Ki is az az Augusto C. Sandino, akiről elnevezték Nicaragua repterét? A wikipédia ezt írja róla:
1927-től 1933-ig Augusto César Sandino tábornok partizánharcot folytatott a konzervatív rezsim és a harcokba egyre jobban belesodródó amerikai tengerészgyalogosok ellen. Végül az amerikaiak kompromisszumra kényszerültek és elhagyták az országot 1933-ban. Előtte megszervezték a Nemzeti Gárdát, amely egyesített katonai és rendőri erő volt amerikai felszereléssel. Célja az amerikai érdekek védelme volt. Élére Anastasio Somoza García került, az amerikai kormány közeli barátja. Sandino esetleges jövőbeli fegyveres ellenállásától félve Somoza találkozóra hívta őt Managuába, ahol 1934. február 21-én meggyilkolta Sandinót a Nemzeti Gárda. Később férfiak, nők és gyermekek ezreit végezték ki. 1937. január 1-jén manipulált választások után Somoza nyíltan is kezébe vette a hatalmat: elnök lett. A Somoza-család meghatározó befolyást gyakorolt fél évszázad nicaraguai történelmére.
Ami engem nagyon meglepett, hogy a hatalmas szegénység ellenére a repterük olyan modern, hogy még egy átlagos európai reptér is megirigyelné fényességét.
Aki esetleg elkésett az ajándékok vásárlásával, az sem baj, mert a reptéren még a becsekkolás előtti rész is teli van butikokkal:
Viszont figyeljünk a kolduló gyerekekre, mert legalább 5-6 fog megkörnyékezni bennünket. Mindent bevetnek majd, csak hogy kaphassanak pénzt. Az egyiknek annyira megtetszettem, hogy nem bánta, hogy nem adtam neki pénzt, hanem nyíltan beismerte, hogy elfogadna barátnőjének! Az európai szépség és a szőke haj ettől függetlenül nem mindig kedvező. A határőr képes volt kiszedni a sorból "drogkeresés" ürügyén. Erre én csak később jöttem rá, mert amíg ő azzal bókolt, hogy mennyire szépek a magyar lányok, és ő most találkozott életében először eggyel, addig én éberen figyeltem a bőröndömet, amit ő az út közepén "felejtett". Gondoltam nem baj, majd én érte megyek és felteszem az asztalra, amikor rám szólt, hogy azt ott kell hagynom, és nem sokkal később hozták is a drogkereső németjuhászt, aki körbe szimatolta.
Persze nem találtak semmit, de amikor a kutya orra a hátsó fertájamat szagolgatta és a határőr megkéredzte, hogy megkereshet-e facebookon, akkor kénytelen voltam legszebb mosolyommal elkápráztatni, és szem rebbenés nélkül azt hazudni, hogy: - hát persze! A mikor látogatok újra Nicaraguába kérdésre pedig azt felelni, hogy: remélem, minnél hamarabb!
Majdnem sikerült lekésnem a járatot, mert az interenetes becsekkolás szerint 8:05kor kellett beszállni a gépből, amikor is már minden utas a fedélzeten ült, és én estem be utoljára, pedig két órán mást sem csináltam csak sétálgattama butikok között és vártam, hogy teljen az idő.... Most még rövidebbnek tűnt az út, röpke 30 perc alatt már meg is érkeztünk!
egyre jobban örülök, hogy épségben visszaértél!:)
ReplyDelete