A profiljuk már önmagában is tiszteletet parancsoló, cirka öt év alatt több, mint 10,000 megtalalásra tettek szert a világ számos országában. Rejtéseik száma meghaladja a 300-at. Szerintem annyi ládát fejben sem lehet tartani. Én egy nagy hal vagyok egy picike halastóban, de ők igazi bálnák a tengerben.
A pénteki találkozón több mint 1 órát vártam/kerestem őket, de elkerültük egymást. Csak amerikai kessertársak képviseltették magukat, akikről hamar kiderült, hogy üzletvadászok, és minden érdekli őket, de a geocaching a legkevésbé. Mindannyian csalódva tértünk nyugóvóra.
Nem hagytuk annyiban, meghívtak vacsorára az utolsó napjukon, amit San Joséban töltenek. Így lett lehetőségem megismerni a világ legszeretetre méltóbb párját, akik 48 évi ismerettség után is teli vannak szeretettel, életörömmel és egy nagy adag pozitív energiával. Ilyet már rég nem éreztem. Mindig szerencsém volt a geocachinges barátságokkal, mert ez a játék nem csak egy hobbi, hanem egy életforma!
És hogy mennyire kicsi a világ is azt bizonyítja, hogy egy másik geocachinges pár küldött nekem Quebec-es telefonakasztó zsinórt velük, pedig élőben még velük sem találkoztunk. Újabb három geoérmével és egy kanadai meghívással lettem gazdagabb. Szép este volt a mai, vannak még nagyon jó emberek is a világon.
örülök, hgoy nem adtátok fel, és végül azért összejött a randi!:) kessre fel!!!!!!:)))
ReplyDelete