Eltűnt a ládám, amit még a Gibékkel rejtettünk el a fán, meg amúgy is sokaknak gondot okozott valamiért, és többen jártak sikertelenül, mint amennyien megtalálták, ezért megnéztük mi van vele. Egyre profibbak vagyunk, már van terepszínű ragasztószalagunk, úgyhogy amíg a Flavio vezetett, addig én gyártottam a ládákat minden féle méretben: a nanotól az M&M cukorka tartón át a Vanish dobozig!
A Poás nemzeti park van akkora, hogy több ládának is otthonul szolgáljon, ezért a virtuális és az enyém mellett kinéztünk egy másik tuti helyet egy gyönyörű virág mögött. Aláírtam, lefotóztuk, felmértük a koordinátákat, AMIKOR rájöttünk, hogy a virtuális ládától 80 méterre vagyunk, azaz nincs meg a minimum 160 méter távolság... Fájt a szivem, mert ez nagyon biztonságos helynek tűnt. Nem volt mit tenni megnéztük a vulkánt. Szerencsénk volt, mert bár későn érkeztünk - kb 1 óra felé az ajánlott reggeli órák helyett - mégis ködmentes volt a vulkán. Fotózkodás, videózás után már indultunk is a 2 km-es sétára.
A nanómnak valóban lába kelt, de a mellette lévő fánál találtunk egy hatalmas üreget, ahová a nálunk lévő legnagyobb Vanish doboz is kényelmesen elfért. Remek!!! Még a koordinátákon sem kellett változtatnunk, annyira biztonságosnak ítéltük, hogy több hónapos csavargás után ott hagytuk Daffyt őrzőnek!
Végül geoparadicsom lett a Poás nemzeti parkból, hiszen a 2 km-es erdei ösvényen sok jó láda kis helyen is elfér. Ebben az oduban lapul a Flavio egyik legújabb ládája, amit én találtam meg "elsőként".
No comments:
Post a Comment