A mosdóból kifelé jövet magyar hangokra lettem figyelmes! HALLUCINÁLOK! - Ez volt az első gondolatom. Megálltam, és tovább hallgatóztam. Kétségkívül valaki magyarul beszélnek! -állapítottam meg. Pontosan a WC-hez legközelebbi asztalnál egy középkorú pár ült, a férfi laptopon skypolt -mint később kiderült - a kb velem egy idős fiával. Amikor már jó fél perce meredtem rájuk döbbentem, kezdett kínos lenni a szitu. Ezt még megtoldtam azzal, hogy simán letegeztem őket (valahogy nem megy nekem ez a magázódás ennyi év után) és feltettem a világ legidiótább kérdését, amit egy magyar a másiktól kérdezhet ráadásul az anyanyelvemen (hiába, na, szőke vagyok, jobb nem jutott eszembe lányos zavaromban).
-Sziasztok! Magyarok vagytok???!!!
A pasi meglepve kapsiból rávágta, hogy IGEN! A nő döbbenten nézett rám majd a férjére, majd rám: - Ezt nem hiszem el! - kiáltotta izgatottan. Hát én sem hittem el. Éveken át alig találkozom magyarral, az utolsó pár hónapban meg már többel beszélek, mint amennyi ujjam van összesen.
Lényeg a lényeg, hogy kb 8 hónappal kezdték a világkörüli útjukat, Kanadából indultak kocsival, és dél-Amerika a cél. Nem semmi! Irigylem őket!
Bár Costa Rica nekik nem jött be, ez volt számukra a legnagyobb csalódás, ahhoz képest amit vártak. Nem csodálom, aki a tengerszint feletti 3500 méteren trópusi meleget keres az megérdemli, hogy hideget kap. Az sem tetszett nekik, hogy az első tengerpart, amit találtak nem fehér homokú volt, pedig azt hitték, hogy a 2x500 km-es partszakasz az mind az lesz. És Rio de Janeiro mennyivel szebb!
Kérdeztem, hogy az nem tűnt fel, hogy Rio-val ellentétben a szomszéd könyöke nem a te szádba lóg, és itt esetleg le tudod rakni a törölköződet a földre? Sőt kilométereket tudsz úgy gyalogolni, hogy jó formán senkivel nem találkozol?
-Jaaaaa, hát igen, az igaz, de Rio akkor is sokkal szebb!
Hát nem tudom, nagy szerelmem az a város, bár még sosem jártam ott, de azért számomra a Costa Rica-i tengerpartot nehéz überelni...
Az ilyen magyaroktól mászok a falra. Ide jönnek, látnak az országból 3 napot, majd elkezdik fikázni, hogy ők paradicsomot vártak, és ez milyen snassz, ahhoz képest. Nyisd ki a szemed!!! Vedd észre, mi van körülötted, szánj rá egy kis időt, és nézd meg, mit ajánlanak mások (hozzá tenném, hogy az első 50 helybe nem tenném be azt, amit ők itt kinéztek célpontnak...). Tudok olyan 5 napos programot, amibe mindenből van egy kicsi: város, vulkán, part, esőerdő stb. Csak választani tudni kell! Persze elégedetlenkedni könnyebb, az tény.
Egyetértek! Mindig a dolgok mögé kell nézni, azt mondom. Évekkel ezelőtt, sajnos volt rossz szokásom, már kinőttem, Hál'Istennek, mindig elsőre ítéltem. Majd a sokadik áll-leesés, emberekben és környezetben egyaránt, felfedeztem a jót és a szebbik oldalt. Ezért mikor megérkeztem ide, mindig próbáltam és mai napig gyakorlom, a pozitívumot meglátni, megtalálni és kutatni!
ReplyDeleteHa folyamatosan a negatívot látja csak meg az ember, saját maga is negatívvá és keserűvé válik, majd megmérgezi önmagát és környezetét!
Húúú, ez nagyon filozófusként hangzott, vagy mi?! :)
u.i.:
Én itt Coco-ban találkoztam két kedves nyugdíjas emberkével, tavaly Afrikát járták be, idén Közép Amerikát. Kicsit jó nekik :)
Bár én köszöntem és azzal kezdtem, hogyan kerültek ide és mi járatban vannak, s bemutatkoztam. 2 napot töltöttek itt, és megbeszéltük, hogy 1 vagy 2 év múlva a szupermárket előtt ismét találkozunk.... :)