A megfejtésre váró találós kérdések egyike, várom a tippeket. Nekem ötletem sincs...
.JPG)
A szőlőskert közepén tusuló helyett SZEMMOSÓ!!! Akkor, ugyanez közelebbről:
?%!???'%%%????!!!!!
2010/10/31
2010/10/30
Cartago, Orosi, Cachi
Eseménydús vasárnapunk volt. Lacit kivittük a reptérre hajnalok hajnalán, de akkor már kár lett volna visszafeküdni aludni, ezért inkább elmentünk Cartagóba egy még meleg, újonnan felrakott ládát megnézni.
Olyan korán értünk oda, hogy romtemplomkertes pénztár még zárva volt, így ingyen mentünk be. Ezért szeretem a geocachinget, mert olyan helyre mentünk, ahova amúgy eszünkbe sem jutott volna. Már nagyon sokszor jártam Cartagoban, sőt Cachi-ban is, de erről a templomromról eddig tudomásom volt, pedig tényleg nagyon szép.
1681 es 1693 között épült:
A láda egész hamar meglett, bár egy két percet elidőztünk, míg átkutattuk a hatalmas fa gyökereit. Mondanom kell, hogy első megtalálók lettünk, Írisz első találata! Zoli talált egy hatalmas pókot, amikor visszahelyezte a ládát... Milyen jó, hogy kivételesen nem én turkáltam ott...
Bejártuk a környéket, felkerestük Reynaldo nanóját Orosiban, majd a kedvenc tó parti éttermemben ebédeltünk, ahol ez a táj fogadott bennünket:
Nem bírtam ki, hogy ne rejtsek ide egy ládát. Ez a fa pont alkalmas helynek biyzonyult.
Megnéztük a bazilikát is, meg a egy másik romkertet tőle nem messze. Ott érdekes a nyitvatartás xy napokon zárva, a többi napon 9-12-ig majd 2-4-ig HA nem esik az eső... Gondolhatjátok milyen sokat tart nyitva eső évszakban...
A nap fénypontja ez volt:
Délután három órakkor SAPKÁBAN ült ez a nő a téren. Érdemes megfigyelni a többi háttérszereplőt, sokan újjatlan pólóban vannak!
2010/10/29
Tukánok és kolibrik
Avagy Waterfalls Garden harmadszor
Erről már készült bejegyzés korábban, harmadszorra látogattam ebbe a parkba.
Ismernek, mint a rossz pénzt, úgyhogy mind a hármunkat beengedtek helyi áron: a fejenkénti $35 helyett így csak $20 dollárt kellett kifizetnünk, ami azért nem mindegy. Ez az egyik legdrágább belépő, amit Costa Ricán elkérnek, de még így sokadszorra is azt mondom, hogy megéri az árát!
Átépítés miatt mintha egy vízeséssel kevesebbet láttunk volna, viszont megoldották, hogy nem kell visszalépcsőzni a recepcióra, hanem busszal jönnek oda és szállítanak vissza.
A tukánok megint nagyon barátságosan fogadtak, a szines csőrű mind a hármunkra rászállt, és hagyta magát simogatni is.
A kolibriket is sikerült lencsevégre kapni, a majmokat viszont annál nehezebb volt.
A békákat pedig megmutatta az egyik gondozó. Tudta, hogy melyik fajta hol lapul. Hihetelen volt, ahogy elfordított két levelet, és alatta lapultak a békák.
2010/10/28
Banánköztársaság
Na, ez a bejegyzés igazolja, hogy az ország miből is él valójában. Betévedtünk egy banánültetvényre, ahol természetesen a legkisebbeket is befogták dolgozni. Igazán ötletesen oldották meg a banán szüretelést. Ezen a kifeszített drótkötélen egyszerűen be tudják járni a több hektárnyi földterületet.
A srácok megragadták az alkalmat és párbajoztak egyet, előkerült a panamai és Costa Rica-i machete is.
