Kicsi a világ...

A pénteki SEO meeting után odahívott magához a tulaj fia, és bemutatott egy amerikai születésű csávónak, akinek a szülei magyarok. Márk azzal kezdte a bemutatkozást, hogy a taxis nem hazudott. Itt már sejtettem, hogy miről van szó, de azért megkérdeztem, hogy milyen taxis, és különben is mit mondott?!

Gyanúm beigazolódott, valóban a Zolival volt szerencséje taxizni egy héttel ezelőtt. Véletlenül jöttek rá, hogy a másik is magyar. Márk éppen magyarul ecsetelgette a telefonban, hogy szerinte a taxisa direkt a hosszabb úton viszi őt, hogy több pénzt kérhessen majd el a végén, azt gondolván, hogy a vezető nem érti amit mond. Mikor letette a telefont a Zoli mosolyogva fordult meg, és magyarázta el, hogy azért mennek kerülőúton, mert a másik útvonal ilyenkor mindig be van állva. Innen persze azonnal beindult a beszélgetés, és az is szóba került, hogy hány magyar van itt, és hogy én hol dolgozom.

Márknak meg sem fordult a fejében, hogy velem is lesz szerencséje találkozni egy héttel később teljesen véletlenül.

Kicsi a világ... de ennyire???

Bónusz kép: kábelköteg nélkül tök jól nézne ki ez is...

Riteve

Büszke vagyok magamra. Már négy hete ezen spanoltam magam, jobban izgultam, mintha én magam vizsgáztam volna.

Bevallom, hogy amúgy az egysenlőség híve vagyok minden téren, DE vannak kivételek. Ilyen például levizsgáztatni a kocsit, ami szerintem például abszolút a férfiak dolga. Többszörös latolgatás, fontolgatás után arra jutottam, hogy a kocsit ugyan magam vizsgáztatom le, de azért viszek magammal valakit, hogyha úgy hozná a sors, akkor legyen valaki mellettem, aki leordítja a fejüket.

Igazából nem egy nagy cucc ez az egész, csak szerintem nem nőknek való. Szegény srác megkísérelte, hogy beállítson a vonal mellé, ahol sorakozni kell. Kissé félre értelmeztem a feladatot... Le sem tagadhattam volna, hogy szőke vagyok. Mondja a srác, hogy tekerejem a kormányt balra. Erre mit csinálok? Bekapcsoltam az irányjelzőt jobbra. Mire ő: "tekerd a kormányt balra!" Ja! Hogy a másik bal? Oké, nem probléma, bekapcsolatam a bal oldali indexet, ezen ne múljék... így indítottunk...

Ezek után szivatott még egy kicsit, és nagyon sokszor mondta, hogy guruljak előre-hátra. Egyszer kiesett a száján, hogy "kész", mire én úgy megindultam, hogy 3 feladatsoron egyből áthajtottam... Kedvencem, amikor az irányjelzőket nézte, hogy működik-e, majd a jobb bal után mondta, hogy ablaktörlő, mire én logikusan kikövetkezttem, hogy az elakadás jelzőre gondolhat csak...

Szomorúan nyugtáztam, hogy se a kerékcserélő szerszámokat, se az elakadásjelző háromszöget, se a pótkereket, se a vadi új elsősegélydobozomat nem kérte számon. Lehet, hogy attól félt, hogy akkor majd a lámpát kapcsolgatom lelkesen?

Legutolsó fék próba szerűnél, amikor mondta, hogy guruljak előre (hogy a hátsóféket is megnézzék) akkor én majdnemhogy lelkesen kigurultam a parkolóba, hogy VÉGE! Úgy kellett utánam kiabálniuk, hogy álljak meg. Vicces volt.

Szerintem a nagy sikerre való tekintettel úgy döntöttek, hogy inkább átengednek, csak ne jöjjek vissza még legalább két évig. Pár hibapontot kaptam ugyan, de a kocsit januárban nézték át, kétlem, hogy valami baja lenne.

Büszke vagyok Törpillára is, mert derekasan helyt állt.

