2010/02/01
Cross the line
Rendes volt, mert azt mondta, hogy Irazu több ládát is érdemel, és legalább lesz mit megtalálnia, mert ő a kígyósat nem vállalja be két kisgyermekkel a karján...
Amúgy van egy nagyon érdekes dolog, amiben a Costa Rica-iak és az amerikaiak is megegyeznek. Ez pedig a hatalmas igazság érzetük. Már azt nehéz volt megemésztenem, hogy az amerikaiak NEM PUSKÁZNAK az iskolában, ha nem csinálnak házi feladatot, akkor BEVALLJÁK és nem szünetben másolják le egymásról. Engem majdnem megköveztek, amikor felajánlottam, hogy segítek nekik megírni, vagy súgni akartam. Nem, ők bevallják, és eszükbe nem jut ilyen. Le a kalapot előttük, tényleg.
Ugyanezt vettem észre a Costa Rica-iakon is bizonyos dolgoknál. Pl. ha be van zárva a nemzeti park akkor ők nem bennek be, akár van kerítés akár nincs. Ahol ki van írva, hogy veszélyes, bemászni tilos, oda nem másznak be, akármilyen jó fotót lehetne csinálni onnan, és még csak nem is olyan veszélyes.
Mondok egy konkrét példát: majd megevett a fene, hogy a Feri milyen jó képet csinált a Poásnál a kerítés mögül (rögtön kiszúrtam), és én is feltétlenül akartam egy hasonlót saját ötletként az Irazunál. Amikor a főkráter tábla mellett vagyok egy hajszálon múlt, hogy bemásszak, de a Tole nem engedte, mondván hogy megköveznek a többiek. Mindezt úgy, hogy egy biztonsági ember őr sincs az egész parkban a bejáraton kívül!!! Amikor már egy sokkal messzebb mentünk, és tényleg senki nem volt melletünk, akkor a kezébe nyomtam a fényképezőgépet és minden féle engedély és kérdezősködés nélkül bemásztam, akkor készült az a jó kis vulkános kép rólam.
Körülnézett, látta, hogy nem történt semmi, és végül persze ő is kért egy olyan fotót. De magától erre nem gondolt volna!!! Mire végeztünk, addigra pont odaért egy család, akik úgy csináltak, mintha nem vettek volna tudomást a szabálytalankodásunkról. A gyerekekben még csak fel se merült, hogy megkérjék a szüleiket, hogy ők is szeretnének... És akkor még nem is mondtam, hogy itt olyan szófogadás van, hogy a nem az nemet jelent. Nincs kuncsera, meg naaaaa, légyszi, engedd meg. Nem. A nem az nemet jelent. Egyszer mondják el, és az a szentírás. Csak azt nem tudom, hogy ez hogy érik el már a kezdet kezdetén...
Visszatérve a központi témára: a láda neve azért lett, mennj át a vonalon, mert Tole számára ez komoly lelkiismereti kérdést okozott, hogy a kerítés egy láthatatlan vonalban folytatódik, és a mi ládánk tulajdonképpen e bizonyos vonal mögött helyezkedik el.
Hát azért lenne mit tanulnunk tőlük...
A láthatatlan vonal:
Labels:
érdekesség,
geocaching,
mindennapok
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
szegény Tole...:( - hogy hozhattad ilyen helyzetbe??????????:(((((((((((
ReplyDelete