2010/10/27
Új húszezres
Eddig a legnagyobb címletű bankjegy tízezer colon értékű volt. Ez most megváltozott, íme az új húszezres! Mondanom sem kell, hogy a kedvencem!!! Természetesen a kolibri miatt :)
2010/10/26
Panama
Ki hitte volna, hogy alig egy óra alatt le lehet érni a panamai határhoz Puerto Viejoból? Jó, mondjuk aki megnézte a térképet, annak nyilván feltűnt, hogy nincs az olyan messze. Az út minősége a határ közeledtével rohamosan romlott, mintha ezzel akárnák az embrek kedvét szegni. Javasolnám ennek az útjelző táblának a mihamarabbi bevezetését:
Egy terepjáró persze sokkal könnyebben venné ezt az akadályt, ugyan személyautóval is megközelíthető, de fent áll a tengelytörés veszélye. Csak óvatosan és körültekintően vágjunk neki ennek az útszakasznak! Sixaola-t nem lehet egy túrista központnak nevezni, talán nem véletlen, hogy rajtunk kívül csak helyiekkel találkoztunk, sehol nem láttunk egy amerikait vagy európait.
A határon simán át lehet sétálni anélkül, hogy észrevennéd, mert a Costa Rica-i őrbodé olyan félre eső helyen van, hogy visszafelé majdnem elfelejtettünk bejelentkezni. Készültünk mindennel, még a Laciék haza szóló repjegyét is kinyomtattuk, csak éppen a kocsinak nem vettünk "jegyet", így azzal nem kellhettünk át a határon. Az őrök még azt a lehetőséget is felajánlották, hogy ha csak a hídon szeretnénk átsétálni, akkor nem kell kijelentkeznünk.
Nem tudom miből gondolta, hogy minket ennek a rettentően jó minőségű hídnak a látványa kielégít. Naná, hogy pecsétet akartunk az útlevelünkbe. Persze minden lehetséges, csak idő, türelem és pénz kérdése. Félórás kiselőadást tartott, hogy a panamaiak majd mennyire szarrágóak lesznek, és hogy lefognak majd húzni minket. Kívételesen nem túlzott, és még csak semmit sem kért az információért cserébe. Meglepődtünk!
A másik oldalon sorban állás, útlevél nézegetés, egy dollár fejenként egy bélyegért, 13 dollár egy San Joséba szóló buszjegy ára, hogy biztos elhagyjuk az országukat, újabb sorban állás, mindezek bemutatása, majd közel fél óra múlva elmondhattuk, hogy megérkeztünk Panamába.
Ezek után a buszsofőr szó szerint lebeszélt minket a buszozásról, és betuszkolt minket egy bugyi sárga színű taxiba - Costa Ricában pirosak a taxik... Mire feleszméltünk már közel 10 perce autókáztunk a legközelebbi város felé. Biztosak voltunk benne, hogy nem ússzuk meg 30 dollár alatt ezt a kis kalandot, hiszen elfelejtettünk megegyezni egy fix árban. Majdnem fél órás kocsikázás után közölte a taxis, hogy 3.75. Mire mi: dollár??? Fejenként??? A válasz: 1.25 fejenként, 3.75 összesen. Ennyire kellemesen már rég csalódtunk. ..
Arral a logikusnak látszó kérdésre, hogy itt mi a napi árfolyam, mennyit ér a dollár csodálkozó, habogó válaszokat kaptunk. Többszöri vásárlás után, miután már az összes helyit felidegeltük jöttünk rá, hogy Panamában dollárt használnak, csak az aprópénzük helyi cent. Nem volt ám égő... azért jobban utána kellett volna ennek járni.
Az emberek kinézetre alacsonyabbak, sötétebb a bőrük, és indián arcuk van. Más az akcentusuk, de többen megjegyezték, hogy nekem tica akcentusom van. Mondanom sem kell, hogy tíz kilót híztam ennek hallattán.
A rövid látogatásunk alatt nem csak az emberek kedvessége volt megnyerő, de a kajáuk is nagyon finom volt! Kipróbáltuk az összes tengeri herkentyűt, és izesített, picikét alkoholos algát ittunk hozzá.
Rövid látogatásunk ezzel véget is ért, hiszen Costa Rica-i idő szerint 5-kor már zár a határ. Panama egy órával előrébb van, irigyeljük is őket, mert náluk 7-kor kel a nap, és este 7-ig van világos. A panamai oldalon megint kellett 1 dollárt perkálnunk valami bélyegért. Vigyázzunk a határőrökkel, mert 20 dollárral fizettünk, és "elfelejtett" visszaadni belőle. Amikor szóvá tettem, még lett volna képe újabb 3 dolcsival lehúznia, mert hogy még biztos nem fizettem... Mondom nem, te jössz nekünk 17-tel...
