Valentin nap és közelgő névnapom alkalmából úgy döntöttem, hogy meglepem magam egy véletlenszerű utazással. Sokak szerint a rákok egyik nagy hibája, hogy mindig mindent előre megterveznek, és semmit nem csinálnak hirtelen elhatározásból. Egyetlen célja volt a rövid utazásomnak: minél több geoládát megtalálni az ésszerűség határjain belül. 12 ládát szemeltem ki, ebből csak 9-ig jutottam, 7-et megtaláltam (3-nál első megtaláló lettem), 1-et nem, 1-et pedig végül azért nem, mert úgy tűnt, hogy nem Törpillának való volt az oda vezető út.
Minél korábban akartam indulni, ezért már előző este összepakoltam. Végül 8 után sikerült megkezdeni a kirándulást. Az első három láda viszonylag közel volt hozzám (30 km-en belül), de útba esett. Fejvadász rejtését a templomnál ötletesnek találtam. A másodiknál már azt hittem a tengerpartra jutok le, mert az út kísértetiesen emlékeztetett a Jacó felé vezető szakaszra (azért ennyire spontán még sem akartam kirándulni, főleg, hogy még fürdőruha sem volt nálam!). Ott felszedtem egy utazóbogarat.
És miből lesz a cserebogár? A harmadik első megtalálásom Palmaresben kellemes meglepetést okozott. A kép önmagáért beszél:
Azért ekkora megtiszteltetésre még én sem számítottam. Alvaro üdvözölt, hogy jól sejtette-e, hogy én leszek az első megtaláló. Nem okoztam neki csalódást, 3 ládájából 3-nál én voltam eddig! Amúgy ő az a csávó, akire úgy berágtam még anno, amiért csak tagoknak rakta fel a ládáját. Azóta már sms haverok lettünk, mint később kiderült, az a hír járja, hogy szánt szándékkal lopják a ládákat, ezért tiltja le, nem pedig nagyképűségből, és amúgy is csak véletlenül lett tag, ezért megbocsátottam neki, és pacsipajtások lettünk.
A GPS-szel itt megint nézeteltérésünk akadt, mert ő ragaszkodott hozzá, hogy hajtsak be a nem létező körforgalomba, így az összes létezhető rossz irányba elindultam, míg végre ráakadtam az Arenálhoz vezető útra... Különben meg olyan ügyes voltam, hogy sikerült letörölnöm a garmin ikont onnan, ahol volt, és átrakni "flight mode"-ba (amikor is egy ideig letiltottam a GPS-t), továbbá átállítanom a nyelvet magyarról angolra. De a többi stimmel. Mindenesetre halálosan megfenyegettem, hogy ha ott mer hagyni Costa Rica kellős közepén, akkor örök harag. Mondanom sem kell, hogy addig nyomkodtam, míg megjavult, és szíveskedett rendesen dolgozni, mint ahogy azt elvártam tőle.
A nemzeti parkban ugyan már jártunk, csak akkor nem tudtuk, hogy három láda is van ott. Egyet pótoltam, mert már ezer éve senki nem találta meg, és tök jó helyen volt. Egy virtuális is volt, ami nem annyira izgi: le kellett mérni az 1992-ben kitört lávafolyam szélességét. Egynek pedig egy nagy szikla mellett a kövek alatt egy bokornál 5 méteres körzetben kellett volna lennie. Csak az a baj, ha kicsit is elmozdul, akkor akár nagyon mélyre is becsúszhat. Hiába próbáltam logikusan végig gondolni, vagy beazonosítani az elmentett képek alapján a lehetséges helyét, erre mondják, hogy tűt kerestem a szénakazalban...
De ezt a szép virágot Anyának fotóztam:
A parkból kifelé menet ezzel a madárral találkoztam, szerintem ez a Quetzal madár, ami Costa Rica egyik jelképe. Ha nem, akkor tévedtem, de akkor is szép a bóbitája.
A szombati utolsó ládának "Szörnyeteg fa" volt a neve. Tényleg úgy néz ki, mintha valami dinoszaurusz lenne. Azt kell mondjam, az összes eddigi láda közül ez volt a legötletesebb, szerintem valami profi rejtette el. A terepszínű láda hozzá volt kötözve a fához, és kb. 2 méter magasan volt elhelyezve, semmi támpont nem volt a leírásban. Persze nekem ez nem okozott gondot. Tele volt utazóbogárral, innen 2-t vettem ki.
Nekiindultam a nyolcas számú kiszemelt ládának. Meglepő módon több német és svájci boltot/hotelt is láttam, az utóbbinál érdeklődtem szállás után, de már nem volt üres helyük. Amikor besötétedett, akkor úgy döntöttem, hogy azonnal szállás után nézek, nem vezetek egy perccel sem tovább. Egy nagyon hangulatos kis fogadóban a vártnál olcsóbban jutottam egy szobához. Megvacsoráztam (grillezett tonhal valami nagyon finom, fűszeres szósszal, rozmaringos krumplipürével és mangós-ananászos salátával volt a menü) és korán lefeküdtem, hogy minél hamarabb folytathassam az utat.
Reggel azonnal nekiláttam a következő ládának. Könnyen meglett, ez is ötletes rejtés volt, egy reklámtábla mögé volt beszorítva.
Nagyon lusták az itteni emberek, hiába akartam benézni a német pékhez, minden zárva volt. Csak 9-kor tudtam reggelizni is. Elindultam a kiszemelt 9-dik láda felé, de visszafordultam, amikor megláttam, hogy még 20 km-t kéne megtennem földúton...
Összességében elmondhatom, hogy nagyon jó kis kirándulás volt. Még sosem vezettem 450 km-t 2 nap alatt. Megéri néha csak úgy spontán neki vágni a nagy világnak.
Bálint, BOLDOG NÉVNAPOT!
köszönöm a gyönyörű virágot!:)
ReplyDelete