A felelőtlenség határa

Ezt még Managuában fényképeztem nem sokkal sötétedés után. Az a kisebbik baj, hogy se az anyukán, se a vezetőn nincs bukósisak, de hogy nő a karján még egy pici gyereket is tart az már a felelőtlenség ne továbbja... Ez még roszabb, mint a chicken bus...

Managua

Nem hittem volna, hogy az amerikai kontinensen van még egy olyan főváros, ami alul tudja múlni San Josét. Managua legalább olyan könnyen felejthető. Ami meglepett, hogy madártávlatból is sokkal nagyobbnak tűnik, mint San José, egy igazi fővárossal van dolgunk, ez már messziről megállapítható.

Nicaragua a második (!!!) legszegényebb ország Amerikában Haiti után. Ennek fényében talán nem is meglepő, hogy a város legnagyobb része úgy néz ki, hogy nem mertem elővenni a fényképezőgépemet. Itt nagyon nem ajánlott letekert ablakkal vezetni se nappal, se éjszaka. Az utcai árusok és kéregetők még többen vannak. A nagy melegre való tekintettel 2-3 decis zacskóban árulnak hűtött vizet, melynek eredete kétes, ezért ezt sem ajánlom.

A középréteg itt nem létezik: vagy gazdag vagy, vagy szegény. Egy jó példa erre szemléltetésnek: egy Meki parkolójában vártunk, mert már nagyon eltévedtünk, és feladtuk a keresést, és inkább megvártuk míg értünk jönnek. Ekkor mondtam a Francisconak, hogy itt az emberek a legszebb ruhájukba mennek a Mc Donald’s-ba. Elmagyarázta, hogy ez így van, méghozzá azért, mert az átlagember csak nagyon különleges alkalmakkor tudja megengedni magának, hogy ott egyen. Szerintem ez az egyetlen Meki, ahol pincérek szolgálnak ki, mint egy igazi étteremben!!!

A San Joséra jellemző kettősség átfedés nélkül itt is jellemző, azzal a különbséggel, hogy itt még a gazdag negyed nem olyan gazdag, vagy csak én jártam rossz helyen. Az amerikai nagykövetség egy domb tetején áll, és legalább akkora, mint a Fehérház. A bevásárlóközpont a legnagyobb putri negyed közepén épült, ahol drogosok fekszenek az utcán. Nagyon szomorú ez, le akartam fényképezni, csak féltettem a fényképezőgépemet, no meg magamat is.

Itt sem lehet kertes házat látni a már említett biztonsági okok miatt. Este 6 után nem ajánlott kimenni az utcára gyalog, ezért talán nem meglepő, hogy ami bolt nyitva van, az mind börtönre emlékeztető ráccsal van védve: mindent a szemnek, de csak messziről lehet vásárolni. Gondolom nem véletlenül. Azt, hogy Managua mennyire veszélyes, azt még a helyiek sem titkolják. Egy pár példa:

- Minden helyinek van legalább egy megtámadásos története, ha nem több!

- A taxi belterében sötétedés után fel kell kapcsolni a villanyt, mind a vezető, mind az utas(ok) biztonsága érdekében... Durva...

Az útjelző táblákat ne keresd, mert az sincs. Minek az? Legalább olyan magabiztosan adnak útmutatást, mint a ticok, és legalább olyan jól el lehet tévedni már két sarok után. Ha valaki betolat a kereszteződésbe, akkor ne csodálkozz - ő is annyira el van tévedve, mint te. Egyirányú utcákat sem jelzik, - minek? Majd ha egy kamion jön szembe, akkor rájössz, hogy neki van elsőbbsége. Az utak minősége sokkal jobb, és még autópályadíj sincs sehol, ez mindenképp pozitív. Csak a fekvőrendőrrel vigyázz, mert az bizony kegyetlenül feltűnik a semmiből a legváratlanabb helyeken.

A szemetet az utcán égetik! Gondolhatjátok, hogy ez milyen büdös! Viszont ezt a részt leszámítva egész Nicaraguára jellemző a tisztaság!!!! Ez is meglepett!

Na, és akkor néhány szó arról, hogy milyen is a nicaraguai ember: kinézetre sokkal egyszerűbb, lelkiismeretesebb, mint egy tico, és van bennük valami megfoghatatlan, velük született gyermeki ártatlanság, amiért én nagyon csodálom őket.

Elvük: nincs sok mindenem, de azt a keveset, amim van szívesen megosztom veled. Közel sem káromkodnak annyit, mint máshol, vagy csak én kerültem nagyon jó emberek közé.

Hihetetlenül büszkék az országukra. Minden városba ki van írva, hogy ......... városban tisztán beszélünk. A ticok nagyon lenézik őket emiatt is, mert másképp hangsúlyoznak, és nem ejtik ki az "s" betűt a szavak végén. Viszont szerintük én tico akcentussal beszélek, ennél nagyobb elismerést nem is kaphattam volna!

Minden város előtt kiírják, hogy köszöntünk .... városban, és egy rövid ismertetőt adnak, hogy mekkora a város területe, lakossága stb. Nagyon tetszettek ezek a táblák!

Kiderült, hogy a ticok "gallo pinto-ja" nem is costa ricai találmány, hanem kubai, de ezt ne hangoztassátok Costa Ricában, ha nem akartok senkit sem vérig sérteni.

Ja, és ha nem tudnátok, akkor a panamai-csatornát eredetileg Nicaraguában építették volna, csak a panamaiak megelőzték őket (meg Costa Ricát, meg az egész Közép-Amerikát).

Összességében elmondható, hogyha igazán nyitva tartod a szemed, akkor minden mögött lehet valami szépet látni. Managua nem feltétlenül szép, de az emberek miatt megér egy misét.

Anyák napja

Itt augusztus 15-én ünneplik Anyák-napját. Már hetekkel előtte készülnek rá, mert ugye anya csak egy van. Hatalmas árleszállításokkal próbálják befolyásolni a családtagokat, hogy mi lenne a legjobb az anyukák számára. A főváros utcáit ellepik az önkéntes virágárusok, így aztán nem lehet elfelejteni ezt a nevezetes napot.

Anyika, Mama, Zsuzsika, Zsuzsi, Szilvi és minden kedves női olvasóm, (leendő) anyukák még egyszer BOLDOG ANYÁK NAPJÁT kívánok!

San Juan del Sur

Nicaragua legfelkapottabb tengerparti üdülővárosa mindössze néhány kilométerre fekszik a costa ricai határtól. Bár San Josétól 6 órás út vezet ide, Managuatól mindössze 2 órát vesz igénybe ez a távolság. Ennyit számít az utak minősége, és innen is látszik, hogy Nicaragua bizonyos része sokkal laposabb.

Őszinte leszek, a Guanacastés tengerpartokat még csak meg sem közelíti. Hiányoltam a pálmafákat, az erdőt, a nyugalmat és a titokzatosságot. Az egész partot be lehet látni bármelyik éttermi teraszról, de a pálmafák biztonságot adó koronája nélkül mit sem ér az egész. Sokan úgy gondolják, hogy Nicaragua sokkal gazdagabb természeti kincsekben, míg nekem az a véleményem, hogy Costa Ricának nagyobb a kínálata egy harmad akkora területen. Ugyanakkor az is tény, hogy Nicaragua történelmének minden mozzanata megmaradt, míg Costa Ricának mintha kitörölték volna a múltját. Egy biztos, ha ez a legszebb partjuk, akkor engem nem győztek meg. Annyi volt a hajó a parton, hogy majd kiverte a szemem, mondjuk a naplementés képeken jól mutat legalább.

És mi az ami tetszett? Lenyűgözött a parttól nem mesze található szélmalom komplexus. Ehhez hasonlót még nem láttam erre felé.

Tetszett a hegy tetején található Krisztus szobor. Fel akartunk menni megnézni közelebbről, de sajnos az oda vezető utat nem a Törpök családjába tartozó autóknak találták ki, bár a helyiek biztattak minket, hogy bátran vágjunk neki. Megpróbáltuk, de a földúton lévő kráter nagyságú lukak miatt inkább visszavonulót fújtunk.