A határ mentén nyüzsögtek a mezitlábas, kéregető kisgyerekek. A szivem szakadt meg értük. Nem is értem, hogy lehet ekkora szegénység egy olyan országba, ami a világkereskedelem egyik központja. Innen látszik, hogy a nagy hatalmak lenyúlják a pénzt, az átlagember meg nyomorog... Amúgy pedig tényleg minden harmad áron volt. Hihetetlen. Panama mindenképp megér egy misét.
2010/10/24
Baywatch
2010/10/23
Puerto Viejo
Puerto Viejo Limontól kb egy órára fekszik, egy tengerpart melleti kis falucska. Híres az éjszakai életről. Most, hogy már másodszorra voltam ott, nem csak a partot csodáltam, hanem azt is megfigyeltem, hogy -ami számomra meglepő volt- hogy az összes fekete fiú fehérbőrű lánynak csapta a vizet, és ez fordítva is igaz volt. Fekete lányok szinte nem is voltak, de ha igen, akkor inkább csak kisebb csoportokban pasi nélkül. A fehér fiúknak meg csak csorgott a nyála a sok szép lány után, de üres kézzel tértek haza... Érdekes volt.
A part része változatlanul gyönyörű. A víz langyosan meleg volt, és a nagy hullámoknak igen nagy erővel sodortak magukkal, ha nem vigyázott az ember. Csak egy kis lubickolásra jutott időnk, mert utunk innen Panamába vezetett.
2010/10/22
Karneválos hét Limonban
Októberben ünneplik a karneválos hetet Limon megyében. Mint később kiderült a tavalyi elmaradt valami incidens miatt. Nekem szombaton délelőtt dolgoznom kellett, ezért csak a délutáni busszal tudtam a Zoliék után menni, akik addig bejárták Manzanillot és környékét.
Az ígért három és fél óra le is ért a busz, meglepődtem. A mellettem ülő nő tőlem kérdezte, hogy Limon veszélyes-e. Azért ennyire nem kéne még ticának néznie... Meg hát mihez képest? A főút mentén végig dübörgött a zene, minden sátorból más szólt, de olyan hangerővel, hogy telefonálni nem lehetett, így hamarabb találtam meg a Laciék kocsiját, mint őket.
Körbe sétáltuk az összes sátrat. Volt ahol sört árultak, máshol üdítőt, kaját vagy gyümölcsös fagyit. Mi egy hatalmas ananászt kértünk, amit kibeleztek és teli pakoltak az általunk választott gyümölcsökkel. Fincsi volt.
A kézzel készített ajandéktárgyak mellett még a szerencsejáték volt a menő. Mondanom sem kell, hogy ezeket úgy találják ki, hogy a lehető legkevesebb bekfektetett pénzből minnél több hasznuk legyen. Ezért nem kell csodálozni, hogy kis üvegcsövekre dobált karikákból csak igen ritka esetekben származik nyeremény a vállalkozó kedvüek számára. Emellett még lehetett rulettezni és célbadobálni is.
Mini vidámparkot is felépítettek, de amikre én fel mertem volna ülni, azoknál nem engedtek volna a korhatárnál. A többinél meg annyit liftezett volna a gyomrom, vagy annyira féltem volna, hogy nem mertem bevállalni.
És persze a sapka árusok is megjelentek, amit nem igazán értek, hogy miért, mert a Karibi oldal sokkal melegebb, mint mondjuk az esős San José, és szinte mindenki rövid nadrágban volt...
2010/10/20
Mosómedve
2010/10/19
Eredeti
Pár hónapja járt itt a Metallica. Azért ez elég eredeti ötlet valljuk be:
"Csak a jegyre és a sörre telt"
2010/10/18
Javasolt útjelző táblák
Nem kizárt, hogy hamarosan bevezetik ezt a táblát az utakon:
"Vigyázat: fokozott rablótámadásos veszély" címmel
2010/10/17
Costa Ricai észjárás IV.