(Riteve= Revision Technica de Vehiculos= Gépjármű Ellenőrző Technológia)

Szabályok

Megőrjítenek! A sírba tesznek!!! Két hete másról sem beszélnek, minthogy megváltozik a törvény a vezetés terén. Most már mindent büntetni fognak, de nem akárhogyan, hanem itt is bevezetik a pont rendszert, és felemelik a büntetéseket is a csillagos égig. Nincs több piros lámpás áthajtás, stop táblánál meg nem állás, véget ért az utcai vidámpark jellegű dozsemozás. (Legalább is ezt akarták elhitetni a néppel).

Mindezzel nem is lenne semmi bajom, ha nem találnának ki olyan hülyeséget, hogy legyen nálunk is kötelező az elsősegély doboz (fellebbeztek, hogy a tűző napon jóval a szavatossága előtt tönkre menne), tűzoltó spray, kötél a kocsi megbikázására, 2 elakadás jelző háromszög (ez eddig is kellett), fényvisszaverő mellény (ilyet küldött anya, ez is megvolt). Még ezzel sem lenne baj, de én hiszékeny, szerencsétlen, aki főállásban szívatom saját magam meg is vettem mindezt, mert beparáztam, hogy úristen, most mi lesz? Ki akarja, hogy inge-gatyája erre menjen el! ERRE mit ad isten? Hétfőn hatalmas ellenőrzés, 250 büntetés stb. Rá két nappal meg mi van? Na mi? Nem fogjátok elhinni, de már eltörölték a pontrendszert, és ennek az életmentő felszerelésnek a szükségletét is. Azt hittem a guta megüt!!!! És mindez miért???? Mert ennyi idő után sem voltam képes megtanulni, az első és legfontosabb aranyszabályt! MANYÁNA!!!!! Minden manyána!!!!!!

De ez nem minden! Ugye a rendszámtábla nap be nem tartásának a büntetését is 6-szorosára emelték, ami azért már elgondolkodtató, hogy érdemes betartani. Én szerencsétlen (már megint) persze betartottam. Fél 6-kor elindultam munkába gyalog, viszonylag hamar be is értem, kb. 1 óra tíz perc alatt. Már a hajnali utazás is kalandosnak ígérkezett: a buszsofőr összeszólalkozott egy pacákkal, aki az úttest szélén gyalogolt, majdnem leszorította az útról (erősebb elve alapján, ő majd megmutatja ki az úr a háznál!), mire a másik válaszul a baseball labdáját vágta neki a busz oldalának, majd az ablaküveget célozta meg, az utasok torkából felszakadó elfojtott sikoly hatására végül meggondolta magát...

És persze egy rendőr sem volt az úton, se oda, se visszafelé... Jellemző! Érdemes jó polgárnak lenni, és betartani a szabályokat? Nem...

De ami a legjobban kiborított, hogy mikor esedékes a Törpilla vizsgája? Na, mikor? Hát márciusban! És ez miért baj? Miért? Mert a vélemények nagyban megoszlanak a sötétített ablaküvegről, de két dologban egyet értenek.

1. A hátsó ablak nem lehet sötétített.

2. Az oldalsó ablaküvegnek 70%-ban átláthatónak kell lennie.

Ha a szívemre teszem a kezem, akkor azt kell mondanom, hogy Törpillánál ez olyan 60%-ot jelent enyhe jó indulattal. Nem limuzin sötét, de azért láttam már egy árnyalattal világosabb ablaküveget is. A jóhír viszont, hogy van kiskapu. Mert ugye miért ne lenne? A Costa Rica-iak igen leleményesek ilyen szempontból. Ez pedig a következő: nem rendelkeznek megfelelő eszközzel, ami kimutatná, hogy melyik ablaküveg mennyire sötét, azaz nem tudják bizonyítani a 70%-os határt!!!! Ha pedig nem tudják bizonyítani, akkor nem büntethető. Maximum vizsgán jár pontlevonás érte.

Ennek örömére ma megváltam a sötétített hátsó ablaktól. Az oldalsótól nem. Több ok miatt. Az első az, hogy a nagy melegben jól jön. A második pedig az, hogy így egy fokkal nagyobb biztonságban érzem magam, amikor egyedül vezetek.

Reméljük minden rendben lesz a vizsgán is. Még csak második évét töltötte be Törpilla, elvileg simán át kellene mennie.

