Ha minden jól megy, akkor akár 100-120 évig is eléldegélnek. Kb 8-10 éves koruktól válnak ivaréretté, és akar öreg korukban is képesek szaporodni. Bár nem túl okosak, agyuk nem nagyobb, mint egy pénzérme, mégis azzal a fantasztikus tulajdonsággal rendelkeznek, hogy bárhol is születnek ebben a nagy világban, a fejükön húzódó világos elektormágneses csík segítségével -ez csak feltételezés, még nem bizonyított- azonnal bemérik az adott földrajzi koordinátakat, és évekkel később is képesek visszatalálni, hogy majd itt adjanad új életet utódaiknak.
Attól függően, hogy a homok milyen meleg dől el, hogy hím vagy nőstény teknősök lesznek-e. 29 fok alatt hím teknősbékákra van nagyobb esély, 29 fok felett nőstény, míg pont 29 foknál fele-fele arányú megosztásról beszélhetünk. A tojásrakstól számított 60 napon belül jönnek világra. Kiássák magukat a homokból, és ha semmi sem zavarja meg őket (nem válnak a ragadozók vacsorájává), akkor irány a víz. Itt 2-3 évet élnek a part mellett, míg elég erőssé nem válnak ahhoz, hogy megkezdjék világkörüli útjukat: Észak-Kanadán át mennek Írországba, majd egészen le Spanyolország déli parjáig, majd onnan újra átúszva az óceánt jutnak vissza oda, ahol születtek. Ez a hosszú és fárasztó túra kb 6-7 évig tart.
Costa Ricán februártól májusig tart a tojásrakás ideje, egy teknős akár hatszor-hétszer is képes erre ez alatt az idő alatt. Utána ismét világkörüli útra indulnak, de ekkor már sokkal kevesebb időt vesz igénybe ez az utazás, 1-2 éven belül visszatérnek, és ez így megy tovább az életük hátra lévő részében.
Jogosan merül fel az a kérdés, hogy ha ennyire szaporodó képesek, akkor miért vannak kihaló félben? Nos a teknős élet nem csak móka és kacagás. Ott kezdődik, hogy a lerakott tojásoknak csak a 30% kel ki természetes közegükben. A megszületett kisteknősbékák útja a tengerig sem éppen zökkenőmentes, mert ezernyi veszély leselkedik rájuk, minden féle ragadozó állat vacsorájává válhatnak (krokodil, madarak, rákok stb). Az első pár év, amit a parthoz közel töltenek sem éppen egyszerű, hisz kezdetben a kis méretükből adódóan megannyi veszélynek vannak kitéve, és a helyzet nem javul, hiszen a piramis csúcsán a cápa áll, örök ellenségként. Nem egy teknősnek hiányzik egy jó nagy darab hús a lábából, ők azon szerencsések közé tartoznak, akik élve megúszták ezt a találkozást.
A legszomorúbb tényező pedig az, amit mi magunk emberek okozunk a tengerben lévő műanyag hulladékokkal (a teknős a vízben medúzának nézi a műanyag zacskót, és megeszi...), a szennyezettséggel, a vadászattal (bele akadnak a halászhálóba, lenyelik a horgot stb), és az orvadászok, akik vagy a felnőtt példányokat kaszabolják fel levesnek, vagy a tojásokat lopják el előételnek. Láttam már helyi családokat ilyet fogyasztani akár az otthonukban is, paradicsomlével isszák meg a teknőstojást, és azt gondolják, hogy ez milyen menő...
Mit tehetünk mi ez ellen? A környezetvédelmen kívül mi két dologban segítettük a teknősök szaporodását az említett program során.
1. Csoportokra osztva pásztáztuk a partot fel alá járkálva egész éjszaka. Amikor partra érnek, csak akkor közelítettük meg őket, amikor már megkezdték a gödörásást (egyébként ha bármi megzavarja őket, akkor képesek visszamenni a vízbe, és fent áll annak a veszélye, hogy nem jönnek vissza és a tengerbe vész a sok tojás). Mivel a szárazföldön nem látnak/hallnak/szagolnak jól, csak 180 fokos szögben érzékelik, hogy mi történik körülöttük, ezért csak mögé vagy mellé szabad állni, elé semmiképpen sem. Ha megkezdte a tojásrakást, akkor mi azt egy szatyorba gyűjtöttük össze, amit később áthelyeztünk egy biztonságosabb helyre, ahol nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem önti majd el a dagály. Ezzel azt garantáljuk, hogy a tojások 70%a lesz majd életképes, jelentősen javítva az amúgy 30%-os arányt.
2. Az általunk kiválasztott helyek feljegyzésre kerülnek, így 60 napon belül megfigyelés alatt tartjuk a kikelni készülő kis teknősbékákat, és legalább a tengerhez vezető útón gondoskodni tudunk arról, hogy ne érje őket bántódás (teszem azt elüldözzük a ragadozó madarakat, rákokat stb). Amennyiben valami oknál fogva nem kelnek ki a tojásból, akkor a kiásás után megviszgálják, hogy mi történt a "fészekkel".
A második pontban leírtnak nem voltam aktív részese, mert a szezon februárban kezdődött, így csak április végén- májusban fognak megszületni idén az első kisteknősbékák.
Sajnos képek erről nem készültek, mert mindne féle sárga vagy fehér fény zavarja őket (vaku, a fényképezőgép kijelzője, elemlámpa stb), így csakis sötét ruhában és vörös fényű elemlámpával szabad őkez megközelíteni hátulról vagy oldalról.
A teknősök a dinoszauruszok idején is előfordultak, de 98%-a mára már kihalt, és mindez az elmúlt 25 évben történt!!! Arra kérlek titeket, hogy ha lehetőségetek van éjszakai teknősfigyelő túrán részt venni, akkor ti is tartsátok be ezeket a szabályokat, védve ezzel a kipusztulás felé tartó fajokat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mekkora kárt okozhatunk a tudatlanságunkkal és gondatlanságunkkal.
Folyt köv.
A kis makett az idén a programban szereplő állomásra érkező teknősbékákat szemlélteti.
No comments:
Post a Comment