/Edith Lovejoy Pierce/
Mindenkinek nagyon boldog, eredményekben gazdag, egészséggel teli új esztendőt kívánok!
A kesser társaknak pedig sok szép ládát, élményekben gazdag kirándulást!2010/12/31
B.Ú.É.K.
A kesser társaknak pedig sok szép ládát, élményekben gazdag kirándulást!
2010/12/30
A kíváncsi fáncsi
A kíváncsi iguána úgy járt, mint Micimackó. Beszorult a tyúkól kerítésén, melynek mozzanatait sikerült lépésről lépésre lencse végre kapni! Igazi National Geography pillanat volt ez:
2010/12/29
Kukucs
A szomszéd kutyája hívta fel a figyelmünket erre a pár hónapos légtornászra a közös kertünkben... Rajtam és a barátnőm öccsén kívül ez senkit sem érdekelt a vadul ugató ebeket leszámítva.
Ezt a róka féle, denevér fülű, patkány farkú kis betolakodót Zorronak hívják a helyiek. A fák ágain élnek, és minden kisebb jószágot pusztítanak mint például a nyúl, csirke stb.
Állítólag tukánok is élnek a gyümölcsfákon, nem csak mókusok, úgyhogy mától kezdve azokat fogom bűvölni!!!! Ideje lesz kitennem a székhelyemet a kertbe és a kolibriket lesni megállás nélkül...
Állítólag tukánok is élnek a gyümölcsfákon, nem csak mókusok, úgyhogy mától kezdve azokat fogom bűvölni!!!! Ideje lesz kitennem a székhelyemet a kertbe és a kolibriket lesni megállás nélkül... 2010/12/27
Libéria
500 km-t vezettem összesen a hétvégén, mondhatni a számomra legoptimálisabb körülmények között, azaz nem esett az eső, nem sütött a szemembe a nap, nem volt sötét és alig voltak az utakon.
Csak annyit kellett tennem, hogy a féltéglát ráhelyeztem a gázpedálra, és a 80 km/órás sebesség korlátozást betartottam. A lakott területeken belül pedig az előírásnak megfelelően lelassítottam 60-ra. Ekkor jöttem rá, hogy mekkora logika van ezekben a táblákban, és hogy valójában mennyi falut érintettem. Odafelé legalább tízszer figyelmeztettek az autós társaim, hogy rendőrök állnak a bozótosban, de szerencsémre egyik sem állított meg, pedig volt nálam minden, amit kérhettek. AJ Hoges angol nyelvleckéivel szórakoztattam magam az unalmas kétszer 3 és fél órás autóút során.
Szombaton még volt annyira meleg, hogy lehetett az óceánparton lubickolni. Az öböl menti Panamára esett a választás, ami volt olyan sekély, hogy nyugodtan lehett úszkálni. Viszont volt annyira zsúfolt, hogy az már majdnem zavaró volt, legalább 500 métert kellett sétálnunk, hogy találjunk egy félreesőbb helyet a törölközőnknek. Ennyi embert még Jacón sem láttam! Az tény, szünidő van, és a több gyerekes családok foglalták a helyet, akik nem kétség hogy reggeltől estig tartózkodtak a parton, mert sátorral és grillel is fel voltak szerelve...
Vasárnap már érezhetően felerősödött a szél és ezzel párhuzamosan csökkent a tikkasztó hőség is. Nagy volt az örömünk, amikor többszöri kérdezősködés után megtaláltuk a Libériához közeli vízesést. A szokásos híd után 300 méterrel jobbra (csak épp azt felejtette el megemlíteni, hogy a szóban forgó híd az majd csak 10 km múlva lesz...) illetve a fordulj meg és mennj vissza 5 km-t, meg a vízesés még 2 km tábla (közben az azt jelezte, hogy MOST fordulj balra, és még mennj 2 kmt) nem volt elég egyertélmű, de azért sikerült kitotózni végül.
