Granada

Sokan mondták, hogy Granada az egyik legszebb város Nicaraguában. Én is azt vallom. Engem leginkább Szentendrére emlékeztetett a hangulatos sétáló utcái, szebbnél szebb templomaival, és színes házacskáival. E városban számos emléke maradt a spanyol gyarmati múltnak.

Leónban a lábunkat lejártuk, ezért úgy döntöttünk, hogy itt már lovaskocsit bérlünk. A $15 dollár egy órára igazán megérte, mert így körbekocsikáztuk az egész várost.

1524-ben létesült az első állandó spanyol település. Francisco Hernández de Córdoba ekkor alapította Nicaragua két jelentős városát: elsőként a Nicaragua-tó partján Granadát, valamivel később pedig a Managua-tótól keletre Leónt. A ma is használatos pénznemük is róla kapta a nevét. Itt egy kép az emlékének állított szoborról.

Szép templomban itt sem volt hiány, sőt a Leónban megszeretett templomomnak is volt itt egy hasonmása. Meg tudom érteni, hogy miért verekedett ez a két város a fővárosi címért, hiszen mindkettő birtokolta ezt a címet egy-egy ideig, amíg végül Managua került ki győztesen. De hogy miért, azt nem tudom megérteni, de erről majd egy külön bejegyzésben.

Ismét egy jó példa arra, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi van a kezükben. A kikötő mellett két vonatállomást is felfedeztünk, amit már ugyan nem használnak, de egy régi vonat még ott porosodik az állomáson őrizetlenül! Rögtön megragadtuk az alkalmat, hogy felmásszunk rá egy fotó erejéig! Biztos vagyok benne, hogy még beindulna!

William Walker ír származású volt, eleinte orvosként kereste a kenyerét, majd ügyvédként, majd felcsapott kalandornak. Három expedíciót vezetett latin-amerikai országok ellen. Eredeti terve az volt, hogy bevezeti a rabszolgaságot Mexikóban, és területét az USA-hoz csatolja. Amikor ez kudarcba fulladt, akkor Nicaraguát nézte ki magának. Itt egy érdekes bejegyzés a Wikipédiából, ami szorosan összefügg Costa Rica történelmével is.

Az egykori Közép-Amerika utódállamában, Nicaraguában polgárháború dúlt a konzervatívok és a liberálisok között, és ez utóbbi fogadta szolgálatába Walkert.

1855. június 1-jén partra szállt Nicaraguában az Amerikai Falanx-szal, mely mintegy ötszáz jenki zsoldosból állt. A helyi lakosságból kiegészített erői bevették Granada fővárost, a konzervatívok székhelyét.

Walker ügyes módon kibékített a háborúzó feleket, s mindkettő seregeit leszerelték, így egyedüli fegyveres erő az országban már csak az amerikai zsoldossereg volt. Ezzel Walker tekintélye megnőtt, s kineveztette magát az ország hadi főparancsnokává és diktátori hatalommal (többek között a rabszolgaság visszaállításával) kormányozta az országot. Hogy a törvényesség látszatát kelthesse, 1856. júliusában választásokat rendezett, ahol nem átallott csalásokat véghez vinni. A Egyesült Államok elismerte az új kormányt, amely az angol nyelvet tette hivatalossá a spanyol helyett. Az amerikai terjeszkedést azonban a szomszédos államok hamar kiismerték, és tartottak attól, hogy Walker révén Mexikó északi területeihez hasonló sorsra jutnak.

1856-ban a costa ricaiak Anglia támogatásával benyomultak Nicaraguába és Walkerrel szemben több csatát is megnyertek. Ő azonban mindaddig fenntartotta magát, míg az általa elnöknek tett Rivas tőle el nem pártolt.

Walker hiába próbálta elérni, hogy Egyesült Államok támadja meg Costa Ricát és a briteket, az semleges maradt a konfliktustól. 1857-ben Costa Rica, Honduras, San Salvador és Guatemala kormányai szövetséget kötöttek Walker ellen. A guatemalai hadsereg elfoglalta Massayát, mire Walker több száz zsoldossal újból feltöltötte a falanx haderőt, de ez már nem segített rajta. Az egyesült guatemalai-salvadori-hondurasi-nicaraguai csapatok ostroma alá vették az amerikaiakat Granadában. Walker feladta a várost, és délre vonult zsoldosaival. Rivas városában a costa ricai sereg több hétig próbálta az amerikaiakat kiűzni, míg végül Walker vitorlással New Yorkba menekült.

Walker megpróbált visszatérni Nicaraguába, de a második, Közép-Amerika ellen tervezett vállalkozását az Egyesült Államok akadályozta meg és deportálták. Ezek után Hondrast próbálta bevenni, de azoknak több eszük volt, és golyó általi halálra ítélték kalózság alapos gyanújával. Jó kis ürügyet találtak. A háza még ma is megvan, mi is jártunk ott!

Bár nekünk nem volt rá lehetőségünk idő fogytán, hogy komppal átmenjünk a tó szélén található kis szigetre, melyen két vulkán húzódik, de mindenképp érdemes megnézni ezt a nem mindennapi természeti csodát.

Egyszerűen magával ragadó és gyönyörű, talán nem csoda, hogy ezek után egyik örök szerelmem Granada marad. A képekhez KLIKK IDE!