Ja, és ami a legjobb! Azért is büntetnek, hogyha az éves matricán kívül bármi más van az szélvédőn!!! Úgyhogy leszedtem a vészhelyzet esetén elérhető telefonszámot, és az olajcsere esedékes idejét jelző matricát is. Ha ez őket boldoggá teszi, akkor legyen nekik igazuk... Minden csoda három napig tart.

Törpilla ma megint meglátogatta családját, itt a kép.

Multi láda San Ramonban

Costa Rica első -és egyetlen- multiládáját szombaton találtuk meg egy tőlem kb. 50 km-re lévő San Ramon nevű városban.

Az első állomás a templommal szembeni téren lévő emlékmű volt. Itt le kellett olvasni az évszámot, és a megadott matematikai műveletek elvégzése után kaptuk meg a második állomás koordinátáit.

A második pontnál a templomkertben található síremléken lévő évszám adta a segítséget a harmadik ponthoz. Itt is volt egy nemzeti jelképnek számító carreta (szekér), ahol tök jó képek készültek.

A harmadik pontnál szívtunk egy kicsit, mert bár nem volt messze, a GPS mégis a legmeredekebb utcán hajtott minket át gyalog a déli melegben, ráadásul egy temetői síremléket kellett megkeresni, és először a temető falához vitt minket, így kerülhettünk egy nagyot a bejárat felé. Egy híres költőnek állított emlékműn szerepelő évszám adta a segítséget a negyedik -és egyben utolsó- ponthoz.

Sokáig nem értettük, hogy mi lehet az a hely, ami hétfőtől-péntekig 8-12 és 2-6 között, illetve szombaton 8-12-ig látogatható, de nem kell belépőt fizetni. Nagy volt a meglepetés amikor a rejtő ügyvédi irodájánál találtuk magunkat. A leírásban az szerepelt, hogy mágneses, de a képen egy hatalmas műanyag láda volt feltüntetve. Azon tanakodtunk, hogy akkor mégis mit kell keresni, amikor Alvaro üdvözölt bennünket. Behívott minket az irodájába (ezért volt így feltüntetve a nyitvatartás), itt volt a nagy láda. Ekkorát még nem is láttam, legalább fél méter hosszú ez a cső.

Kint, az ablaknál van elhelyezve a mágneses nanó, arra az esetre, hogy ha valaki akkor járna arra, amikor ő nincs ott. Nagyon ötletesnek tartottam a rejtést, és remekül ki volt dolgozva mind a 4 állomás. Csak azt sajnáltam, hogy nem vittem magammal egyik utazóbogarat sem, mert ennél biztonságosabb ládát keresve sem lelnénk. Annak is örültem, hogy Alvarot személyesen megismertük, mert így már csak Reynaldo hiányzik a körből, és akkor elmondhatnám, hogy az összes helyi kessingelőt személyesen is ismerem.

A többi képhez KLIKK IDE!!!!

Még mindig nem

Remélem már kezdtek hozzászokni a szokásos hétfői siránkozásaimhoz. Még mindig nem mondanám, hogy végig bírom csinálni tökéletesen az általam választott edzésprogramot. Ma arra kényszerültem, hogy elhagyjam a félórás ténfergést, leginkább azért mert baleset miatt dugó volt. ĺgy egy laza 10 perces bemelegítés után készen álltam a 30 perces hasizom órára.

Mindenre felkészültem, de mégis... mint mindig, én szívtam. Nem az az edző tartotta, aki eddig!!! Hanem az, akit én amúgy nem kedvelek, mert elég faképet vág mindenhez, az a tipikus:
- Hozzám ne gyere rinyálni, mert nem hat meg. Vagy csinálod, vagy húzzál haza. - Kívülről amúgy nem néz ki izmosnak, de egyszer kétszer már láttam atlétatrikóban edzeni, és akkor ért csak az igazi meglepetés, hogy: mikor nőttek az izmai ekkorára???

Tömören összefoglalva a fél órás edzés alatt egy olyan gyakorlat nem volt, ami ismerősen csengett volna. Olyan színes eszköztárat tálalt elénk, nemhogy az elmúlt 6 hétben nem találkoztam ezekkel a feladatokkal, de azelőtt sem! Mindezt úgy, hogy max 15-20-as sorozatokkal dolgoztunk, és kettőnél többször nem ismételtük! A levezető gyakorlat volt a hab a tortán! Fekvőtámaszban ollózó mozdulatokat kellett végeznünk a lábunkkal 1 percen át! Majd az 1 perc letelte után benyögött egy "Muchas gracias-t". Köpni, nyelni nem tudtam. Semmi levezetés, fújd ki magad, vegyél mély levegőt stb. Nem. Nagyon köszöni, és ezzel ő letudta az órát. No comment.

