Fekete erdő

Ilse-nek (egyik legjobb barátnőmnek) van a születésnapja. Gondoltam meglepem egy tortával, idén a Fekete Erdő-re esett a választás. Már említettem, hogy a tico-k nem a cukrászatukról híresek, így nekem elég nagy sikerélményt jelent, amikor a legegyszerűbb magyar süteményekkel villoghatok. A sütés sokkal jobban megy, mint a főzés, mert egy receptet kimérni sokkal könnyebb, mint érzéssel fűszerezni.

A fő problémát a torta szállításához szükséges doboz beszerzése okozta. Nem volt más választásom, nyakamba vettem a várost, és az egyik cukrászdánál kezdtem érdeklődni. A fehér bőr és szőke haj nagyon sok előnyökkel jár, kivéve amikor szivességet kell kérni egy nagy seggű, törpe termetű, sötétebb bőrű nőtől... A latin nő úgy általában irigy és féltékeny (tisztelet a kivételnek), így nálunk szinte semmilyen esetben nem kamatoztathatom másságomat. Jó esetben egyenrangú félként kezel, rossz esetben kikaparja a szemem.

Nos az első helyen már a pulton kiszúrtam a tökéletes dobozt "Trigo Miel" céges felirattal. Kedvesen köszöntem, majd nagyon udvarisan megkérdeztem, hogy el tudnának adni nekem egy torta szállítására alkalmas dobozkát. A fent jellemzett nő fagyos és egyben megsemmisítő tekintettel rám nézett, majd a szóban forgó, pulton heverő papírdobozra tévedt a szeme és határozottan elutasította kérésemet. Mély levegőt vettem, megköszöntem és probáltem nem személyes kiszúrásnak venni döntését.

"Egy dolog egészen addig lehetelten, amíg mi arról úgy vélekedünk. Amint elhisszük, hogy sikerülhet, abban a pillanatban elérhetővé válik." Vallom, hogy ez mindenre igaz, csak kitartás kérdése. Ennek tudatában mentem be a következő pékségbe.

Egy hasonló alkatu nő fogadott, de arcáról derű sugárzott. Előadtam a mondókámat, sajnálkozva mondta, hogy ők nem készítenek tortát, így amit árulnak az már műanyag csomagolásban érkezik, így nem tud segíteni. Oké, ezt meg tudom érteni, el tudom fogadni, no para.

A harmadik helyen egy kedves, magasabb indián fiú éppen egy ifjú párt szolgált ki. Na, ez az én emberem! Tudtam, hogyha kell, akkor ez a föld alól is kerít egyet, de legalább is ajánl valaki mást ha nem.

Ahogy előkelő, messziről érkezett idegenhez illik szempilláimat lesütöttem, megremegtettem, majd szemem sarkából esdeklően felpillantottam, és előadtam óhajom-sóhajom. A fiú körbe nézett, majd ő is sajnálkozva közölte, hogy készen kapják a tortát. Szinte elcsukló hangon folytattam, hogy pedig nekem akármilyen doboz is megtenné, mert tortát szeretnék sütni a barátnőm születésnapjára, és a szállításhoz kéne.

Na ezt nem hagyhatta annyiban. Könnyektől fénylő szemeim láttán rögtön mondta, hogy ne búsoljak, azzal bement a raktárba és kis vártatva kihozott egy hatalmas dobozt, mondván hogy ez hogy tetszik.

- Háááááát, ez már valami, de még mindig nem az igazi, ebben is csúszkálna a torta...

Ekkor hirtelen eszébe jutott valami, megint bement a raktárba, és mint egy mágus pontosan egy akkora és olyan dobozt varázsolt elő, mint amit én elképzeltem.

- Tessék, itt van, a tiéd. Ez biztosan megfelel majd a célra.

- Óóóóóóóó, köszönöm szépen, igazán kedves. - majd megkönnyebülten elmosolyodtam.

Pretty women-ként (értsd Micsoda nő című film) MAJDNEM visszamentem az undok cukrászdáshoz, hogy: NESZE, edd meg a te kis vékony szaros dobozodat, nekem van erős kartonos, és még fizetnem sem kellett érte. De aztán nem tettem ilyet. Az ő élete szegényebb az irigysége miatt, nem az enyém.

Ilyen lett a doboz:

A torta pedig ilyen: