Rögtönzött geocaching

Az útlezárás miatt így aztán kénytelenek voltunk más alternatívát keresni. Ugyanazon az úton mentünk vissza, ahonnan jöttünk és az egyik kedvenc ládám felé vettük az irányt (az első itteni találatom). Már mindhárom kesser társam megpróbálta levadászni, de valamiért nem találták meg. Elég égő, de nem rég, amikor az egyik utazóbogarat ott hagytam, akkor én is majdnem nem találtam meg, pedig már többször jártam ott! Szóval elég jó rejtésről van szó, természetesen Reynaldó érdeme.

Arra a következtetésre jutottam, hogy a GPS-eknek nem csak lelke van, de ha kell és többen vannak, akkor akár össze is fognak ellenünk, csak hogy az ő akaratuk érvényesüljön. Nem elég, hogy Alejuelán az egyik kereszteződésnél először balra irányított, majd az utolsó pillanatban mégis csak jobbra akarta, hogy menjünk, ami elég zavaró, ha azt vesszük, hogy egy egész karavánt kell áttéríteni a másik sávba szakadó esőben. De ez semmi ahhoz képest, amikor pár hete Alvaro és Fejvadász együtt kessingeltek, keresték ezt a ládát, ahova most visszatértünk, és mind a 3 (különböző márkájú!) GPS egy száz méterrel messzebb lévő a leírásnak pontosan megfelelő farönkre mutatott!!!! Amit alaposan körbe ástak semmi haszon fejébe. Én mondom nektek, a GPS-nek önálló akarata van!

Végre meglett ez a láda is nekik, és amit én még decemberben leraktam utazóbogarat (egy repcsi) meg a Duffy kacsát azt most Flavio tovább viszi a déli féltekére. San Rafaelt is belogolta az Alvaro és a Fejvadász (saját ládám), de mire mi odaértünk a Flavioval már hűlt helye volt. Vasárnap ezt pótoltam. Egy taxisra gyanakodnak a fiúk, csak azt nem értem, hogy miért kell elvinni egy más számára teljesen haszontalan tárgyat.

Sötétedés előtt még pont belefért a Szent Pál kincse (szintén saját rejtés). Az első állomást rögtön kiszúrta a Flavio, második könnyű volt (igazad volt Anya, azóta egy fekete filccel is felírtam az oszlopra, mert a kéket tényleg lemossa az eső). A harmadikhoz a fiúknak álcázniuk kellett magukat, mert az egyik bolt előtt kint ült az eladó a rejtéstől 2 méterre. Ezt Alvaro szerezte meg. A végpontnál pedig egy csávóka a macskáját (!!!) sétáltatta a parkban, és még fél óra elteltével sem akart haza menni. Ekkor Alvaro oda ment hozzá, és elmagyarázta, hogy mi biológiát tanulunk, és hogy az egyik dolgozatunk témája a környező parkokkal kapcsolatos, és hogy nem tudja-e hogy ennek és annak a fának (a legtávolibbra bökve) mi a neve? Fejvadász és Flavio eközben rávetették magukat a ládára, aminek sajnos csak a hűlt helyét lelték annak ellenére, hogy még egy megtalálója sem volt... Igazán fáj a szívem érte, mert ez volt a legszupibb láda amit valaha is rejtettem... Ennek ellenére belolgolták, hogy megtalálták.

A hétvégi képekhez KLIKK IDE!