ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Avagy az éjjeli állatok inváziója

Előzmény: tegnap este betévedt egy májusi kitinpáncélos bogár, ami undi, és mindennek neki repül, de alapjában véve veszélytelen. Megragadtam a seprűt, hogy kitessékelem, erre a seprűvel együtt behoztam magammal egy házi gyíkot is. Az első sikító roham után végül Zoli mentett meg, aki épp arra járt meglocsolni. Amíg a gyíkkal harcoltunk, addig bejött még egy repülő kitinpáncélos szörnyűség. Később, amikor kivittem a szemetet, egy béka ugrándozott a szárítógép mellett, melyet nagysága miatt először patkánynak gondoltam. Újabb hisztériás roham után úgy döntöttem, hogy majd csak kimászik onnan egyszer, és ezzel a tudattal bezárkóztam a lakásba.

Hajnali 2-kor felriadtam, hogy mintha valami csótányszerű lenne a kezem mellett. Azon nyomban fel is kapcsoltam a villanyt, de nem találtam semmit a takarómon. Aludtam tovább. Ennyit még soha nem forgolódtam egy éjszaka során, összevissza keresztben, átlósan aludtam.

Reggel felébredtem, még lustálkodtam egy kicsit, és megint éreztem a csótányszerű tüneményt, de ezúttal a lábamnál. Kipattantam az ágyból, elhúztam a takarómat, és mit láttam?

Na mit?

Egy jól fejlett skorpiót támadásra készen. Annyira megrémültem, hogy még sikítani sem mertem. Pont tegnap írta nekem a Júlianna, hogy vidéken 4 skorpió társaságában aludt, mire őszintén megírtam neki, hogy nem kell vidékre menni ahhoz, hogy skorpióval találkozzon az ember. Erre tessék, azon nyomban nekem is lett egy nem kívánt hálótársam.

Hozzátenném, hogy iszonyú nagy mázlim volt, őrangyalom megint csak aktivizálta magát, mert ha a trópusi rovarok csípésére ilyen rosszul reagál a szervezetem, akkor minden bizonnyal beláthatatlan következménye lehet annak, ha egy skorpió talál telibe.

A rossz hír, hogy csak többszöri próbálkozásra sikerült lesöpörnöm az ágyamról, és beesett a fésülködő asztal alá. Amit elhúztam, sőt oldalára is fordítottam, de nem találtam sehol. Úgyhogy este újra indul a hajsza.