Veranillo de San Juan - nyári napforduló

Costa Ricán van egy olyan ritka időszak, amikor az esősévszak kellős közepén még az eső is megszűnik létezni. Ez általában a nyári napforduló környékére esik, július utolsó két hete, az élet megáll, mindenki vakációzik, természetesen iskolai szünetet is tartanak, kisebbeknek 2 hét, nagyobbaknak csak egy. És láss csodát minden évben menetrendszerűen kisüt a nap, eláll az eső. Ez Szent János ajándéka a ticóknak.

Idén sem volt ez másképp, jól esett a 2 hetes folyamatos esőzés után, ami egy átvonuló viharnak volt köszönhető. Régen a vihar szót macskakörmöztem volna, de ma már én is meg tudom mondani, hogy mi a normális és mi nem. Mikor van vihar és mikor esik az eső csak úgy. Viccesen hangzik, de igaz. Az öreg indián is megmondta, ha a kő vizes, esik az eső!

Mi Jacón töltöttünk 2 napot az ünnepek alatt (hétfőn Guanacaste függetlenségének az évfordulója), volt is tömegnyomor rendesen, nem is mertem lefotózni a sok embert. Hihetetlen, hogy mennyire kiépült ez a kis tengerparti falu, már-már várossá nőtte magát... Szomorú, de ez van. Sosem volt a kedvenc partom Jacó, de ez van a legközelebb a városhoz. Ittunk-ettünk, jól éreztük magunkat.

Mivel nagyobb társasággal mentünk, ezért a többség akarata érvényesült, és kevesebb időt töltöttünk a parton, mint azt én szerettem volna.

Ezért csak a giccses naplementés képek maradtak fent az utókor számára.

KLIKK ide a többi képhez.