A "Catrata Cortez" hely amúgy Liberia előtt 20 km-re található, Bagaces nevű város után közvetlenül. A belépő ingyenes, annyit adsz önkéntesen a helyi iskolának a parkolódíjért, amennyit jónak látsz. Egy rövid erdei séta vezet a vízesésig, melyet homokos part vesz körül. Ha süt a nap, akkor alkalmas lubickolásra is, a vize egyáltalán nem mély. A bátrabbak megkerülték, és felmerészkedtek a legtetejéig, ami azért szerintem már az életveszélyes kategóriába tartozik.
Nekem úgy tűnik, hogy ez nem egy felkapott hely, mert meglepő módon a helyiek uralták 95%-os arányban, és nem fordítva, de mindenképp ajánlom mindenkinek, mert nagyon szép és hangulatos fürdőhelyről van szó.
Amikor hazaértem meglepetten tapasztaltam, hogy San Joséban ítéletidő tombol. Kutyahideg van, szám szerint 13 fok és erősen fúj a szél. Megint majdnem meg lehet fagyni...
2010/12/25
Szörfös télapó
Nem akarom senki szivét sem fájdítani, de az itteni szörfös télapó példáját követve lementem a partra!!!! Ha már a trópusokon töltöm a karácsonyt, akkor maximálisan ki kell használnom az előnyeit!!!!
U.I.: Nem vagyok kíváncsi senki karácsonyi menüjére sem! Belőlem csak egy van, az én szívemet nem kell fájdítani. Mások többen vannak.... :)
2010/12/24
Boldog Karácsonyt!
2010/12/23
Karácsonyi készülődés: harc a bejglivel
A bejgli készítése nem a konyhában kezdődik.
Már az alapanyagok beszerzése sem volt egyszerű feladat, mert diót, mákot nem árulnak minden utca sarkon. Mivel egy két ajándékkal el voltam maradva, és a postát is útba kellett ejtenem, ezért maradt a bevásárló központ Herediában. Szabad parkolóhely már csak a mély garázs harmadik pincéjében volt. Ügyesen megjegyeztem, hogy J3033 az én helyem.
Az első és legfontosabb –egyben legnehezebben beszerezhető anyag a dió volt, ezért azt kerestem először. Fél kilóra volt szükségem. Rögtön találtam két zacskó 10 dekásat… Többet nem. Volt ott mandula, mogyoró, mindenféle más csak éppen dió nem. Gyorsan megnézettem az egyik csávóval a raktárban is, mire sajnálkozva mondta, hogy az ugyan nincs, de talált szerecsendiót. ??!!!’!+%+/!= Mindenesetre megköszöntem és boldog karácsonyt kívántam neki, mire ő annyira felbátorodott, hogy elmesélte az élettörténetét, egészen Kolumbuszig vezette vissza a családfáját...
Kakaó sem volt, csak 227 g aranyárban, úgyhogy ekkor már biztosan eldőlt, hogy át kell mennem egy másik élelmiszerboltba. Azért a nagyját megvettem, hogy a többi cuccért már csak be kelljen ugrani…
Imádom az olyan recepteket, amin az van, hogy “egy nagyobb marék mazsola”… Biztos, ami biztos, vettem 3 zacskóval, persze elég lett volna egy is. Mindegy, elfogy. Mák viszont meglepő módon volt, szintén aranyárban persze. 7 dkg 2 dollárért… Nekem 6-ra volt szükségem a 40 dekához…
Persze közben még terézanyáskodtam is; minden egyes alkalommal előre engedtem egy embert a sorban, mert kevesebb cucc volt náluk, mint az én kosaramban.
Aztán visszamentem a parkolóba, sikerült megjegyeznem hogy melyik boltnál kell lemenni, de mégis valahogy rosszul fordultam, mert az I3129-nél kötöttem ki. Gondoltam lehet rosszul jegyeztem meg a bűvös számot, de Törpillát nem láttam sehol. Aztán végül nagy nehezen megtaláltam a J3033-ast. Nekem találták ki a riasztós központi zárat. Irány a másik bolt.
Volt dió, persze 113 g-os csomagolásban, így pont a fél kiló sehogy sem jött ki… Kakaót is találtam, nagyon olcsón, de persze ezt meg 85 g-os csomagolásban. Nem is értem, hogy honnan szedik ezeket az arányokat. Persze így abból is többet kellett vennem, mint 20 deka.
