León

Az első napot Leónban töltöttük. Reggel 7-kor meglepetten szirénázásra ébredtünk. Kiderült, hogy annyira szorgalmas nép ez a nicaraguai, hogy a 7 órai szirénázás jelzi a munka kezdetét, a déli a pihenést/ebédszünetet, az esti pedig a nap végét. Furcsa volt minden esetre, mert engem leginkább egy kijárási tilalmat jelző szirénára emlékeztetett...

Az első legszembetűnőbb különbség a két ország között, hogy Nicaraguának sokkal mélyebbre nyúlik vissza a történelme, mint a ticóknak, pontosabban sokkal több emlékük maradt a Kolumbusz korabeli időből.

A 15. század végén Nyugat-Nicaraguát különböző bennszülött népek lakták, amelyek nyelvileg és kulturálisan a maják rokonai voltak. Az indián vér a mai napig fellelhető bennük, arcuk laposabb, bőrük sötét, termetük alacsony. 1502-ben első európaiként Kolumbusz Kristóf érte el a mai Nicaraguát. Linda Vista öböl volt az első szárazföld, amit megpillantottak, és később León lett az első város, és egyben főváros is. 20 percre fekszik a tengerpartól, de annyira meleg van, hogy víz nélkül nem sokáig lehet kibírni. Csak León körül 10 vulkán van, és 17 templommal büszkélkedik.

A második meglepő élményem az volt, hogy Nicaraguában bárhol lehet pénzt váltani az utcán az övtáskás emberkéknél. Állítólag engedélyük is van! Ami számomra érthetetlen, hogy ha mindenki tudja, hogy ezeknél több száz dollár érték van, akkor hogyhogy nem rabolja ki őket senki? Tovább vinném a gondolatmenetet: ha senki nem bántja őket, akkor nyilván a rossz fiúk védik őket. A kérdés csak az, hogy miért- mi okból kifolyólag, illetve mennyire érezheti magát biztonságban egy turista?

Első utunk az egyik legrégibb katedrálishoz vezetett, ahol több stílus irányzat is keveredett, több évtizedbe telt míg felépítették, így a közel 400 éves múltú templom egyik különleges ékszere Nicaragua történelmének.

$5 dollárért nem csak a templom belsejét mutatják meg, hanem az alagsorba is lemehettünk, ahol elmagyarázták, hogy a spanyolok alagutakkal kötötték össze a templomokat, és úgy kommunikáltak a katonai vezetők egymással háború idején. Itt megmaradt egy-két szobor, freskóval díszített szék, stb. Az alagút beltere alig volt magasabb mint én, így vigyázni kellett, hogy nehogy beverjük a fejünket. A templom teraszára is feljutottunk, ami számomra azért volt különleges, mert még soha nem jártam egy templom tetején sem. Óriások támasztották a harangokat tartó mennyezetet.

Lenyűgözött a spanyoloktól örökölt kultúra, ehhez foghatót nincs Costa Ricán. Itt megjegyezném, hogy ennek oka valószínűleg a természeti adottságaira vezethető vissza, hiszen miatt sokkal nehezebb dolguk volt Kolumbuszéknak az ellenállást tanúsító őslakókkal szemben Costa Rica területén, mert az ott lakó indiánok simán vissza tudtak húzódni a hegyekbe.

León kellemes, nyugis kisváros, egész délután sétáltunk, körbe jártuk az összes szép templomot, de ezeket már csak kívülről csodáltuk meg.

Megnéztük a helyi piacot. Hihetetlen, hogy minden mennyire olcsó. Egy farmer $7-8 dollár, mert akkora a szegénység, hogy a helyiek nem tudnak többet fizetni egy ruhadarabért...

Végig jártunk több múzeumot, többek között egy Ruben Dario emlékmúzeumot is. Valódi neve Félix Rubén García Sarmiento. 1867-ben született Nicaraguában. Szerény vidéki eredete ellenére a latin-amerikai kozmopolitanizmus nagyjává és a modernizmus döntően meghatározó egyéniségévé fejlődött. Francia prózán nőtt fel, költészetében a szavak harmóniájával igyekezett megragadni a tökéletes dallamot. Öt évig Buenos Airesben dolgozott mint újságíró, 1900-ban Párizsban telepedett le és 1907-ben nagykövet lett Madridban. Kevéssel Nicaraguába való visszatérése után hunyt el 1916. február 6-án. León városa annyira magáénak tartotta ezt a költőt, hogy az egyetlen síró oroszlán az ő sírját védelmezi.

Egy jó példa arra, hogy a Nicaraguaiaknak fogalmuk sincs a tárgyak valódi értékéről. Az egyik galériában két Picasso festmény is szinte őrizetlenül áll!

Még egy érdekesség, ami egész Nicaraguára jellemző: nincs külső kert, csak belső. Ezt a spanyoloktól tanulták, és később is megőrizték ezt a szokást, mert ez így biztonságosabb...

León megér egy napot, nekem nagyon tetszett ez a hangulatos kisváros. A képek önmagukért beszélnek, KLIKK IDE a megtekintésükhöz.