Annak ellenére, hogy ennyire közel voltunk a határhoz, sokkal hűvösebbnek érződött a víz hőmérséklete. Lehet, hogy csak elfogult lennék?

Hétfő révén itt sem volt nagy tolongás, bár állítólag van olyan időszak, amikor fennáll annak a veszélye, hogy a szomszédod könyöke belelóg a szádba, és talpalatnyi hely sincsen szabadon. Na az ilyet nagyon nem csípem, bár kétlem, hogy ez lenne a teljes igazság.

Legtöbb bolt a szörfösökre speicalizálódott, meg persze ajándéktárgyakat árulnak. Az éttermi árak a megszokottnál kicsit drágábbak voltak, de összességében még így sem túl borsos. Nicaragua sokkal olcsóbb, mint Costa Rica, az egyszer biztos.

Mindent összevetve megérte ez a kirándulás is, hiszen sok szépet láttam, és a tengerpartnál nincs jobb hely a világon! Az album megtekintéséhez KLIKK ide!

Granada

Sokan mondták, hogy Granada az egyik legszebb város Nicaraguában. Én is azt vallom. Engem leginkább Szentendrére emlékeztetett a hangulatos sétáló utcái, szebbnél szebb templomaival, és színes házacskáival. E városban számos emléke maradt a spanyol gyarmati múltnak.

Leónban a lábunkat lejártuk, ezért úgy döntöttünk, hogy itt már lovaskocsit bérlünk. A $15 dollár egy órára igazán megérte, mert így körbekocsikáztuk az egész várost.

1524-ben létesült az első állandó spanyol település. Francisco Hernández de Córdoba ekkor alapította Nicaragua két jelentős városát: elsőként a Nicaragua-tó partján Granadát, valamivel később pedig a Managua-tótól keletre Leónt. A ma is használatos pénznemük is róla kapta a nevét. Itt egy kép az emlékének állított szoborról.

Szép templomban itt sem volt hiány, sőt a Leónban megszeretett templomomnak is volt itt egy hasonmása. Meg tudom érteni, hogy miért verekedett ez a két város a fővárosi címért, hiszen mindkettő birtokolta ezt a címet egy-egy ideig, amíg végül Managua került ki győztesen. De hogy miért, azt nem tudom megérteni, de erről majd egy külön bejegyzésben.

Ismét egy jó példa arra, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi van a kezükben. A kikötő mellett két vonatállomást is felfedeztünk, amit már ugyan nem használnak, de egy régi vonat még ott porosodik az állomáson őrizetlenül! Rögtön megragadtuk az alkalmat, hogy felmásszunk rá egy fotó erejéig! Biztos vagyok benne, hogy még beindulna!

William Walker ír származású volt, eleinte orvosként kereste a kenyerét, majd ügyvédként, majd felcsapott kalandornak. Három expedíciót vezetett latin-amerikai országok ellen. Eredeti terve az volt, hogy bevezeti a rabszolgaságot Mexikóban, és területét az USA-hoz csatolja. Amikor ez kudarcba fulladt, akkor Nicaraguát nézte ki magának. Itt egy érdekes bejegyzés a Wikipédiából, ami szorosan összefügg Costa Rica történelmével is.

Az egykori Közép-Amerika utódállamában, Nicaraguában polgárháború dúlt a konzervatívok és a liberálisok között, és ez utóbbi fogadta szolgálatába Walkert.

1855. június 1-jén partra szállt Nicaraguában az Amerikai Falanx-szal, mely mintegy ötszáz jenki zsoldosból állt. A helyi lakosságból kiegészített erői bevették Granada fővárost, a konzervatívok székhelyét.

