Palacsinta

Ez az étel sem honos itt, többnyire az amerikai változatát ismerik, és azt árulják is minden formájában (porban, elkészítve, sziruppal, fagyival, gyümölccsel stb). Az a palacsinta, amit mi csinálunk nem rég jött be az országba. Néhány étteremben (leginkább olasz pizzériákban) szerepel desszertként, illetve egy két helyen lehet sós és édes változatban is kapni $8/darabja. Ha meg akarom lepni magam, akkor szoktam venni nutellás-epreset, néha besamell mártásos spenótosat is. Ha pedig nagyon-nagyon jóságos akarok lenni magammal, akkor szoktam sütni is. Igazából nem utálnám ennyire az elkészítését, ha nem kéne megfordítani és nem lenne időigényes. Kikísérleteztem egy számomra bevált módszert: fedőre vagy olajfröccsenés gátló rácsos fedőre (annak fogója is van, ezért praktikusabb) kell átcsúsztatni, és úgy megfordítani.

Házi készítésű (Magyarországról származó) eper és barack lekvárral mennyei ebédet ettem! Persze közel sem volt olyan finom, mint amilyet anyukám csinál (ez kicsit száraz volt, és a lekvárhoz képest ízetlen), de azért ehető. Mai napig hiszek benne, hogy egy olyan strand színvonalú palacsintázó egy diáknegyedben kifizetődő üzlet lenne itt.

Összesen hetet sütöttem ki, ebből az első darabokra foszlott (így azt sütés közben elrágicsáltam), a másik hármat meg betermeltem, mielőtt eszembe jutott volna lefényképezni.