Újabb vízesés

Elmondhatom, hogy az ünnepek a vízesések jegyében telt. Kívételesen nem kellett messzire mennem, hogy ezen a kis kiránduláson részt vegyek. Szó szerint csak a szomszédba mentem át.

A barátnőm öccsével, Allannal körübelül 5 percet autóztunk, letértünk az autópályáról, kinyitottunk egy kaput, még 5 percet rázkódtunk az "aszfaltos" úton, majd sétáltunk fel-le a hepe hupás hegyoldalon - ami Allanak 3 hónapjába telt, hogy a bozótvágó machetéjével járhatóvá tegye -, a hatalmas sziklákon és köveken át a folyón (ez azért necces volt) és már meg is érkeztünk ehhez a csodálatos, eldugott kis vízeséshez, ami az ő farmukon található!!! Hihetetlen, hogy ilyen területet még meg lehet venni vagy fizetni. Mondjuk ők örökölték, na de akkor is.

Nem levélvágó hangyát láttunk, hanem húsdarálót, én neveztem el őket így mert iszonyúan tudnak csípni, és sokkal nagyobbak a levélvágó hangyáknál (ami ha beléd vág a levél helyett szintén nagyon fájdalmas...). Ezenkívül még láthattunk volna olyan kígyót, ami nem mérges, de megfojt, mint az anakonda. Na ettől a tudattól már is sokkal jobban éreztem magam. Meg minden féle macska szerű ragadozót is, amihez nem volt szerencsénk, de én nem reklamáltam.

Viszont láttunk vadon növő kávét, amiből magas fa lett, furcsa volt látni a derékig érő kavécserjeültetvényekhez viszonyítva... Megkostóltatta velem a kávészemet: lehúztuk róla a héját, és leszopogattuk a kávészemről a finom, édeskés lét. Ekkor tudtam meg, hogy a kávé az tulajdonképpen gyümölcs (!!!) -legalább is a ticók szerint.

Nagyszerű kalauzom volt a vasárnap délelőtti kirándulásom során. Annak ellenére, hogy borongósan indult a nap, délutánra hét ágra sütött a nap. A ticók egyik közmondása: "Mañana oscura, tarde segura." Sötét reggel napos délutánt hoz.

A többi képhez KLIKK IDE! :)