Egyébként a Zoli nagy ötlete volt a bejgli sütés, magamtól biztos nem vállalkoztam volna rá. Miután felhozta, 3 napig másra sem gondoltam, mint a bejglire. Mondtam neki kifogásként, hogy nincs darálóm. Mire ő felajánlotta az ő hiper-szuper olasz kávédarálóját. Át is mentem a dióval és a mákkal. Addig-addig állítgattuk, amíg a nekünk megfelelő finomságút el nem találtuk. Előtte kínai fűszerekkel próbálgatta-tisztítgatta, aztán raktunk bele kávét, majd mákot, de aztán mégis a dióssal kezdtük. Itt rájöttünk, hogy a csoda darálót kávészemekre fejlesztették ki, nem pedig nagy darab diókra. Micsoda meglepetés, ki hitte volna?!! Az olaszok erre nem gondoltak… Sebaj, megoldottuk. Késsel felaprítottuk kávészem nagyságúra. Aztán az volt a baj, hogy az olajos dió nem akart kijönni az elektromos darálóból, és ennek következtében később persze a mák sem.
Hát mit ne mondjak, megszenvedtünk vele…
A net szerint mindenkinek van tuti bejgli receptje. Maradjunk abban, hogy három napi kutatómunka után arra a következtetésre jutottam, hogy mind nagyon hasonló. Arra jó volt, hogy mindenféle jó tanácsokat összeszedtem. Pl. futtasd fel a tejet az élesztővel, morzsold szét a vajat a liszttel, hagyd állni egy éjszakára a hűtőben, ne lisztes deszkán nyújtsd ki a tésztát, ne legyen ragadósan lágy, se túl kemény.
Persze a hat rúd bejglihez másfélszer annyi adaggal kellett számolnom, ami este 11-kor egy hosszú nap után már nehezemre esett. Itt megjegyezném zárójelben, hogy bár mindenki szereti a csokis/kakaós bejglit, de senki nem teszi közzé azt, hogy hogyan valósítsuk meg… Azért én ügyeskedtem. A mazsolát is sikerült beáztatnom a méreg drága Bacardi rumba (micsoda előny, ha valakinek van étterem-tulajdonos ismerőse...) így minden készen állt a sütéshez… A tészta egy éjszaka helyett egy napot pihent a hűtőben. Kinek van ideje reggel sütögetni?!
A probléma ott kezdődött, hogy "téglalap alakúra" nyújtom a tésztát. A tökéletes körtől kezdve a négyszögön át a teknős páncélig mindenféle alakzatot sikerült formáznom, csak téglalapot nem... A kakaós lett az első kísérleti nyúl, mert az csak engem villanyozott fel. Az első elég bénára sikeredett, a másodiknak már bejgli formája lett. Hamar világossá vált, hogy a recept nem véletlenül írta, hogy 5 mm vastag legyen a tészta.... Ennek következményeként a kakaósból cipőtalp lett első ránézésre... Elég keménynek tűnik, reméljük az íze jobb...
A második turnus a diós lett, itt bénáztam is, meg ügyeskedtem is felváltva. Már egész jól ment felcsavarom része, de az egyik lapot háromszor gyúrtam át, és ötször raktam be a hűtőbe, mire sikerült kinyújtanom. Itt jegyezném meg, hogy arra egyik recept sem tért ki, hogy a tészta kinyújtásával ne szenvedjünk sokat, mert addigra a kezünk melegétől annyira megolvad a vaj, hogy a tészta kezelhetetlenné válik. De végül is erre egész hamar rájöttem magamtól is... Persze itt meg azt az igen nagyon fontos részletet felejtettem el, hogy a villával megszurkálom a tésztát. Ennek meg is lett az eredménye, nem hogy felrepedt a bejgli, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy két részre osztódott: tészta és töltelék lett belőle...
A mákossal azért szenvedtem a tervezettnél több időt, mert a hatszor átgyúrt tészta utoljára maradt... A villaszurkálás nem maradt el, és ahogy azt terveztem is, ez lett a többihez képest a legszebb.