Nem volt időm sokat bosszankodni. Hason csúszva elkúsztam a bicikli teremig, ahol éppen Grevin készített fel minket a legrosszabbra.
- Az újaknak szól: nyugi, élvezzétek az órát a saját tempótokban. Többiek: mindent bele!
Na mondom, jól indítunk... Akkor engem légyszi kötözz a biciklihez, különben nem biztos, hogy rajta maradok.

Kis idő elteltével ezt az instrukciót kaptuk: hegynek felfelé fogunk menni. Óóóóó.... Remek... Már csak az hiányzott. A harmadik váltás után már tudtam, hogy a Chirripot másszuk. Újabb 10 perc után már úgy éreztem, hogy Costa Rica összes vulkánján és hegyláncán túl vagyunk, kezdődhetett a sprint! Erősen elgondolkodtam, hogy Grevin két szép szeme sem elég vonzó ahhoz, hogy én ezt végig csináljam.

Amikor bejelentette, hogy már csak 200 méter van hátra nagyon elkeseredtem, de végül ami nekem 50-nek érződött jelentette az óra végét. Lehet ennyire felkészültem a legrosszabbra? Minden esetre ez kellemes meglepetésnek bizonyult.

Végre megtanultam, hogy ezeken a napokon nem szabad magassarkú cipőben menni, mert az nagyban nehezíti a haza felé vezető utat: remegő térdekkel nehéz lépcsőzni!

Costa Rica új elnöke

Bár nem szokásom más cikkjét közzé tenni, mégis úgy gondoltam, hogy a Népszabadságban megjelent információ Costa Rica új elnökéről - helyesebben elnöknőjéről - megér egy bejegyzést. Hamár kis hazánkban közzé tették, akkor én is megemlékezek erről a pillanatról, mert mégis csak fontos mérföldkő ez az ország történelmében. Művelődjetek Costa Rica politikájával kapcsolatban:

Marionettfigura vagy kemény kezű elnöknő?

Costa Rica régi fővárosa, az Irazu-vulkán lábánál fekvő Cartago bazilikájában, országa védőszentjéhez, a Fekete Madonnához fohászkodva köszönte meg választási győzelmét Laura Chinchilla Miranda, a Közép-Amerika Svájcaként is emlegetett ország első női elnöke. A hófehér nadrágkosztümöt viselő, ötvenéves politológusnőt, akit férje és tizenhárom éves fia kísért, filmsztárként ünnepelték. A mise után, amelyet Cartago püspöke, José Francisco Ulloa celebrált, mindenki kezet akart vele szorítani.

Laura Chinchilla megválasztása nem akkora nagy csoda, mint a Fekete Madonna szobrának felfedezése volt 1635-ben, a tengerparti sziklák között. Costa Rica elvégre Közép-Amerika legtehetősebb, legszilárdabb politikai berendezkedésű országa, amelyet a világ huszonkét legrégebbi demokráciája között tartanak számon. Elemzők szerint épp itt volt az ideje, hogy nő töltse be az elnöki posztot, s csodának inkább az tekinthető, hogy ez nem történt meg már korábban.
Világszerte sincsennek sokan - a királynőket nem számítva - a legmagasabb posztra jutott női politikusok. Angela Merkel német kancellár a világ egyik legbefolyásosabb női vezetője. Svájc elnöke Doris Leuthard, Finnországé Tarja Halonen, Johanna Sigurdardottir személyében tavaly lett első ízben női kormányfője Izlandnak, Jadranka Kosor ugyancsak 2009-ben került a horvát kormány élére. Ázsiát három vezető képviseli a női klubban, India elnöke 2007 óta Pratibha Patil, Bangladesh kormányfője már másodszor Sejk Haszina Vazed, a Fülöp-szigetek elnöke majd tíz éve Gloria Macapagal-Arroyo. Afrika első női vezetője 2005 óta a libériai elnökasszony, Ellen Johnson Sirleaf. Latin-Amerika kemény asszonyai között Laura Chinchilla már az ötödik elnöknő, szűkebb pátriájában, Közép-Amerikában pedig a harmadik.

