Nica koszt

Két fontos szabály van, amikor Nicaraguába mész: 1. Nem szabad a csapból vizet inni. 2. Nem szabad utcai árustól kaját venni. Ebből az elsőt maximálisan betartottam (valahogy nem akartam 3 napig a WC-n ülni). A másodikat nem, mert szerintem a Costa Rica-i koszton már megedződött a gyomrom. A rizses babot itt is előszeretettel alkalmazzák reggeliként, ebédként és vacsoraként is. Úgyhogy most éppen megint babos rizs undorom van.

Viszont, ami nekem nagyon bejött az a Quesillos!

Tortilla lapra sajtot helyeznek, majd dinsztelt hagymát (leginkább a káposztához hasonlít első ránézésre), majd ezt tejföllel locsolják meg, feltekerik, egy zacskóba helyezik, bekötik, és a másik oldalon ki kell harapni, és úgy enni anélkül hogy leennéd magad. Ilyen egyszerű:

Nagyon finom! Ha nem lett volna olyan meleg, akkor tuti befaltam volna ötöt is, de így csak egyre jutott erőm.

Cacao vagy Tiste leginkább kakaóhoz hasonló ital, amit szintén az utcán árulnak. Mindkettőt kipróbáltam, a nagy melegben jól esik ez a hideg ital. A cacaot igazi kakaó babból csinálják, mintha kávé lenne, de nem az. A tiste pedig ugyanez, csak fahéjjal édesítik, és jobban megcukrozzák. Én ezt túl édesnek találtam, de amúgy finom.

Ami hatalmas meglepetést okozott, az a mangó volt! Costa Ricán a kis zöld éretlen mangót sózzák és citromozzák, ami ugyan remekül oltja a szomjat, viszont szét marja a fogzománcot. Itt az édesebb mangót sózzák, és chili porral szórják meg. Valami fantasztikus ízvarázst ad ez az édes-erős kombináció. Egyszerűen imádom!!! Csak azt nem tudom, hogy fogok Costa Ricán ilyet találni!