Walker ügyes módon kibékített a háborúzó feleket, s mindkettő seregeit leszerelték, így egyedüli fegyveres erő az országban már csak az amerikai zsoldossereg volt. Ezzel Walker tekintélye megnőtt, s kineveztette magát az ország hadi főparancsnokává és diktátori hatalommal (többek között a rabszolgaság visszaállításával) kormányozta az országot. Hogy a törvényesség látszatát kelthesse, 1856. júliusában választásokat rendezett, ahol nem átallott csalásokat véghez vinni. A Egyesült Államok elismerte az új kormányt, amely az angol nyelvet tette hivatalossá a spanyol helyett. Az amerikai terjeszkedést azonban a szomszédos államok hamar kiismerték, és tartottak attól, hogy Walker révén Mexikó északi területeihez hasonló sorsra jutnak.

1856-ban a costa ricaiak Anglia támogatásával benyomultak Nicaraguába és Walkerrel szemben több csatát is megnyertek. Ő azonban mindaddig fenntartotta magát, míg az általa elnöknek tett Rivas tőle el nem pártolt.

Walker hiába próbálta elérni, hogy Egyesült Államok támadja meg Costa Ricát és a briteket, az semleges maradt a konfliktustól. 1857-ben Costa Rica, Honduras, San Salvador és Guatemala kormányai szövetséget kötöttek Walker ellen. A guatemalai hadsereg elfoglalta Massayát, mire Walker több száz zsoldossal újból feltöltötte a falanx haderőt, de ez már nem segített rajta. Az egyesült guatemalai-salvadori-hondurasi-nicaraguai csapatok ostroma alá vették az amerikaiakat Granadában. Walker feladta a várost, és délre vonult zsoldosaival. Rivas városában a costa ricai sereg több hétig próbálta az amerikaiakat kiűzni, míg végül Walker vitorlással New Yorkba menekült.

Walker megpróbált visszatérni Nicaraguába, de a második, Közép-Amerika ellen tervezett vállalkozását az Egyesült Államok akadályozta meg és deportálták. Ezek után Hondrast próbálta bevenni, de azoknak több eszük volt, és golyó általi halálra ítélték kalózság alapos gyanújával. Jó kis ürügyet találtak. A háza még ma is megvan, mi is jártunk ott!

Bár nekünk nem volt rá lehetőségünk idő fogytán, hogy komppal átmenjünk a tó szélén található kis szigetre, melyen két vulkán húzódik, de mindenképp érdemes megnézni ezt a nem mindennapi természeti csodát.

Egyszerűen magával ragadó és gyönyörű, talán nem csoda, hogy ezek után egyik örök szerelmem Granada marad. A képekhez KLIKK IDE!

Chicken bus

Latin-Amerikában elterjedt kifejezés a "chicken bus", ami azt jelenti, hogy a buszra nem csak azok szállnak fel, akiknek helyi jegyünk van, hanem még annyian, amennyien felférnek, plusz még 15 fő, és persze a csomagok, ami között az élő állattól (tyúk, nyúl stb) minden előfordulhat. Costa Ricán még nem láttam ilyet, de Nicaraguában előszeretettel alkalmazzák mind a buszokon, mint teherautókon, kis kocsin, azaz bármin. Itt egy jó példa rá, így néz ki elölről:

Majd hátulról, és ez még nincs is tele:

Engem a szívbaj kergetett, mert minden pick upnak a csomagterében legalább hatan ültek/álltak, és sokan még csak nem is kapaszkodnak. Ez persze mondanom sem kell, hogy mennyire balesetveszélyes, mert egy kisebb fékezésnél/koccanásnál mind kirepülnek a kocsiból. Ezt most kivételesen nem ajánlom senkinek.

Catarina

Ez egy kis eldugott város Granada közelében, ahol remek kilátás nyílik az Apoyo tóra. Kivételesen nagyon sokan voltak, mert a nemzeti ünnepük vasárnapra esett.

A sétáló utcában lévő butikokon (hihetetlen olcsó minden!) még ezek a háromkerekű taxik kötötték le a figyelmemet. Előszeretettel alkalmazzák kisvárosokban utasszállításra.

Costa Ricán is láttam már egy-kettőt, de itt utasszállítás helyett csak a pizza futárok furikáznak vele. Cuki!

A többi képet itt lehet megnézni, KLIKK!

Újabb két virtuális ládával gazdagodtam! GPS nélkül is lehet kessingelni, csak nagyon kell akarni :)