Argentinában - a legendás Evita államában - Isabel Perón volt az első női elnök, igaz, a táncosnőből lett botcsinálta politikus nem tudta pótolni Juan Domingo Perón első feleségét, a szegények gyámolítójaként imádott Evitát. Isabel rövid, ámde felettébb kaotikus országlásának katonai puccs vetett véget 1976-ban. Jelenleg is nő irányítja Argentinát, az előző államfőt, Néstor Kirchnert felesége, Cristina Fernández követte a Casa Rosada elnöki palotában. Kirchnerék népszerűsége az utóbbi időben megkopott, az elnöki párt azzal vádolják, hogy posztjukat személyes gyarapodásra használják. Nicaraguában a meggyilkolt lapszerkesztő-politikus, Pedro Joaquín Chamorro felesége, Violeta Chamorro történelmet írt 1990-ben, amikor a sandinista Daniel Ortegát legyőzte az urnáknál. Chamorro asszony erőteljes amerikai támogatást élvezett, s mögötte állt a helyi sajtó: Managua három - különféle irányzatú - napilapjának egy-egy fia volt a főszerkesztője. Panama élén 1999 és 2004 között állt elnöknő, Mireya Moscoso személyében. Moscoso Arnulfo Arias volt elnök özvegye, az ő hivatali ideje alatt kapta vissza a közép-amerikai ország a Panama-csatorna feletti ellenőrzést. Március 11-én köszön le négy év után Chile népszerű elnökasszonya, a gyermekorvosból lett politikus, Michelle Bachelet, akinek apja még Salvador Allende egykori kabinetjében szolgált.

A chilei és a Costa Rica-i elnöknő karrierjében közös vonás, hogy egyikük sem férje jóvoltából, hanem saját erejéből emelkedett a legmagasabb tisztségbe. Igaz, ahogy Bachelet, Chinchilla is otthonról hozta a közszolgálat tiszteletét, apja tizenöt évig Costa Rica főszámvevőjeként dolgozott. Laura a család négy gyermeke közül a legidősebb, s az egyetlen lány, nem csoda, hogy férfiasan igyekezett helytállni. Politológiát tanult a Costa Rica-i Egyetemen, majd az Egyesült Államokban, a Georgetown Egyetemen kapott mesterképzést közpolitikából.

Nagy szenzáció volt, amikor Laura a rendőrség élére került, ma is felidézik, ahogyan - öthónapos terhesen, kismamaruhában - felsorakoztatta a tiszteket és erélyes hangon névsorovasást tartott. Belbiztonsági miniszterhelyettes, majd miniszter lett. Már akkor világossá tette, hogy képes kikövetelni a helyét a férfiak macho világában - írta az elnökasszonyról portréjában a madridi El País. Azt sem hallgatják el, hogy Laura Chinchilla, akit május 8-án iktatnak majd be hivatalába, erélyesen elhatárolja magát országa feministáitól. Noha politikai nézeteit illetően középutasnak tartják, társadalmi kérdésekben mélyen konzervatív. Ellenzi a katolikus egyházt álllamvallásként deklaráló Costa Rica-i alkotmány megváltoztatását, állam és egyház szétválasztását. Közel áll az egyházi körökhöz, s szemben áll mindennel, ami sérthetné a klérust. Ellene van a nők szabad választásának az abortuszkérdésben, nem támogatja az egyneműek házasodását, s még az esemény utáni tabletta árusítását is helyteleníti. Costa Rica első női elnökének megválasztása így is példa lehet a közép-amerikai ország asszonyai számára, vélik a szakértők, annak ellenére, hogy ígéretei között nem sorolja fel a férfiak és nők közötti megkülönböztetés csökkentését.