A történet tanulsága: nem véletlenül eszünk egy évben egyszer bejglit, és ez nem véletlenül a szeretet napjára esik...
Raszta haj, de mekkora?!
A gyöngyhajú lány párja!!! Vagyis még annál is olyanabb, neki bokági ér a raszta haja!!! Itt már nem az a kérdés hogy hogyan fésüli vagy mossa (mert ugye nem mossa és nem fésüli), hanem hogy egyáltalan hogy bírja el a feje?! Ez a csávó nálunk dolgozik, és csekkért jött. Nem bírtam ki, hogy ne fotózzam le!
2010/12/22
Gyöngyhajú lány
2010/12/21
Pörkölt
Nem fogjátok elhinni, de árulnak pörköltet - gulyás néven!!! Erre már régebben rájöttem, hogy a gulyás csak nekünk gulyás, mindenki másnak pörkölt, és pörköltként is készítik el! Ezen ne lepődjünk meg, és ne várjunk gulyáslevest helyette. Mondjuk nekem is nehéz nyálcsurgatva kimondani azt hogy gulyásleves, és utána szaftos pörköltet enni. Amúgy ez a húsnélküli szaftos tészta nem volt rossz. Egy darab hús sem volt benne, én még raktam rá egy kis tejfölt is, és savanyú káposztát ettem hozzá (azt lehet kapni Saurkauft néven). Így együtt egész jó volt a körülményekhez képest. A rizses babnál mindenképp finomabb volt :)
2010/12/20
Léceket pácoltam
Kivételesenléceket pácoltam, és nem székeket lakkoztam... És nem hátul, hanem kint a kirakatban, vagyis a teraszon. Kb. 70-80 méternyit sikerült átfestenem. Ezek az elemek az étteremben meghatározott helyen lesznek a falon, egyedi stílust biztosítva.
Ezen a héten először fedeztem fel "szemmel látható" változást! Már kész a padló egy része, a bárpult stb. Már látni az alagút végét! Csak így tovább, már nincs sok hátra!!!
2010/12/19
Kecó
Közkívánatra. Bemutatom szerény hajlékomat, ahol szeptember óta lakom. Az tetszik benne, hogy szinte minden szobában két falon át csak ablak van, ezért nagyon világos napközben.
Mellesleg pedig Don Juan a szomszédom :)
2010/12/17
Így mászik az iguána a falra...
Ez a kép egy lepke/béka farm kerítése mellett készült, sebesen rohant fel a hálón az iguána...
2010/12/16
Indiánok földjén
Kapi Kapi - ami annyit tesz maleku (indián) nyelven, hogy: üdvözöllek! A Maleku törzs meglehetősen egyedülálló: a mai napig sikerült megőrizniük a saját nyelvjárásukat, folyamatosan küzdenek az eredeti hagyományok és szokások fenntartásán. Már csak néhány száz maleku maradt fent.
A Maleku egy bennszülött törzs Costa Ricán, a Guatuso Bennszülött Rezerváción élnek, a Guatuso (San Rafael de Guatuso) város közelében. Mintegy 600 bennszülött ember él itt, de sok más törzzsel ellentétben kívülállókat is befogadnak a közösségükbe. A spanyol gyarmatosítás kezdete előtt egészen az Arenál vulkánig húzódott a területük. Ma már csak 1 órányira helyezkednek el a La Fortunától éjszakra.
Míg a legtöbb Maleku beszél spanyolul, a vénebbek csak a saját Maleku nyelvükön szólalnak meg. Gazdaságuk sarokköve, az őshonos képzőművészetük: faragások, festmények és zenei
eszközök az itt található legnépszerűbb termékek közé sorolhatók. A falu minden tagja - beleértve a gyermekeket is- bizonyos típusú művészetre specializálódott vagy legalább is segítenek benne, legyen az például az ehhez szükséges balsafa beszerzés, aprítása vagy a szükséges gyümölcsök összegyűjtése.
A Maleku törzs szívesen fogadja a turistákat, hogy megnézzék a falvaikat, de a legtöbb turista nem veszi a fáradtságot ennek a világnak a megismeréséhez, inkább a közeli városban, a La Fortunában nézi meg szertartásaikat. Természetesen a két élmény nem összehasonlítható...
A Maleku kultúra betekintést enged egy olyan világba, ahol a kertekben gyógynövényeket termesztenek, az erdő és állatvilága érintetlen, az idelátogató olyan állatokat csodálhat meg a természetes közegükben, mint például a tukánok, békák és majmok.
A geocaching nem csak arra jó, hogy kimozdít a megszokott életterületedről, hanem arra is, hogy elvisz olyan helyekre, ahol amúgy talán soha nem jártál volna magadtól. Amikor mi arra jártunk akkor éppen valamit ünnepeltek, mert a falu apraja nagyja a téren volt. Annak ellenére, hogy több turista buszt is láttunk arra, olyan csodálattal méregettek minket, mint mi őket.
2010/12/14
Megfagyok
Az Irazunál, Cartagoban pedig 2.6 fok volt!!!! Így haladunk, akkor nekünk is fehér karacsonyunk lesz!!! És most tényleg nem viccelek, és nem is túloztam. A két cikket a La Nacionból vágtam ki, a képre kattintva láthatjátok az eredetit, persze spanyolul...
Kutyahideg van!!!!!!! Még a végén kénytelen leszek kesztyűt/sapkát/sálat venni!!!! De egyébként Costa Ricán mindig meleg van!
2010/12/13
Iguána rejtvény megoldódott
Avagy miből lesz az iguána?
16 ezer colonért ($30) árulják őket az egyik állatkereskedésben. Milyen kis picik!!! Cukik ilyen apróként!!!!
2010/12/12
Csiszolás, festés, lakkozás
Az Élet Costa Ricán nem mindig csak a kirándulásról, napsütésről és a tengerpartokról szól... Már második hete segédkezem aktívan a Zoli épülő éttermében. Mivel a csempézéshez, parkettázáshoz, terasz építéshez nem értek, ezért székeket és asztalokat csiszoltam, festettem és lakkoztam.
Jótett helyébe jót várj, hiszen nem is olyan régen, amikor költöztem, több olyan munkában segített nekem, amit egyedül képtelen lettem volna megoldani. Ideje visszaadni belőle valamit...
A kép kedvéért levettem a maszkomat, de amúgy abban festegettem egész nap.
2010/12/10
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Avagy nem tudnak, ha nem akarnak
Igen, megint csak az ICE-ről lesz szó...
Most már muszáj kiírnom magamból... Nem szoktam panaszkodni, és ideges lenni, DE... Amióta elköltöztem vacakol a net. Ez kezdetben nem volt annyira zavaró, de az utóbbi pár hétben nagyon sokat megszakad, és sokszor most már órákra elmegy a szolgáltatás. Már legalább 25-ször jöttek ki megnézni (egzetlen pozitívum), de már nagyon unalmas, amikor a "de most működik, nincs ennek semmi baja" vagy a "ruter a hibás" választ kapjuk, amikor nyilván valami gond van, mert a kis piros modemen nem akar világítani a zöld színű internet gombocska... Azt, hogy kicseréljék az ókori kábelt vagy akár a modemet, vagy bármi mást azt már nem, mert nyilván nekem, mint fogyasztónak nincs jobb dolgom, mint hogy hetente háromszor meghívom őket egy tea-délutánra.
Már odáig jutottam, hogy mobilnetezek, a Nokiámat használom modemként. Na az még egy külön szám, mert az meg olyan gyors, hogy bele őszülök mire betölt egy lapot, és persze gtalkmeg hasonló luxus programok nem működnek rajta, mert ahhoz túl lassú. Persze mindezt egyedül installáltam a gépemre, erre legalább még büszke is vagyok, azért tudok, ha nagyon muszáj és nincs kit dolgoztassak.
Ezen a héten 3 blogbejegyzés is készült volna, HA nem mindig akkor döntött volna úgy az internetem, hogy szünetel. Mire visszajött, addigra vagy elment tőle a kedvem, vagy már az igazák álmát aludtam. Ma telt be a pohár, mert tettem egy olyan ígéretet, hogy elérhető leszek cseten/skype-on, ha szüksége lenne rám a testvéremnek, erre nem volt netem több mint két órán át, ami a magyarországi időeltolódás szempontjából nagyon sok idő... Kellemetlenül érintett, még akkor is ha nem igényelte a támaszomat.
Azóta már több stratégiát kidolgoztam, hogy hogyan szabadulok meg az ICE -szó szerint - PÁRATLAN szolgáltatásától. A lehetőségek között szerepel a szomszéddal való internet megosztásának a lehetősége egy vadi új routerral vagy akár egy másik szolgáltatás igénylése, még akkor is ha az általam nem használt kábel tv-ért is fizetnem kell.
Azt már meg sem említem, hogy akárhányszor arra céloztam a baráti társaságomnak a telefonban, hogy más szolgáltató után nézek, melynek nevét kimondtam MEGSZAKADT a telefonbeszélgetés. Vagy komunizmus van, vagy tényleg párát ritkítja az ICE vagy mindkettő...
Megszoksz, megszöksz vagy átszokosz...
2010/12/08
Titkos Télapó
Vagy inkább Télanyó?
Az adventi hetek alatt minden héten egyszer a ki-ki előlegesen húzott kollégáját/kolléganőjét ajándékozza meg valami aprósággal, és karácsony előtt. Ideális esetben csak az utolsó ajándék átvételekor fog majd kiderülni, hogy ki kit lepett meg.
A Mikulás szerepét a lengyel kolléganőm önkéntesen vállalta el, a második héten már irodai eszközökből barkácsolt sapkát is készítettünk neki mappából, A4-es papírból, zacskóból és vattából.
A képen jól látszik az általunk feldiszített karányfa is, amit nap, mint nap csodálunk.
2010/12/03
Az eddigi legötletesebb láda
Az eddigi legötletesebb láda kivitelezője Alvaro. Már messziről kiszúrható, mégis biztonságosnak mondható, mert ügyeskedni kell ahhoz, hogy a benne lévő kisebb műanyag dobozt megkaparinthassuk. Annyi segítséget kaptunk hozzá, hogy 2 liter víz szükséges a művelet végre hajtásához, illetve furulyázni kell rajta. (A fotón tőlem jobbra lévő fehér, műanyag cső az.)
A valóságban mindez úgy történt, hogy a másfél méteres vékony műanyag csőbe vizet kellett önteni, míg ezzel egy időben az öt lyukat az újjaiddal befogni. Mondanom sem kell, hogy ez két emberes munka, amelynek során igen nagy összpontosítás kell, hogy mindketten szárazon megússzátok. Minden lelkes kessertársnak ajánlom a láda felkeresését, mert valóban egyedi.
2010/12/02
Miből lesz a....
2010/12/01
Pretty women
Jól kezdődik ez a hónap. Egész éjjel esett szakadt az eső, és ez ebédidőre sem változott. De nem szegte a kedvemet, hogy kocsiba üljek, és felkeressem a nem rég felfedezett kedvenc görög étteremet. Sosem tudok választani a görög saláta és a gyros között. Ma a saláta nyert, de majd meghaltam egy kis humuszért estére. Csurgott a nyálam, de sikerült visszafognom magam.
Amikor megfordultam, akkor vettem észre, hogy mögöttem a sorban Costa Rica eddig látott leghelyesebb pasijával találtam magam szemben. Hirtelen elfelejtettem, hogy hol vagyok és hogy hívnak. Újra tinédzsernek éreztem magam, még szerencse, hogy nem szólított meg. Pillanatok teltek el, míg visszacsöppentem a valóságba, és magamhoz tértem.
A salátám több, mint 20 percet váratott magára, és EKKOR a görög tulajdonos vígaszdíjként adott humuszt pitával. Lehet mégis működik a „titok” elve? Vagy csak megéri szőkének és türelmesnek lenni? Nem tudom, de a Föld felett 20 cm-rel sétáltam ki az étteremből. Ha itt ért volna véget a nap, már boldogan tértem volna nyugóvóra, de....
Délután a futár virágot és csokit kézbesített nekem a munkahelyemen. Ez feltette az i-re a pontot.
2010/11/14
Hagymakarikás karkötő
2010/11/13
Sellőlány
Újra meglátogattam a Kishableányt. Még mindig a kedvenc tengerpartom egyike. Nagyon egyedi, az biztos. Esterillos nevű tengerparton található, ez Costa Rica egyik leghosszabb partja, körülbelül 6 km hosszú. Legelőször is gyerekes családoknak ajánlom, mert a kövekkel körülépült kis medencék biztonságot nyújtanak a kisebb gyermekeknek, óvja őket a hullámok erejétől. Másodsorban pedig azoknak, akik hosszú tengerparti sétára vágynak, vagy csak szeretnének egy különlegességet látni. Apály esetén fokozott figyelemmel el lehet sétálni egészen a sellőlányig, ajánlott papucsot venni. Dagálykor azonban semmiképpen sem ússzunk el odáig, mert kövekkel van körülvéve és balesetveszélyes.
Hatalmas örömmel töltött el, hogy a több hónappal ezelőtt meggyógyított láda még mindig megvan!! Ez a tengerpart igazán megérdemli, hogy felkeressék. Örökre a szívembe zártam.
2010/11/12
Bejuco
10 évvel ezelőtt egy hangulatos kis tengerparti falu volt Jacó, míg mára egy szeméttel teli jellegtelen turistaközponttá változott. Befejezetlen hotelláncok épületeinek sora húzódik a gondozatlan köves tengerparton. Az éjszakai élet a drogokról és a piáról szól. Szomorú látni, hogy mi lett Costa Rica egyik tengerparti központjából egy évtized alatt. A ticók sosem voltak büszkék Jacóra, most pedig pláne nem azok, éppen ezért nem sok helyi fordul meg arra.
Nem kell sokat tovább menni a part mentén, körülbelül 20 percnyire van Jacótól Bejuco. Nem sokan ismerik, éppen ezért sokkal tisztább a part. Aki egy kis magányra és csendre vágyik, az megtalálta a San Joséhoz legközelebb eső békés helyet. Az új autópályán mindössze másfél óra alatt le lehet érni. Engem ekkora tengeri csillaggal ajándékozott meg ez a hely:
2010/11/11
Vigyázz, taxis!
Vezess óvatosan, mert taxisok vannak az úton! Egy átlag ticónál már csak egy átlag ticó taxis vezet őrültebben. Mindenhova bepofátlankodnak, a tükre 2 cm-re van a tiedtől, és egyik közlekedési szabályt sem tartják be... Javasolnám ennek az útjelző táblának a bevezetését:
2010/11/10
Vista Pacifico
Megjelent egy új láda Jacón, ahol kívételesen nem én voltam az első megtaláló, Alvaro megelőzött. Először ezen a sármederen keltünk át, ahonnan még 150 métert kellett volna a dzsindzsásban, hegynek fel, kézzel-lábbal-körömmel kapaszkodni.
Ekkor kértem telefonos segítséget az Alvarotól. Arra a kérdésemre, hogy jó minőségű-e az odavezető út, azt a választ adta TICÓSAN, hogy: PERSZE, ASZFALTOS!!! Itt kicsit meglepődtem, aztán gondoltam, hogy biztos rossz irányból közelítettük meg... Végül ezen az úton jutottunk el a célig, de itt is majdnem többször visszafordultunk, mert az autó kerekei kipörögtek a 90 fokos emelkedőn az "aszfalt" kövein.
A láda végül meglett, de csak azért mert a Zoli vállalta, hogy a meredek szakadékba leereszkedik a HOTEL felirat T betűje mögé a susnyákosba.
Azt nem tudom, hogy a kalandra vágyó amerikaiakon kívül még ki a csuda megy fel oda szállásért, de az öt Rotweillerrel őrzött medence mellett voltak parkoló kocsik. Talán a bent rekedt vendégeké?
A panoráma kilátásért valóban megérte felkutatni a ládát, így még én is tudtam mosolypgni:
Subscribe to:
Posts (Atom)
