Összeesküvés

Az, hogy egy hete új hálótársam van, az már említésre sem méltó. Igen, jól gondoljátok, hogy beköltözött a házi gyík a szobámban!

Hogy vettem észre? Nos, egyik éjjel matató neszre lettem figyelmes az ágy alatt, ahol a bőröndöket tartom. Mi volt az első gondolatom? EGÉR! Elképzelhetitek, hogy milyen jól telt az éjszakám... nyakik felhúzott takaróval moccanni sem mertem a szúnyoghálóval körülvett ágyamban. Másnap reggel ott röhögött a házi gyík a falon!
- Te kis pimasz! De hiszen megegyeztünk!
- Lehetnék egér is... Nem is örülsz, hogy nem az vagyok?
- Jó, jó, te nyertél. Megyek dolgozni... De be ne mássz az ágyamba! - fenyegettem.
- Ha akarnék se tudnék a hercegnős szúnyoghálótól.
- Ez igaz... Egy fokkal nyugodtabban megyek így dolgozni...

Na, azóta se láttam. Eltűnt, mint a kámfor.

Na de, hogy félkómásan, lefekvés előtt egy csótányba botlok a fürdőszobában, az már önmagában is éppen elég megrázó élmény volt. Nem tehettem mást, mint fogtam a papucsom, és elkezdtem kergetni. Lehet, hogy a macskának száz élete van, de a csótánynak minimum száz.
-Neeee, a szobámba neeeeeeee!-kiabáltam.

Végre sikerült beszorítanom a sarokba, erre mit csinált? NEKEM REPÜLT!!!! Aljas, gonosz, csaló! Ez nem ér! Na ekkorát már rég nem sikítottam: teli torokból ordítottam, beleadtam anyait, apait. Szomszédom legnagyobb megkönnyebbülésére ekkor eszembe jutott, hogy mi van, ha bele repül a számba, és mondjuk a torkomon akad?! Na, abba belehalok, az tuti.

Újra indult a hajsza. Hatszori agyoncsapás és a budin való lehúzással én nyertem a csatát.

Házi gyíkomnak csak messziről hallottam a sátáni kuncogását, valahonnan a szobámból jött a kacaj... Majd hozzá tette, hogy ez nem az ő tehene...

Akkor meg miért tartom???