Chinchilla asszony a jelenlegi államfőtől veszi majd át az elnöki vállszalagot. Óscar Arias Sánchez már másodszor töltötte be az elnöki tisztséget, s maradhatna is hivatalában, ha az alkotmány nem rendelkezne úgy, hogy legközelebb 2018-ban választhatnák meg újra. A hatvankilenc éves politikus azonban most már nyugalomba akar vonulni, olvasgatni akar, s családjának él majd. Arias az 1980-as, 90-es években a közép-amerikai polgárháborúk lezárásában játszott közvetítő szerepéért kapta meg a Nobel békedíjat. Costa Rica kimaradt az akkori gerillamozgalmakból, a térség egyedüli állama, ahol hatvan éve mindig demokratikus választások döntöttek a hatalomváltásról.

Laura diszkrét botox-kezelésekkel hozta magát formába, s számíthatott rá, hogy a távozó elnök népszerűségének hullámán simán megelőzi a megosztott ellenzék jelöltjeit, a baloldali Ottón Solíst és a libertariánus Otto Guevarát. Így is lett, 47 százalékkal már az első fordulóban bebiztosította győzelmét. A választók azzal, hogy az alelnökasszonyra szavaztak, tulajdonképpen a folyamatosságra voksoltak. Igaz, sokan azzal vádolják, hogy az új elnök Arias bábja, "marionettfigurája" lesz, s a háttérből továbbra is a volt államfő mozgatja majd a szálakat.

Barack Obama amerikai elnök is üdvözölte Costa Rica új elnökasszonyát, s reményét fejezte ki, hogy együtt tudnak majd működni biztonsági és környezetvédelmi kérdésekben. Laura Chinchillának nem lesz túl könnyű a dolga, ha keresztül akarja vinni elképzeléseit, hiszen a tömörülés, amelynek képviseletében győzedelmeskedett, a Szocialista Internacionáléhoz tartozó Nemzeti Felszabadulás Pártja nem rendelkezik többséggel a kis ország parlamentjében. Az elnöknő máris jelezte: párbeszédre törekszik az ellenzéki erőkkel. Noha Costa Ricát a szomszédállamoknál kevésbé viselte meg a gazdasági válság, ennek ára az ország adósságállományának növekedése volt. Chinchilla asszony, akit a szabadkereskedelem eltökélt hívének tartanak, a külföldi beruházások ösztönzését, az állásteremtést szorgalmazza. Ahogyan biztonsági miniszterként, államfőként is a kemény kéz politikáját hirdeti: erélyesen fel akar lépni a szervezett bűnözés, az erősödő illegális kábítószerkereskedelem ellen.

Az eredeti cikket, ami február 21-én jelent meg a Népszabadságban, ezen a linken érhetitek el:

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=261101

(Külön köszönet a Zsuzsikának, amiért felhívta a figyelmemet ennek a cikknek a megjelenésére).

Térkép

Detti mondta múlt héten, hogy jó lenne, ha csinálnék térképet az utazásokról, amiket Costa Rica-ban bejártam, és egyből meg is csináltam, de aztán szólt hogy fontosabb blogokat akar feltenni, ezért csak most jelenik meg. De még pont időben, még csak 2 hónapja jöttem haza.

Az utazások nagy részéről már írtunk, kivéve a hazautat, ami ugyanolyan útvonalon volt, mint az odaút csak sokkal korábban kimentünk a reptérre, mert Detti biztos akart lenni benne, hogy eljövök. Még a reptérre is bekísért, pedig megegyeztünk, hogy csak lassítani fog. Nem értettem az aggodalmát, általában azért mennek az emberek reptérre, hogy elutazzanak, csak úgy nem szoktak odamenni.

4 hosszabb út volt: Arenal, Monteverde, Dominical - Quepos - Jaco, Tortuga.
Garmin navigációs program sokat segített. Ugyanazt használtam, mint Detti, csak az enyém nem beszélt. Ez nem zavart, mert én amúgy sem társalogtam volna vele, mint ahogy ő szokott.
Mondjuk ez szokás kérdése vannak idősebb emberek, akik TV-vel is beszélgetni szoktak.
Tengerparti kirándulásnál majdnem 900 kilométert vezettem 6 nap alatt. Azóta már Detti is ment 2 nap alatt majdnem 500-t, de azért ennyivel nem vezet gyorsabban nálam, akkor én két napot tengerparton töltöttem.

A lejátszás ugyanolyan lassan megy ott is ahol Detti vezetett, ezért nem akarta engedni először, hogy felkerüljön blogra. Térképet itt tekinthetitek meg: