a neten, hogy hol van szállás, felültem az utolsó buszra, ami indult (kb 5 órás volt az út), Liberia-ban leült mellém egy Limón-i nő, ekkor még csak sejtettem a spanyolt, mert hát soha azelőtt nem tanultam, a szótárazással mentem valamire. Kedves volt és felajánlotta segítségét, hogy ahol ő megszáll, szívesen lát engem is. Elfogadtam a meghívását. Foggalmam sem volt a San José-i életről, valamennyit olvastam róla (nem ajánlatos egyedül mászkálni, főleg egy nőnek), de csak egy térkép volt a kezemben. Amióta az eszemet tudom, nem féltem soha életemben és visszagondolva, újból neki vágnék, akrámilyen bután is hangzik. Másnap a frissen szerzett ismerősöm tovább utazott. Én maradtam, mert több dolgot akartam elintézni és volt több telefonszámom, akiket felhívhattam volna, de inkább először egyedül barangoltam a városban, nappal és este is. Az a jó és tetszik, hogy sok a vallásos ember, így mivel mindenkivel barátságos voltam, akár milyen szín és öltözet került is elém, viszonzásként barátságos arcokat láttam. A sok gyalogolástól a lábamon sok vízhólyag keletkezett, a 3 napos tervemből 8 nap lett, a vége fele már bátran használtam a buszokat is, kicsit kímélve a lábaimat és megtaláltam a logikát benne.
ReplyDeleteVisszatérve a szálláshelyemre, San José-ban, mint utóbb megtudtam az egyik legveszélyesebb környéken száltam meg (Coca-Cola), de egy pisztolyt vagy kést nem láttam, inkább védelmeztek, pláne, ha megtudták, hogy nem gringa vagyok :) ...
Persze itt is, sok esetben, a szőke haj és a fehér bőr mindig előnyt jelentett. Bár nem szoktam használni ezeket az adottságokat :)
Hát a Coca-Cola tényleg nem a legbarátságosabb környék, nagyon bátor vagy!
ReplyDelete