Beszakadt a konektor. Mit csinál egy tico? Kicseréli? DEHOGY! Jó lesz ez még, feleslegesen nem dolgozunk!
Száraz, papírmadzaggal kiköti... Ezzel persze a konektor balesetveszélyessége a triplájára nő, ugyanis amikor bedugod a zsinort, akkor azzal egy időben húznod kell a madzagot, hogy a konektor ne essen bele a falba...
Mi a történet tanúsága? RZoli után szabadon: Amit ma megtehetsz, még holnap is elhalaszthatod!
2010/10/16
Egyedi ZTE telefon csak itt, csak most
ZTE szurkolók figyelem!!! Costa Ricán már lehet kapni az egyedi ZTE mobil telefonokat, mindössze $30 dollárért!!! Csak itt, csak most, csak nálunk... Ki ne hagyjátok!
Ha eddig valalkinek kétsége lett volna, akkor most már tudjuk, hogy Costa Rica kinek szurkol a magyar csapatok közül.
Hajrá Zalaegerszeg!!!
2010/10/15
Geotalálkozó
Már hetekkel ezelőtt tudtuk, hogy lesz egy geotalálkozó Puntarenasban, amit egy amerikai pár szervezett, akik egy luxus sétahajón látogattak ide. A részvételi arány 60%os volt, mert Fejvadász és Reynaldo nem tudtak velünk tartani. Így összesen 5-en voltunk jelen: a két szervező: Vince és Lin, illetve Alvaro, Flávió és jómagam.
Utazóbogarakat cseréltünk, belogoltuk egymás geoérméit, és miután búcsut intettünk az újdonsült kesser barátainkank neki álltunk 4 még meg nem jelent ládát vadászni, ami még meleg volt, hisz Linnek és Vince-nek mindössze néhány szabad órája volt megismerni Costa Ricá-t, amit inkább a geocachingnek szentelték. Ehhez képest mi nem is vagyunk olyan elvakultak... Végül is mi csak 80 km-t vezettünk az esőben, megfázva egy röpke 10 perces találkozóért... A 4 láda miatt már megérte, hiszen már több mint két hónapja nem kessingeltünk.
2010/10/14
Bemutatom Íriszt
Örömmel értesítem kedves olvasóimat, hogy Garmina ikertestvérével bővült a geocachinges csapat, aki egyben hű segítőm is a mindennapi közlekedésben. Ez a nem mindennapi pda csoda az Airis egyik modelle, amit én rögtön át is kereszteltem Íriszre, mert hogy lelke van, az nem kétséges, Rainbow méltó párja. Mindent tud, amit tudnia kell -van rajta windows mobile, tud telefonálni, internetezni, skypelni, iránytűként is működik, ládavadászásban is partner-, de a legnagyobb erénye, hogy haza talál!
Sokan nem veszik komolyan, pedig én a tengerparti kis faluban is el tudok tévedni a második kanyarban. Egy jó példa erre: Laciék 1.4 km-re laknak tőlem légvonalban. Negyedik alkalom után már egyedül is oda találtam. Vissza még 3 hét után sem! Vagyis pontosítok! Vissza találtam, de tényleg csak órák kérdése volt! Hát ezért örülök ennyire az én Íriszemnek!
U.I.: Anya, a "Szentendrénél balra fordulok, ezért maradok a belső sávban!" című történetnél teljesen igazad volt!
2010/10/13
De most komolyan?!
Nem szoktam ideges lenni, nehéz kihozni a sodromból... DE... amikor reggel fél órával korábban felkelek, hogy hamarabb bemenjek, és tőlem pár száz méterre ez a látvány fogad, és 20 percem azzal megy, hogy ezt kikerüljem; akkor akármennyire is birka türelmem van, nem tudom megállni, hogy fel ne tegyem azt a költői kérdést, hogy:
MOST KOMOLYAN MÉGIS MIT GONDOLT A KAMION VEZETŐ???!!!
Hogy egy ekkora kis utcába csak úgy befordul? A másik kérdés, hogy mit keresett abban a kis utcában eleve??? Az UFO-k elrabolták és oda raktak vissza? Vagy a nagynénjét látogatta meg? Más ötletem nincs...
Órákig tartotta fel a két irányú forgalmat ezzel a manőverrel...
2010/10/11
Azért tudnak, ha akarnak II
Elhatároztam, hogy eljött az ideje, hogy saját telefonszámom legyen, ami az én nevemen van. Előtte megnéztem a helyi egyetlen telefontársaság oldalát, hogy mit kérnek mostanság. Mindent beszereztem: 12,500 colones kézpénzben, a személyim másolatát, egy villanyszámlát (ez alapján állapítják meg, hogy melyik nagy fától hány méterre laksz), és mivel én mobilnetet is szerettem volna hozzá, ezért ezzel egy idejüleg vittem egy papírt arról, hogy fizetem a TB-t és mennyit keresk havonta.
Közbetlenül a munkahelyem mellett nyitottak egy új épületet pár hónappal ezelőtt, amiről ezek szerint nem sokan tudnak, mert senki nem állt sorban... Át is ballagtam oda az ebédszünetemet rászánva, és rögtön elfuvoláztam a kedves eladónak, hogy mit is szeretnék, mire ő mondta, hogy természetesen. Elkérte és ő maga lemásolta a személyimet, majd a telefonomon átállított pár dolgot, hogy működjön a net, majd a kezembe nyomta az új sim kártyát, és megköszönte a vásárlást. Nem kérte a címem, nem kérdezte, hogy mennyit keresek, nem kért igazolást arról, hogy hol vettem a telefonom (régen ezt is kérték), nem kért előre pénzt. Tulajdonképpen nem kért semmit sem. Teljesen meglepődtem a villám kiszolgáláson... Azért tudnak, ha nagyon akarnak!
És akkor ehhez kapcsolodóan egy találó kép, ami azt illusztrálja, hogy azért még nem mindenhol 100%os fedettségű a hálózat; de ha így haladunk, akkor már csak évtizedek kérdése, és ez a probléma is megoldódik majd egy szép napon, amikor legkevésbé számítunk rá:
"Használd, ha tudod..."
2010/10/08
Flinstonék a bevásárló központban
Síppal a szájukban hatalmas zűrzavart keltettek.
Máig nem tudom, hogy mit kerestek itt, és hova rohantak ilyen eszeveszetten, de a ruhájuk tetszett! Jó Halloween jelmez lenne. Anyika, bevállalod? :D
2010/10/07
Bemutatom Penelopét, a mosógépem
Költözés után úgy döntött a mosógépem, hogy Pénelopét játszik, és nagyon várja haza Odüsszeuszt. A vizet töltötte ugyan, de ezzel párhuzamosan engedte is, így gyakorlatilag nem igazán akart megtelni, csak akkor ha a csövet addig a kezemben tartottam, utána viszont mosott szépen magától. Mondanom sem kell, hogy így a 45 perces mosás ideje teljes figyelmet igényelt, hiszen az öblítésnél is ott kellett lennem.
Sok találgatás után (a vákummal van a baj, az egész gép rossz, az érzékelő nem jó stb) a Zoli arra jutott, hogy szétszedi, és megnézi, hogy mi a baja... Majdnem szívinfarktust kaptam, miközben az oldalára fektetett mosógépemet kibelezte:
Nem talált semmi rosszat benne... Irány az internet. Kiderült, hogy a mosógépnek csak az a baj, hogy a vizet leeresztő csőnek pár cm-rel a föld felett kell lennie, azaz a csövet meg kell toldani, és az esését kicsit megemelni... Kisebb hajtépés után próbáltam annak örülni, hogy mindez csak pár száz colonesembe került, és nincs gyógyíthatatlan baja van...
Összeszerelés után találtunk rá Odüsszeuszra, aki időközben hazatért:
Minden jó, ha jó a vége...
2010/10/06
Bon Jovi koncert
A koncert előtti napokban a hírek szerint négyszer annyi eső esett, mint amúgy szokott, így félő volt, hogy bőrig ázunk majd. Készültünk mindenféle méretű esernyővel - amit végül a kocsiban hagytunk - és esőkabáttal is - amire később ráültünk. Plusz két pulóverrel és egy kabáttal, amiből a kabát és a pulóver párnaként szolgált, de azért nekem így is sikerült megfáznom két nappal később...
