Még közvetlenül a Poás után jutott idő erre a vízesés kertre, ahol én megint csak másodszor voltam. Azért szerepel megint külön bejegyzésben, mert megint csinátunk sok szép képet, amit IDE töltöttem fel, KLIKK!!!
Ugyanazt láttuk most is, csak most még barátságosabbak voltak a tukánok. Leginkább a Krisztát szerették, ami kölcsönös volt, így már le is adta a születésnapi rendelést: egy tukánt kért!!!
Illetve sokkal több cica-micát láttunk, mert kiderült, hogy kicsit feljebb még többen voltak, csak az akkor valahogy elkerülte a figyelmünket a Ferivel.
A vadmacskák rögtön kiszúrtak két betévedt kolibrit, és egy szempillantás alatt az ablak mellett teremtek, a szívbajt hozva ránk. Az egyik majd szétverdeste magát az ijedtségtől, úgy kellett, egy újságpapírral kifelé terelgetni. A másikról pedig azt hittük, hogy beszorult a csőre a gerenda és a tetőszerkezet közé, de nem, kiderült, hogy csak szipózott valamit onnan...
No comments:
Post a Comment