Fraijanes erdő

A két láda megtalálása alatt körbe jártuk az egész parkot, és közösen úgy döntöttük, hogy megnézzük a másik területet is, ahova tévedésből hajtottam be, mielőtt találkoztunk.

Hasonló környezet fogadott minket, itt is lehet faházakat bérelni, itt is van játszótér, de tó helyett egy mini állatkert, függőhíd és bobpálya teszi emlékezetessé a kirándulást. Persze nem bírtuk ki, hogyha már itt vagyunk, akkor ne rejtsünk mi is egy ládát. Flavio volt a soros, mert neki még nincs ládája Costa Ricán. Ezt nem hagyhattuk annyiban! Kicsit csaltunk, mert mi hárman a még meg nem jelent ládát már "megtaláltuk" és a logot is aláírtuk. Valószínű Reynaldót fosztottuk meg az igazi első megtaláló titulustól, de neki amióta új munkája van, csak elvétve kessingel itt-ott. Szerintem Pico Alto óta nem is volt találata, csak ez a 2 rejtése. Azért folyamodtunk ehhez a módszerhez, mert amúgy ha több rejtő van, akkor is csak egy kesserhez tartozhat a láda, és a többieknek nem látszik a profiljában. Azt meg nem hagyhatjuk, hogy a számlálónk ne pörögjön!

A bobpályán nem csúsztunk le, mert a teknők teli voltak vízzel. Viszont gondosan kiöntöttük belőle az állott esővizet a dengue veszély miatt.
Fejvadász mindenkinek adott egy mangót (nagyon finom, édes volt). Már mindenki farkas éhes volt, ezért a Poás melletti francia éttermet szemeltük ki, hogy akik még nem találták meg a kolibris ládát azoknak is legyen sikerélményük, és akkor még az én 2 Carrizalos ládám is útba esett volna. Ez volt a terv. Alvaro vezette a karavánt egészen addig, amíg egy lezárt útszakaszhoz nem értünk. Földcsuszamlás volt az első tippünk, de egy rendőrtől megtudtuk, hogy rally van, azért kb minden két órában nyitják csak meg az utat 15 percre. (Ami azt jelenti, hogyha Heredián keresztül jöttem volna, akkor nagy valószínűséggel nem engedtek volna át ki tudja meddig, és lemaradtam volna az általam szervezett kessinges találkozóról. Ezért érdemes a jelekre figyelni!) Azt tanácsolta, hogy jöjjünk vissza 45 perc múlva. Annyira éhesek voltunk, hogy addig nem bírtuk volna ki, így arra szavazott mindenki, hogy a legközelebbi vendéglőbe ebédeljünk meg, és csak utána menjünk tovább.

Mindenki mást rendelt, de ugyanazt ittunk, egy "horchata" (ejtsd orcsata) nevű italt, amit rizsből, mogyoróból, kukoricából csinálnak (azt ne kérdezzétek, hogy hogyan), és a végén cukrozzák, fahéjazzák. Nekem nagyon bejön, bár először mindig mangót kérek, ha az nincs akkor valami más gyümölcslevet, így horchatát szinte soha. Most is csak azért mentem bele, mert mindenki azt kért, és nem volt mangó.

Pontosan 40 perc telt, amikor ismét karavánt formáltunk, arrébb gurultunk 300 métert, és immár teli hassal vártuk, hogy a rendőr megnyissa az utat. Odajött hozzánk, és sajnálkozva közölte, hogy félreértés történt, és FÉL ÓRÁVAL EZELŐTT volt szabad az út, és most megint várhatunk másfél órát. Ez az amikor nagy levegőt kell venni, háromszor, és nyugodtan kifújni, mosolyogni mindeközben és elhinni, hogy ezt nem szánt szándékkal ellened irányul, hanem csak egyszerűen a manyána nem neked dolgozott. Még mindig nem tudom ésszel felfogni, hogy a Costa Rica-iak mindezt hulla természetesen veszik. Alvaro odajött és halál nyugodtan tolmácsolta, hogy mi az ábra. Meg sem fordul a fejében, hogy esetleg egy kanál vízben megfojtom a rendőrt, amiért félre vezetett minket. Nekem aktív "anger management" programot kell gyakorolnom, hogy megőrizzem ilyen esetekben a nyugalmamat (bár az tény, hogy már sokkal jobban tolerálom az ilyen jellegű húzásokat, mint pár éve, de azért még messze vagyok a helyiek minden mindegy "ez van" reakciójától). Ők ilyenkor nem szidnak senkit, nem kérdőjeleznek meg semmit, nem alkudoznak, hanem automatikusan rátérnek a B terv kidolgozására. Birka beletörődésüket még egy buddhista szerzetes is megirigyelné, nem beszélve rólam. Persze ugyanakkor más dolgok meg teljesen kihozzák őket a sodrukból, amire mi európaiak csak a vállunkat vonjuk meg, vagy még azt sem: pl viharos féltékenységi roham jön rájuk, ha mondjuk egy boltos ne adj isten szemkontaktust vesz fel a barátnőjükkel. Ilyen ingadozó a latinos vérmérséklet. Valamit valamiért, senki sem tökéletes.

Folyt köv.