A koncerten legalább 3 (!!!) magyar volt jelen, de jöttek még El Salvadorból, Nicaraguából és Guatemalából is páran. Délután 3-kor már akkora sor állt kint, hogy amikor 6 után megnyíltak a kapuk, nekünk csak a lelátó legfelső fokán jutott hely. Ekkor a tériszonyosakat leginkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy a helyzeten már csak egy földrengés ronthatna. Én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy mikor kezdődik már a koncert.
A büfében hot dogot árultak, míg a lelátókon pizzát. Mondanom sem kell, hogy mini adagokat arany árban. A víz sem volt olcsóbb, viszont a pizza karton doboza remek szigetelőként szolgált a pulóverből/esőkabátból készült párnánkhoz a várakozás ideje alatt.
A szervezést jobban is megoldhatták volna: az egész "dühöngő" részt VIP-nek nyilvánították, aminek az árát egy átlag ticó nem feltétlenül engedheti meg magának. Ez azt eredményezte, hogy a fele se telt meg. Kicsit féltem, hogy Bon Jovi kikukucskál a színpad mellől és azonnal meggondolja magát. Később olvastam, hogy feleslegesen aggódtam, mert ő már egy hónappal ezelőtt is tudta, hogy nem lesz telt ház, de ez mégsem zavarta.
Az előzenekar valami névtelen nulla helyi (?) banda volt. Bon Jovi pontban 9-kor át is vette az irányítást. Igazából eddig szinte mindig szemben voltam a koncerteken, de most így oldalról/fentről nem szólt annyira jól a zenekar, mint azt szerettük volna. Ez egy kicsit csalódást okozott, de pár szám után megszoktuk.
A több mint két órás koncert alatt szinte csak slágerek szóltak, szám szerint 21 számot énekelt el. Bár nem volt telt ház, a közönség mégis nagyon lelkes volt. Nem hiába hallgattam orrvérzésig már 2 hónapja Bon Jovit. Szinte minden számot végig énekeltünk, számomra csak két "unatkozós" szám csúszott be. Mindenki legnagyobb meglepetésére a "Bad Medicine" átment Pretty Women-be. Valami névtelen "csillag születik" vendéggel adta elő, de szerintem inkább csak szívességet tett az unokatestvérének.
A gitárokat úgy cserélték, mint más a zokniját. Minden második számnál más volt a kezükben.
Amikor először tapsoltuk vissza, akkor még két ráadás számot kaptunk. A "Livin' on a prayer" után senki nem gondolta volna, hogy még egyszer vissza tudjuk majd könyörögni, vagy lehet-e egyáltalán felülmúlni az euforikus hangulatot. Bíztunk benne, hogy megkapjuk azt a számot, amit mindenki hiányolt. Amikor azt kérdezte, hogy "hmmm mit énekeljek" akkor a közönség egy emberként sikítva követelte az "Always-t". Bon Jovi eleget tett a kívánságunknak, mi pedig véresre tapsolt kézzel, elégedetten térhettünk haza egy fergeteges koncertről.
2010/10/05
Vigyázz, gödör!
A rossz minőségű utakat évente többször aszfaltozzák, aminek aztán az az eredménye, hogy a csatornafedél és az út közötti szintkülönbség tengelytörést eredményez. A leleményes ticók megoldották a figyelemfelkeltést: sárgával körbe festették!
2010/10/04
Mennyit késel?
Egy ticót meghívsz 6-ra, jó ha 8-ra odaér…
Laci meg a csendesebbik Zoli 5-re jöttek át hozzám. Fél 5-kor telefonáltak, hogy eltévedtek, és előreláthatólag egy negyed órát késnek. Először nem értettem, hogy ezt miért jelentik be fél órával hamarabb, amikor én még el sem indultam a munkahelyemről? Aztán rájöttem, hogy elticósodtam… Nekem az a megszokott, hogy 5-re van megbeszélve, és leghamarabb fél 6-kor szólnak, hogy mindjárt ott vagyunk, ami jó esetben annyit jelent, hogy: most indulnak…
Több éves felesleges idegeskedés után már fel sem tűnik az embernek, hogy mennyit szöszmötölnek, és milyen kényelmesek. Ez a Pura Vida. Mindent szép lassan, a maga idejében… Nyugi. Nem kell kapkodni!
Subscribe to:
Posts (Atom)
