Keresztes hadjárat

Kilométer hiányában, meg hogy kihasználjuk a San Juan által hozott esőmentes hetet, arra gondoltam, hogy fel kéne menni megint a három kereszthez... Kicsit paráztam, hogy ha elkezd esni az eső, akkor az azért durva lesz így az esős évszak közepén, de mindenesetre bizakodtam - a titok elvét gyakorolva - hogy szép időnk lesz.

Meglepően tiszta volt a kilátás, és jó meleg is volt. Az első keresztet hamar elhagytuk, az első láda is a helyén volt. Másodikként az enyém következett, az is ott volt, ahova még februárban rejtettem. A harmadik láda 7 méter magasan viszont nem volt meg, de fel voltunk készülve erre az eshetőségre, hiszen nyomon követtük a bejegyzéseket. Utólag arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg az utolsó megtaláló nem a helyére rakta vissza, hanem sokkal lejjebb, és ragadozó állatok martalékává vált, mert a logfüzetet megtaláltuk szétázva... Ezt is pótoltuk. Egy fiatal csoport haladt el mellettünk két pitbullal... Szerencsére a kutyák meg voltak kötve.

A harmadik láda kicsit messzebb volt, mint arra frissen és üdén emlékeztem, de ez is érintetlenül várt minket. Itt belebotlottunk egy 15-20 tagú többnyire iskolás korú gyerekekből álló csoportba, akik a 90 fokos emelkedőn másztak fel kézzel-körömmel kapaszkodva. Rögtön megtudakoltuk tőlük, hogy honnan jönnek, és merre tartanak. Kiderült, hogy van egy másik járható (?) út is a keresztek megközelítésére a folyót követve, majd a hegyoldalt megmászva. Lenéztük, megvizsgáltuk a hegyoldalt, ahonnan jöttek. Én majdnem leszédültem a "szakadékról" a tériszonyom miatt.

Leültünk velük, elmajszoltuk a szendvicsünket, beszélgettük, majd teli hassal újra szemügyre vettük a terepet. A pitbullosok is arra indultak le. A gyerekek ott jöttek fel. Ha lejutunk, onnan sík terepen követjük a folyót és kész. Legrosszabb esetben akár seggen csúszva is le lehet jutni. A kérdés csak az volt, hogy feladjuk-e a járt utat a járatlanért?

Folyt köv.